I. A félelmetes bűn

– Megjelenik a képernyőn a férfi, aki megölte feleségét és gyermekeit. Nyugodtan szembenéz a riporterrel… Egy másik elítélt viszont eltakarja arcát: „Nem értem, hogy tehettem…” – és elsírja magát.

– Dosztojevszkij, a nagy orosz regényíró munkásságát végigkíséri a ” bűn és bűnhődés” problémája. A bűn magában hordozza büntetését – vallja. A bűnöst haláláig üldözi, furdalja lelkiismerete… – Sok író, költő sorai közt feltűnik ugyanez a gondolat: „Minden volt dolgom egy-egy átok, szégyen” – érzi Ady egyes pillanataiban (A patyolat üzenete).
József Attilából is felszakad: „Nagyon félek a büntetéstől” (Kiáltozás).

– Ismerős a téma a vallásokban és a Biblia lapjain. Az áldozatok, az engesztelés, a Megváltó-várás hátterében a bűnösség tudata áll. Dávid király egy életen át siratja vétkeit: „A mélységből kiáltok, Uram, Hozzád – Hallgasd meg szavamat, Uram… Bűnöm előttem lebeg szüntelen… Fordítsd el arcodat bűneimtől… Teremts új szívet belém…” (130. és 51. Zsolt.). Szent Pál pedig meg szeretne szabadulni a bűnt hordozó „halálra szánt” testtől (Róm 7,14-8,9).
– A bűntudat szorongást szül. A szorongás pedig megbénítja az embert. Az sokakat arra sarkall, hogy letagadják a bűnt. De a bűn valóságát és problémáját ezzel a hazugsággal csak tovább növelik.
– Ilyen háttérben értjük meg, mit jelentett, amikor Jézus így szólt az inaszakadthoz, a bűnös asszonyhoz, s hasonló értelemben a jobbján felfeszített latorhoz stb.: „Bűneid meg vannak bocsátva” (Mt 9,2; Lk 7,48; 23,43). Érthető, ha e szavakra Jézus hallgatói megdöbbentek. Hiszen ki bocsáthatja meg a bűnt? Nem egyedül Isten? S ha Jézusnak erre van hatalma, akkor valóban eljött Isten országa. Akkor valóban megszűnhet a lelkiismeret-furdalás, a szorongás. Akkor az ember új életet kezdhet.

II. „Vessétek le a régi embert és öltsétek fel az újat” (Kol 3,10)

Jézus a szentségekben válaszol az emberi élet megrendült pillanatainak kérdéseire. Az élet egyik megrendítő határhelyzete a bűn elkövetése. Amikor egyrészt tudom jól, hogy vétkezem, másrészt „magam sem értem, mit teszek”. (Róm 7,15) S a bűnt követi a bűntudat mardosása.
A bűnben az ember úgy érzi, hogy két ember él benne: az egyik a jóra, a másik a rosszra húzza. Ki szabadít meg ettől a kettősségtől? – Krisztus: Megváltónk. Ő ad erőt, hogy tudjunk folyton új életet kezdeni. Hogy – amint Szent Pál mondja – levessük az ösztönös, rosszra hajló, „régi embert”, s magunkra öltsük az „újat”, (= Krisztust) (vö. Ef 4,22; Kol 3,10).
Érthető, ha Jézus a bűnből, a bűntudatból való kilépés számára külön szentséget rendelt. (Mostani leckénkben a bűnről és a lelki megújulás útjáról szólunk, a következőkben a bűnbocsánat szentségéről.)

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2012. október 12.