Munka. Sokan nagyon szeretik, és nem tudnak betelni vele. Sokan közülük munkamániásnak is minősülhetnek. Mások számára a munka egy szükséges rossz, egy eszköz ahhoz, hogy ételt tegyenek az asztalra, tető legyen a fejnk felett, ruhát adjanak magukra, fizessék a számlákat, és részt vegyenek olyan tevékenységekben, amelyek boldogságot jelentenek. De elgondolkodtunk már azon, hogyan néz ki egy életen át tartó munka?

Tegyük fel, hogy egy tipikus, „átlagos” 40 órás munkahetet végzünk. Sokan ennél jóval több órát dolgoznak, de most vegyük a 40 órát vitaindítónak. Ez azt jelenti, hogy egy naptári év alatt körülbelül 2000 órát dolgozunk. Ezt szorozzuk meg a munkával töltött életünk időtartamával, mondjuk 45 évvel. Ez 90 000 munkaórát jelent, akár egy vállalatnál maradunk, akár többször váltunk munkahelyet és karriert. Ez rengeteg idő!

Tegyük fel a kérdést magunknak: „Hogyan fogom eltölteni ezt az időt?”. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nagyon kevés ember dolgozik elszigetelten. Szinte mindannyian másokkal együtt dolgozunk, és szükségszerűen naponta kapcsolatba kell lépnünk velük. Ami elvezet minket egy másik kérdéshez: „Hogyan kezeljem ezeket a kapcsolatokat?”

Erről a témáról könyveket írtak már, de jó lenne, ha csak néhányat megvizsgálnánk abból a sok dologból, amit a Biblia mond arról, hogy hogyan közelítsünk a munkánkhoz, valamint azokhoz az emberekhez, akikkel együtt kell dolgoznunk:

Munkánk legyen pozitív példa. A munka egyik megközelítése az, hogy megtesszük a szükséges minimumot: Bemegyünk dolgozni, elvégezzük a napi feladatainkat és hazamegyünk. De ez aligha olyan példa, amelyet másoknak követni kellene, különösen nem azok számára, akik megértik, hogy úgy kell dolgoznunk, „mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek” (Pál levele a kolosséiakhoz 3, 23). Éppen ellenkezőleg, a munkánkat – bárhová is helyezett minket Isten – szent hivatásként kell végeznünk. „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Pál levele az efézusiakhoz 2, 10)

Munkánk legyen feddhetetlen. Valószínűleg mindannyiunk körül vannak olyanok, akik elvesztették a tiszteletünket, mert elfogadhatatlan minőségű munkát végeztek, etikátlanul viselkedtek, és általában nem járultak hozzá érdemben a szervezetünk termelékenységéhez és az ügyfelek, a beszállítók és a munkatársaik kiszolgálásához.„Tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek. A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire.” (Pál első levele a tesszalonikaiakhoz 4, 11-12)

Munkamorálunk legyen példamutató. A szorgalom és a kiválóság a munkánkban sokat elárul jellemünkről, mások iránti elkötelezettségünkről, és ami a legfontosabb, elszántságunkról, hogy „Krisztus követeiként” szolgáljunk. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az emberek nem tudnak büszkék lenni a munkájukra, ahogyan ezt azok a vállalkozások is tapasztalják, amelyek nehezen találnak munkára hajlandó embereket. Ha mégis megjelennek a munkahelyükön, sokaknak úgy tűnik, hogy könnyen elterelődik a figyelmük, ahelyett, hogy a feladataikra koncentrálnának. „Tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát” (Pál első levele a tesszalonikaiakhoz 4, 11)

A munkánk tükrözze a másokkal való törődést. Miközben teljesítjük a munkaköri feladatainkat és kötelességeinket, a munkahely arra is szolgálhat, hogy mások felé Jézus Krisztus szeretetét tükrözzük, megmutatva, hogy törődünk velük és szükségleteikkel. Ha érezzük, hogy egy munkatársunk vagy ügyfelünk nehézségekkel küzd, az egy lehetőség lehet arra, hogy megmutassuk Isten törődését és együttérzését. „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”! (Márk evangéliuma 12,31).

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2024. március 30.