Pistike belép a házba, s látja, hogy a részeg apját édesanyja suppogtatja egy sodrófával: – Miért vered- édesapámat? – Nem apádat ütöm, hanem a férjemet, – jön a válasz.

Mert a családfő nem jó, ha iszik. Ő legyen mindig józan. Ő sose rúgjon ki a hámból. Ő sose rúgjon be. Ő legyen mindig józan. Tettre kész. Gondoskodó. A hűség példaképe. Ő legyen a házi pénzautomata. Csak nehogy bele szóljon mindenbe, de azért értsen mindenhez. A pénzkeresethez, a házépítéshez, a favágáshoz, az állatok idomításához. Legyen erős. Mert ugye a nők, a lányok gyöngédek, finomak, érzékenyek. És gyengék. Mármint nincsenek olyan fizikai erővel, izomzattal megáldva.  Ők inkább másféle terhelést bírnak.

De azért kell a férfi a háznál, nemcsak a szerelmes ágyba, hanem később is. Neki teljesítenie kell egy sor egyéb kötelességet. Neki erősebb a keze, ő tudja lecsavarni a befőttesüveg födelét, ő nem fél egyedül lemenni a pincébe, vagy kimenni az állatokhoz az istállóba. Ő áll szembe az idegennel, a rablóval, a szomszéddal, s ha kell a fenyegető veszéllyel. Ő viszi a családot kirándulni, ő nyírja le a füvet, ő javítja meg a vízcsapot, ő tudja ügyesebben berakni a csomagokat az autóba, ő tud jobban leparkolni, vagy hegyre indulni… Ő állítja az egércsapdát, ő szereli fel a gyermek biciklijét, ő cipeli be a bútort, mert ki más. Ő dobja fel a gyerkőcöt játék közben, s ő is fogja ki.

Amikor ötéves vagy, azt látod, hogy apukád mindent tud. Ő az Isten, a hatalmas. Az ő ölében csak akkora vagy, mint egy gombóc. Amikor hatéves lettél, apukád ügyesebb a társad apukájánál. Tizenkét évesen apád már túl öreg, hogy emlékezzék arra, amikor ő gyerek volt. Tizennégy évesen régimódinak tűnik. Huszonegy évesen, kamaszként, apád már elavult, nyugger. Amikor 25 éves vagy, kezded észlelni, apád csak tud valamit, amit te még nem. Harmincéves vagy, csak meg kellene kérdeznem édesapámat: hogy is volt? Ezt hogy is kell? Te ezt hogyan csinálnád? Már 35 vagy, amikor elhatározod, nem csinálsz semmit, amíg nem beszéled meg apuddal, a legjobb barátoddal. Negyvenéves lettél s elgondolod: vajon ő mit tett volna a helyemben? Elütötted az ötvenet s rájössz: bármit megadnál, hogy a közeledben legyen s beszélhess vele. De már nincs kivel. Milyen kár, hogy nem értél meg hamarabb. Hogy nem értetted meg, milyen derék ember volt, mi mindent tanulhatnál tőle. Még lányként is. Mert a férfiakat is nők szülik.

A hölgyek könnyebben veszik az apaságot. Ők úgy elvannak az anyasággal, hiszen az kitölti életüket. Plusz még egyenjogúság, satöbbi. Egy kislány mesélte, hogy a gyerekkori babáit apababának és anyababának becézte. Játszott velük. Beszélgetett hozzuk, cirógatta őket. Szerette az édesapját, de azért amikor a babát rakosgatta, nem tudta, milyen feladatot adjon neki, hova helyezze.  Így történt, hogy egy reggel, iskolába indulás előtt így búcsúzott el tőle: Jól van, akkor én most elmegyek dolgozni. És bedobta az ágy alá. Kilencéves volt, amikor az apja meghalt. Akkor bement a szobájába, kivette az apababát az ágy alól és feltette az ágyra. Most sem hiszi, miért viselte meg őt ennyire édesapja halála… Pedig most a férjén is igyekszik felfedezni apja vonásait.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. december 9.