A COVID-19 villágjárvány egyik közvetett hatása a reménytelenség érzésével küzdő emberek számának drámai növekedése minden korosztályban. Már a járvány ideje alatt se tudták sokan, hogy szükség esetén kihez forduljanak. A reménytelenség és a kétségbeesés állandó kísérők lettek. Egyeseket ez arra késztetet, hogy visszatérjenek korábbi addiktív viselkedésükhöz, és vannak olyanok, akik arra a visszafordíthatatlan döntésre is eljutottak, hogy véget vetnek az életüknek, hogy elmeneküljenek a félelmük és fájdalmuk elől.

Soha nem felejtem el, amikor az egyik ügyfelemtől hallottam, hogy volt felesége úgy döntött, véget vet az életének. Még mindig életbiztosítást kötött rá, annak ellenére, hogy több mint három évvel korábban elhagyta a családjukat. A haláleseti juttatás azonban semmiképpen sem tudta megszüntetni azt a fájdalmat, amelyet neki és két kisfiának kellett elviselnie a nő elvesztése miatt. Valaki az öngyilkosságot „egy átmeneti probléma végleges megoldásának” nevezte. Azzal a döntéssel, hogy öngyilkos lett, ez a család elvesztette a kapcsolatot valakivel, akit szerettek.

Az élet értékes, és mindig is csodálkoztam azon, hogy valaki hogyan tudja csak úgy feladni, függetlenül attól, hogy mennyire lehangolónak vagy reménytelennek tűnnek a dolgok. Úgy vélem, hogy a reményt keresni a reménytelennek tűnő időkben nagyon is megéri. Mindannyian szembesülünk nehézségekkel életünk egyes szakaszaiban. Krisztus követőjeként megértettem, hogy az élet nem mindig könnyű – és nem is az a célja, hogy az legyen. Jézus azt mondta tanítványainak: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János evangéliuma 16, 33)

Egy dalszövegben is találtam bátorítást:

„Mert Ő él, szembe tudok nézni a holnappal; Mert Ő él, minden félelem elmúlt; Mert tudom, hogy Ő tartja a jövőt, És az élet megéri az életet, csak azért, mert Ő él”. (Gaither Vocal Band “Because He Lives”)

Gyönyörű szavak ezek, amelyeket megjegyeztem magamnak; időnként azon kapom magam, hogy csüggedt életszakaszokban éneklem őket. Mint a legtöbbünk, én is sokkal gyakrabban találom magam völgyekben, mint hegycsúcsokon.

Megtanultam, hogy Isten legszívesebben akkor használ engem, amikor a legközelebb érzem magam azokhoz, akiknek bátorításra van szükségük. Ezért olyan jelentősek a személyes tapasztalataink. Meg kell osztanunk őket másokkal, akik esetleg hasonló körülményeken mennek keresztül.

A reménytelenség lelki ellenségünk taktikája, akit a Biblia a sátánként azonosít. Ő és démonai a reménytelenség érzését kívánják kelteni, minél több embert magával ragadva, amennyit csak lehet. Ahogy C. S. Lewis kijelenti a Csűrcsavar levelei című nagyhatású kis könyvében, a Sátán hazug és csaló. Mindig is az volt a célja, hogy megtévesszen minket és tönkretegye az életünket. A válasz erre a Jézus Krisztusba vetett örök reménységünk.

Mindazok számára, akik Krisztusba mint Megváltóba és Úrba vetettük bizalmunkat, tudjuk, hogy örök jólétünk biztos. A megváltás műve közel 2000 évvel ezelőtt történt, amikor Krisztus meghalt értünk és a múlt, a jelen és a jövő bűneiért. De az Ő munkája ma is folytatódik. Ígérete van számunkra: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsidókhoz írt levél 13, 20) „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté evangéliuma 28, 20)

Még akkor is, amikor a dolgok a legreménytelenebbnek tűnnek, egy másik bizonyosságba kapaszkodhatunk: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás könyve 41, 10)

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2023. szeptember 16.