Az alábbi 19. századi erkölcsteológiai mű öt pontban tárja föl, hogy miért a tisztátalanság a legveszélyesebb bűn, többek között bemutatva, hogy a hatodik parancsolattal szembemenő tettek miként függenek össze a többi parancsolattal és azok megszegésével is. A szerző Johann Baptist Zwerger seckaui hercegpüspök, aki pasztorálteológiai jártasságával és az I. Vatikáni Zsinaton való aktív részvételével az egyházfegyelem és a keresztény erkölcsi tanítás szilárd védelmezője volt.

1. Először már a bűnök nagy száma miatt is, melyeket az ily tisztátalan elkövet, ha egyszer e bűnbe ragadtatott.

Mert ő vétkezik minden testi és lelki tehetségével; eszével a tisztátalan gondolatok, képzelőtehetségével a tisztátalan képek, emlékezőtehetségével a tisztátalan visszaemlékezések, vágyótehetségével a tisztátalan vágyak, akaratával a tisztátalan beleegyezések és hozzájárulások, szemeivel a kéjsóvár tekintetek, nyelvével a tisztátalan beszédek, füleivel ilyenek hallgatása által… És sokféleképpen vétkezik nappal és éjjel, otthon és máshol, egyedül és társaságban. Ki tudná megmondani azon halálos bűnök számát, melyeket hónapokon és éveken át elkövet? Semmiféle bűn sem oly veszedelmes tehát, mint ez!

2. De eltekintve a bűnök sokaságától, a tisztátalanság minden jót elront a lélekben és azon kívül, mégpedig sokkal inkább, mint más egyéb bűnök. A keresztény lélek királyi méltóságú, mert az égnek és földnek legfőbb királya az ő atyja, és Jézus, a királyok királya és uralkodók ura az ő testvére; igen, Krisztusra vonatkozólag bizonyos tekintetben több mint az angyali méltóságú, mert az Úr nem az angyali, hanem az emberi természetet vette föl és tisztította.

A tisztátalanság által azonban az ember az állatnál alább süllyed a sárba; de nem úgy, mintha valaki akarata ellenére szenny közé esik, s azután annál nagyobb buzgalommal mosogatja és tisztogatja magát, hanem szándékosan és saját kívánatára, az őrülettel határos vonzalommal veti magát bele.

A tiszta lélek csodálatos szépségben ragyog: fehérebb a hónál, miután megmosatott a szent keresztségben; fénylőbb az aranynál, miután megdicsőíttetett a bérmálásban, s magával Jézussal jött vérrokonságba a szentáldozásban; még az isteni személyek is örülnek, ha őt látják. De amint a tisztátalanság férgétől emésztetik, valódi utálat tárgya minden lelki szemnek, undokság az Isten előtt, egy dögletes hulla, telve bűzzel és férgekkel.

A tiszta lélek továbbá mennyei jólétben él; eledele az Isten iránti szeretet, mint az angyaloknak, az Isten akaratának teljesítése, mint Krisztusnak,¹ sőt magának Krisztusnak élő teste és vére, mely még az angyaloknak sem adatott.

A tisztátalanság által pedig minden elvész, s éhségének csillapítására, miként a tékozló fiú, a tisztátalan állatok undok moslékjára szorul, melyből csak gyötrelmet, de nem enyhülést merit. Tehát a tisztátalanság által a tiszta lélek paradicsoma átok és nyomor barlangjává változik át.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2026. június 7.