Az Egyesült Államok egyik városában új intézetet építettek vakok számára. Az épületre nem terveztek ablakot. Gondolták, hogy a vakok úgysem látnak ki rajta. Rövidesen észrevették, hogy a vakok rosszkedvűek, szomorúak, és sokan megbetegednek. Rájöttek, hogy a napsugár hiánya okozza a bajt.
„Ma van szükségük az imáitokra” – mondta a tiszteletreméltó Mary Potter. „Holnap már túl késő lesz.”
Mi lehet sürgősebb, mint egy halálközeli, a halálos bűn állapotában lévő ember? Semmi. Pillanatok választják el őket attól, hogy az örökkévaló döntést meghozzák: Isten vagy nem Isten. Mennyország vagy pokol. Örökre.
Nem tudjuk elképzelni, hogy ne Istent válasszuk ebben a helyzetben. Mégis, Stefan Starzynski atya, a Miracles: Healing for a Broken World (Csodák: Gyógyulás egy széttört világnak) című könyvének szerzője és a Virginia állambeli Woodburn 1000 ágyas Inova Fairfax Kórház főállású káplánja, tanúja volt ennek. „Az emberek gyakran úgy halnak meg, ahogy éltek” – magyarázta.
Kérdés:
Mi a jelentősége a kérő imának, amikor Isten úgyis mindentudó, mindenható és jóságos, s pontosan tudja, mire van szükségünk, mi szolgálja az üdvösségünket és mi nem? Barsi Balázs atya válaszol
J. D. Unwin Sex and Culture című művének kritikai feldolgozása
Egyre tisztább képünk van arról, hogy mekkora kárt okozott az 1960-as években lezajlott ún. szexuális forradalom a férfi-nő viszonyban, a családban, az emberi méltósághoz kapcsolódó kérdésekben, és az egész társadalom szövetében. Ennek azonban távolról sincs vége, sőt úgy tűnik, hogy a „forradalmi terror” időszaka, amely minden forradalom velejárója, még csak most következik. A szexuális forradalom hengere ugyanis vakon halad előre, és ennek folyományaként tulajdonképpen egyenjogúvá válik minden olyan szexuális viselkedés, amely ezt megelőzően tabunak számított.
A jubileumi év [2000, a szerk.] ünnepe nem csak egy páratlan lehetőség, hogy éljünk azzal a nagy ajándékkal, amelyet az Úr az Egyház közvetítésével búcsú formájában nekünk juttatott, hanem ez egyben egy jó lehetőség is arra, hogy a hívőkben a búcsúról szóló tanítást újra tudatosítsuk. Ezért az Apostoli Penintenciária mindazok javára, akik a jubileumi év helyszíneit meglátogatják, a következőket teszi közzé:
1) Tele gőggel
Annie Maclean magán viseli a perfekcionizmusnak minden nyomát. Mindenre figyel, amit neki kell elvégeznie, vagy ami a másik feladata. Sohasem mosolyog. Ugyan olyan igényes, ugyanannyira tökéletességet követel önmagától, mint másoktól. Lánya meg is jegyzi: „számodra csak alkalmazottak vagyunk mi is.” Mindenkit kontroll alatt akar tartani (magát is). A kamaszlánya erősen reagál erre: „Te mindig mindent tudsz” – „nincs mindenre válaszom” feleli egyszer, „nem, de úgy csinálsz, mintha mindenre lenne.” „Nem akarok a tökéletes anyának tökéletes kislánya lenni!” „Imádkoztam Istenhez, hogy legyen egy másik gyereketek is, hogy ne kelljen különlegesnek lennem!”
Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája!” (Márk evangéliuma 10, 43-44) Az idézett szövegben Jézus a második esetre egy olyan arámi szót használhatott, amely az alantasabb tevékenységet végző szolgák megnevezése volt. A különbségtétel mélyebb értelmét az világítja meg, amikor Jézus megmossa apostolai lábát, azaz egy olyan tevékenységet végez, ami a gazdagabb házakban a rabszolgáknak volt a feladata.
(LifeSiteNews) – Yuval Noah Harari a modern politika egyik legbefolyásosabb alakja, de miért van ennyire benne? Ha megnézzük legfontosabb gondolatait és meggyőződéseit, akkor kezdjük látni motivációját.
A jeruzsálemi Héber Egyetem Történelem Tanszékének oktatójaként Harari a történelmet, a filozófiát és a biológiát használja fel elmélkedéseiben, melyek szerinte a világot napjainkban érintő legfontosabb globális kihívásokról szólnak, és arra törekszik, hogy a közbeszédet ezekre a kérdésekre összpontosítsa.
Maradjunk az Egyház által elismert, hagyományos rózsafüzérek imádkozásánál. A szerk
Maureen Sweeney-Kyle állítása szerint Jézus és Mária 1985 óta majdnem naponta jelentek meg neki, és ezt a rózsafüzért a Szűzanya tanította neki 1997. október 7-én, Rózsafüzér Királynője ünnepén.
A Hortus Carmeli oldal szerkesztője kis utánajárással a következőket találta:
Az evangelizálás azt jelenti, hogy Jézus él a szívünkben. „Vigyük Jézust magunkkal mindenhova” – ezt mondta Teréz anya is. Bármerre járunk, az utcán, a boltban, autóvezetés közben, a munkahelyen, lakóhelyünkön, kérjük mindenütt áldását.
Az evangelizálás az, amikor az egyik koldus megmutatja a másiknak, hol van a kenyér. Ne féljünk ilyen koldusok lenni. Áldozáskor éppen úgy nézünk ki, mint a koldus, úgy kérjük Krisztus testét, mint a koldus a kenyeret az utcán. Sokan még a kezünket is úgy tartjuk ilyenkor, kérve-könyörögve, összetéve.
Katolikus útmutató a közösségi média használatához
Kettészakított világban élünk. Ez a valóság az egyházra és az államra egyaránt vonatkozik. De katolikusként tudjuk, hogy ennek nem kellene így lennie. Már a II. vatikáni zsinat nyitánya olyan kijelentéssel kezdődik, amely teljesen ellentétes a megosztott Egyház jelenlegi valóságával:
„Mivel pedig az Egyház Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének, a korábbi zsinatok nyomában járva híveinek és az egész világnak jobban ki akarja nyilvánítani a maga egyetemes természetét és küldetését.” (LG #1).
Katolikus templom bejáratánál szenteltvízbe mártott ujjal vetünk keresztet. Mi történik, amikor ujjunk ezzel a titokzatos anyaggal érintkezik? Miféle erő rejlik benne?
„Egy alkalommal egy kápolnában voltam, amikor egyszerre csak megjelent [az ördög] a bal oldalamon, utálatos alakban. …Azt mondta nekem, rettenetes hangon, hogy kimenekültem ugyan a karmai közül, de ő tudni fogja a módját, hogy újra hatalmába kerítsen. Nagyon megijedtem, s keresztet vetettem oly sűrűn, ahogy csak tudtam; erre eltűnt ugyan, de azonnal megint visszajött. Ez kétszer is megismétlődött; úgyhogy nem tudtam, mit tegyek. Szerencsére volt ott szenteltvíz: abból hintettem feléje, s akkor nem jött többé vissza.”
Gyógyulás a világ számára?
New Age – egy új kor. Ez a címszó egyre többet hallat magáról. Folyóiratokban és magazinokban, TV-adásokban és konferenciákon. Egy új kor? Na igen, ezután vágyódnak az emberek, mivel a „régi”, amelyben élünk, mind sötétebbnek mutatkozik.
1986. decemberének végén egy újság került a kezembe, amelynek címe „Meditáció a világ gyógyulásáról” volt. Ez az, ami után mindenki vágyik, a gyógyulása gyógyíthatatlan világunknak?