Isten sok mindentől megmentett már eddig,

– mert szerető családban nőttem fel, sok szeretet kaptam szüleimtől

– megóvott gyermek- és ifjúkoromban sok mindentől, amivel megkötözhettem volna magamat (nem dohányoztam, nem ittam, nem próbáltam semmilyen szenvedélybetegséget okozó szert).

Isten megóvott engem a félelemtől, nem szorongtam soha életemben – sőt megengedett olyan mértékű önbizalmat –ma ezt már önhitnek hívom-, ami ugyan átsegített sok mindenen, de sokáig akadályozott abban, hogy visszakerüljek Isten közelségébe.

Isten annyira szeretett, hogy megengedte: lehessen olyan időszak az életemben, amikor eltávolodtam tőle. Az Ő szeretete hosszan tűrő, az a néhány évtized, számára semmi, amit én már utólag nagy hiánynak élek meg, különösen a gyermekek nevelésében. Feleségem és családja nem sokat, csak 17 évet imádkoztak az én megtérésemért. És amikor már a saját gyermekem kérdezte meg tőlem, hogy apa, te miért nem jössz velünk templomba misére, akkor tudtam, hogy ez nem maradhat így sokáig. Alleluja.

1997-ben, a Tűz evangelizáción magam is kimentem imát kérni, mikor azoknak javasolták, akik valamilyen okból eltávolodtak az Úrtól. És amikor elmondtam a közbenjáróknak, hogy azért kérek imát, mert az Úr eltávolodott tőlem, akkor csak mosolyogtak és azt mondták, az Úr végig ott volt mellettem, csak nem Rá figyeltem, hanem a világra, a világi dolgokra. És akkor ott rádöbbentem, hogy mégis meg voltam kötözve a saját akaratom által, amiből Jézus egy pillanat alatt megszabadított. Nagyon elszégyelltem magamat, az ima után pedig több órát sírtam, annyira bántott a dolog. A fiaim akkor látták apjukat először bőgni (nem is akármennyit), őket is megérintette a dolog, feleségem is ott tapasztalta meg először az Úr Jézust személyesen, és Istennek hála, azóta együtt járhatjuk ezt a keskeny utat. Alleluja.

Isten később megszabadított attól, hogy földi szüleimet csak szükséges dolognak tekintsem, hogy őket sokkal jobban kell szeretnem és elfogadnom, mint ahogy őket szerettem kamaszkori lázadásaim idején. És megadta azt a kegyelmet, hogy édesanyámért imádkozhattam, hogy megszabadítsa őt akkor, amikor már haldoklott az intenzív osztályon, édesapámért pedig engem küldött, hogy hozzak papot, hogy a szentségekkel megerősítve haladjon a hozzá vezető úton.

Nem sokkal megtérésem után adott az Úr egy kisközösséget, ahová most is járunk, és oly sokszor megtapasztalhattuk azt, hogy „karjaimba vettelek, vigyáztam lépéseidet”. És amikor balesetet okoztam és egy motorost ütöttem el, akkor is megszabadított az aggódástól. Meghallgatta imámat, hogy Uram, velem bármit megtehetsz, de annak a gyereknek ne legyen maradandó sérülése a baleset következtében. A fiú nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel, de mindenfajta károsodás nélkül távozott a kórházból Alleluja!

Isten nem a felhők mögött él és figyeli lépéseinket. Bennünk van és ezt oly sokszor megtapasztalhatjuk. Voltam számos lelkigyakorlaton, sokszor kértem magam is közbenjáró imát – és volt többször, hogy magam is Lélekben nyugodtam. És gyógyultam. És megszabadultam olyan terhektől, amiket hordoztam, és amire magamtól nem lettem volna képes. És közbenjárhattam olyan betegekért, akiket megkötözött a gonosz, és láthattam a gonosz kézzelfogható jelenlétét a szemükben, a testükben, a mozdulataikban. Megtapasztaltam Jézus szabadító hatalmát másokon is, az ima, a böjt, a közbenjárás és a szentségek vétele által.

Kétszer voltam már állás nélkül, hosszabb ideig. Az Úr mindkét esetben megszabadított az aggódástól, a megélhetés bizonytalanságától. Egy testvértől ismeret szavaként megkaptam, hogy akkor lesz állásom, ha befejezem egy könyv fordítását. Így történt pontosan, amint leadtam a fordítást, napokon belül munkát találtam az akkor legnagyobb pécsi cégnél, Istennek hála azért a négy évért, amit ott tölthettem.

Utána Isten elég erősnek talált arra, hogy ismét állás nélkül maradjak, teljességgel próbáltam ráhagyatkozni, hogy mi legyen, hol legyen állásom, hiszen tudom: küld nekem munkát állás nélkül is – a számunkra a legjobbat hozza ki minden egyes helyzetből. Szent József imakilencedet is elmondtam – a munkások védőszentjének segítségét kérve. Néhány hét múlva, május 1-én munkába álltam, számomra ez valóban a munka ünnepe lett.

Dicsőség az Úrnak.

Létrehozva 2012. október 12.