A liturgikus ruhák története
A liturgia rendkívüliségének, szakralitásának jelzésére szolgálnak a liturgikus ruhák. Az Anyaszentegyház liturgikus ruhái évszázados természetes fejlődés által alakultak ki. A papi ornátus letisztult, szép formái, gazdag színei, ünnepélyes pompát kölcsönöznek a liturgiának. Az apostolok korára emlékeztetve az első keresztények lelkes áhítatát ébresztik lelkünkben. Szimbolikus jelentésükkel a látható dolgokon túl, a láthatatlanok felé irányítják tekintetünket.
„Áldjad, én lelkem, az Urat! Válogatás a katolikus karizmatikus megújulás dalaiból.” – áll a közismert „Sárga könyv” borítóján. A gitáros misék gyökereit kutatva sokszor futottam bele, hogy a történetek így kezdődtek: „Tudod, volt ez a karizmatikus megújulás…” …tudom? Mostanában jöttem rá, hogy nem, nem tudom. De hasznosnak tartom, hogy amikor Istent szolgáljuk, azt ne „a levegőbe” tegyük, hanem ismerjük azokat, akik előttünk jártak, és tudjuk, hogy honnan kaptuk a szolgálatot. Szóval kicsit utánanéztem, és így született az alábbi írás, hogy (nagyon dióhéjban!) bemutassam azokat az eseményeket, amelyeknek köszönhetően ma gitáros miséken zenélhetünk. Nem vagyok azonban egyháztörténész vagy bármilyen szempontból szakértője a témának, így a hiányosságokat ne kérjétek rajtam számon. (De szólni szóljatok!)