A Villanyhárfa projekt írásai közül adok közre egy újabbat – a gitáros énekek és a Misekönyv összefüggéseiről.

A Római Misekönyv Általános Rendelkezései (RMÁR) a Misekönyv azon fejezete, amely a szentmise megfelelő bemutatásának szabályait írja le.

A zsinat által megújított liturgia misekönyvének legutóbbi hivatalos mintakiadása (a harmadik editio typica) 2000-ben jelent meg Rómában. Hazánkban ez még nem került bevezetésre, templomainkban a második kiadás magyar változatát használják. A harmadik kiadás Általános Rendelkezéseiben azonban számos olyan újdonság és módosítás van, amelyek bizonyos félreértéseket kívánnak tisztázni, és néhány helytelen gyakorlatot megszüntetni az előírások bővebb, pontosabb és érthetőbb megfogalmazása által. Ezért – az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció buzdítására – az új kiadás Általános Rendelkezéseit a magyar püspöki kar külön kötetben megjelentette, hogy mindenki megismerhesse és alkalmazhassa azokat.

E rendelkezések számos pontja foglalkozik a szentmisén megszólaló zenével, az énekesek szerepével, illetve magukkal az egyes énekekkel, énekelt miserészekkel. Ezeket a pontokat gyűjtöttem ki, témák szerint csoportosítva, hogy áttekinthetőbb legyen, és ahol szükséges volt, rövid magyarázattal láttam el a szöveget. A fájl letölthető az oldal alján található link segítségével.

Mit tanít az új Római Misekönyv Általános Rendelkezései a misén való zenei szolgálatról? Mi változott?

Az énekléssel kapcsolatos rendelkezések egy részét az új RMÁR csak pontosította, például egyértelműbbre fogalmazott egy-egy félmondatot. Szembeötlő változás viszont a meghatározott szövegű énekek részletesebb szabályozása. Az állandó miserészek (ordinárium) szövege eddig sem volt elhagyható vagy lecserélhető, de az új misekönyvi előírások ezt sokkal világosabban kimondják. Jelentősen kibővült az olvasmányközi énekekkel, a válaszos zsoltárral és az allelujával foglalkozó rész. Az új szöveg hangsúlyozza többek között, hogy a zsoltár a szentírási olvasmányok közé tartozik és azokhoz szervesen kapcsolódik, ezért fontos az előírt szövegek használata. A zene- és énekkarral kapcsolatban felhívja a figyelmet a részvétel fontosságára: a híveknek be kell tudni kapcsolódni az éneklésbe, a zenei szolgálóknak pedig lehetővé kell tenni a szentségi részvételt, vagyis hogy megfelelő módon megáldozhassanak a misében. Az új RMÁR a korábbi nyolc mellett egy kilencedik fejezetet is tartalmaz, amely a megyéspüspökök és a nemzeti püspöki konferenciák jogait és feladatait részletezi.

Jelentéktelennek tűnik, mégis fontos mögöttes tartalommal bír, hogy a misén való szolgálatokról és feladatokról értekező részben a kántor és az énekkar már nem a hívek általános szerepénél, hanem a „sajátos szolgálatok” között van tárgyalva. Ez egyfelől elismerés a zenészek és énekesek számára, mert nem kelti azt a látszatot, hogy még a helyettes perselyező is fontosabb dolgot csinál náluk. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy mint fontos liturgikus szolgálattevőknek, a kántornak és a zene- és énekkarnak is ismernie kell a liturgikus szabályokat, és azokhoz kell igazítaniuk szolgálatukat. Nem lehet tehát azzal kibújni a felelősség alól, hogy „mi csak hívek vagyunk, nem is értünk igazán az egészhez, csak elénekelgetünk itt a sarokban…”. A szentmise liturgiájának megismerése fontos, és csak jól felkészült emberek állhatnak ki szolgálni.

A kivonat az alábbi linkre kattintva olvasható: RMAR_az_eneklesrol.pdf

Forrás

Létrehozva 2012. január 12.