A fejlett országokban egyre agyobb arányú a gyermektelenség, ráadásul sok helyen ezt a tendenciát még támogatják is. Közben persze növekszik a pánik a „túlszaporodó szegényebb rétegek” miatt. Kell ez nekünk?

Hogyan lehetne érvelni amellett, hogy a nők bátran vállaljanak gyermeket – ha közben legalábbis részben kivesszük a keresztény vallást mint reményt és biztonságot adó meggyőződést az érvelésünk mögül?Ugyanis egyre gyakrabban merül fel az igény arra, hogy keresztény emberként kezdjünk el úgy kommunikálni, hogy a másik oldal is meghallja, aztán elgondolkodjon a mondandónkon. Csakhogy a lelkes vállalkozó adott ponton mindig masszív határokba fog ütközni, ugyanis a nem hívő számára a nehézségek, a rossz dolgok, a nagybetűs szenvedések csakis negatív konnotációval szerepelhetnek a szótárban; 

az ő szemléletében a szenvedésen sosem világlik át a Kereszten végbevitt megváltás fénye.

Hogyan érvelsz egy olyan emberrel szemközt az önfeladás és az önátadás, a kőkemény áldozatvállalás mellett, aki számára a nehézség alapvetően kerülendő – jóllehet az ilyen-olyan trénerek által hangoztatott no pain – no gain (fájdalom nélkül nincs nyereség) szlogen azért elég intenzíven jelen van a közgondolkodásban?

Hogyan kell beszélned konzervatívként, hogy érveid megfelelően legyenek súlyozva az egyéb mérlegekkel operáló liberálisabb gondolkodók számára is?

A The Guardian és más gigantikus sajtóorgánumok csúcsra járatják a childfree by choice women (tudatosan gyermeket nem vállaló nők) reklámkampányát. Építik a brandet és – míg mások a teremtésvédelemmel, vagy a humanitárius segítségnyújtással vannak elfoglalva – egyre stabilabban beágyazzák a köztudatba az új alapnormát: már nemcsak az mindegy, hogy az ember férfi vagy nő, de az is, hogy mihez kezd az adottságaival. Nők is lehetnek katonák, hiába genetikai alapvetés, hogy a férfiak izomzata robusztusabb. (Érdekes, hogy a sportban valahogy még mindig külön mérik a női és a férfi versenyszámokat. Nők nem versenyeznek férfiakkal. Azért mert gyengébbek? El vannak nyomva? Hol itt az igazság?!) – Csak azt ne mondja senki, hogy egy 130 kilós sebesült katona háborús körülmények között tapsol majd az efféle egyenjogúságnak – mondjuk amikor a 60 kilós bajtársnőjének kéne őt kivonszolni egy tűzharcból…Az utóbbi időben kísérleteket folytatnak, hogy férfiakba is méhet ültessenek. Mert akkor lesz ám teljes az egyenlőség! Azt a tényt meg egyszerűen csak sunnyogjuk el, hogy férfi női nemi szervekkel, míg világ a világ, nem fog születni – magyarán egy nőtől kell elvennünk, ha egyenlősíteni kívánjuk valamely férfitársunkat. Kérdezem ezeket a kutatókat, vagy azokat, akik támogatják őket: tényleg nem éreztek semmi disszonanciát ebben?Ha pedig valaki felveti, hogy mindezek a dolgok „nem normálisak”, hanem természetellenesek, akkor az illető hirtelen miért kezd el közutálatnak örvendeni, „maradi”, „ostoba” és egyéb címkéket kapni?Mindenki, aki valaha is látott már közelről embert (értsd: orvos), azon az állásponton van, hogy a legjobb mindenből a gyári. 

De kit érdekel az igazság, ha izgisebb dolgokat is lehet csinálni?

Ha viszont a jóérzésű polgártársnőket azért némileg ki is akasztják a fent említett témák, akkor ez itt a reklám helye! A fiatal nők számára elérhető egy igazán üdvös, teljesen normális és mindenféle egészségügyi kockázattól mentes választás: ne szüljenek! Az ő testük, ő döntésük. Ha nincs pénzük, ha szoronganak a biológiai óra miatt; ha a „szabadság” számukra mindennél többet ér; ha szerintük a társadalom nem az anyaságra lett berendezkedve, ha nem ijeszti meg őket az egyedüllét – itt van számukra a tökéletes megoldás!

Kollektív felelősségvállalásról az individuum istenítése közben természetesen nem esik szó. Arról viszont annál több, hogy ezt vagy azt a munkát, ilyen-olyan fizetésért be tudod-e vállalni, ide vagy oda el tudsz-e utazni, hisz a Thaiföld-Skandinávia-Boszporusz-Tanzánia-Yellowstone tervedbe elképzelni sem tudod, hogy férne bele a gyerek.

A teljes cikk elolv asható itt.

Létrehozva 2020. augusztus 16.