A társadalomtudomány nem ezt mondja

A Pew Kutatóközpont egy új tanulmánya azt mutatja, hogy egyre több amerikai van, mint valaha, akik együtt élnek valakivel és elfogadhatónak találják az együttélést. De az együttélés valójában árt az embereknek, különösen a gyerekeknek.

Egy tizenkilencedik századi humorista egyszer már figyelmeztetett, hogy

a kevés tudásnál nagyobb az probléma, ha „sok dolgot ismerünk, ami nem úgy van.”

Nos, az amerikaiak „sok dolgot ismernek, ami nem úgy van” az együttélésről és a házasságról.

A tanulmány szerint az együtt élést választó amerikaiak („nem házas partnerrel élnek”) minden korábbinál jobban elfogadhatónak tartják azt. Más kutatások azonban azt mutatják, hogy ez oktalanság. Ezek a Pew Kutatóközpont megállapításai.

Több fiatal felnőtt él együtt, mint aki megházasodott. A Pew elemzése a családfejlődés Nemzeti Felmérése alkalmából 2019 nyarán kimutatta, hogy a 18–44 éves amerikai felnőttek, akik valaha együtt éltek egy partnerrel (59%), meghaladta a valaha házasok számát (50%).

Meg kell azonban jegyezni, hogy az összes korosztályból a felnőttek a jelenlegi életkörülmények között továbbra is erőteljesen preferálják a házasságot: az amerikai felnőttek 53 százaléka jelenleg házas, míg a felnőtteknek csak 7 százaléka él együtt (bár az együttélés aránya növekedett az 1995-ben mért 3 százalékról). Ezek az eredmények egyrészt tükrözhetik azt, hogy sok ember először az együttélést választja, majd utána házasodik, másrészt az együttélési kapcsolatok kevésbé stabilak, és így sokkal rövidebbek, mint a házasságok.

Az amerikaiak többsége (69 százalék) azt mondja, hogy „elfogadható, hogy egy pár együttélése, még ha nem is tervezik a házasságot”. Feltehetően azért, hogy csökkentsék a rossz házasság esélyeit és növeljék a jó esélyét, ha a kapcsolathoz egy együttélési „próbaüzemet” biztosítanak.

Tizenhat százalék szerint az együttélés csak akkor elfogadható, ha a pár tervezi a házasságot. Mindössze 14 százalék szerint a bibliai szexuális etikával összhangban áll az, hogy az együttélés egy házasságon kívüli romantikus partnerrel „soha nem elfogadható”.

Az együttélés ilyen széles körű jóváhagyása annak a közhiedelemnek következménye lehet, mely szerint „vannak sok dolog, ami nem úgy van.” A Pew-felmérés azt mutatja, hogy a nyilvánosságnak van néhány olyan megfigyelése az együttélésről, melyek ellentéteses a korábbi empirikus kutatások együttélésre vonatkozó eredményeivel (melyekre a Pew-jelentés nem vonatkozik). Sok amerikai ezt gondolja, ellentétben a meglévő kutatások által bemutatott valósággal.

Az amerikaiak többsége úgy véli, hogy a házasság előtti együttélés eredményesebb szövetséget eredményez. Az amerikaiak közel fele (48 százalék) úgy gondolja, hogy a házasság előtt együttélő pároknak „jobb esélyük van a sikeres házasságra.” Ez a vélemény még inkább elterjedt a 18–29 éves fiatal felnőttek körében (63 százalék).

Az összes amerikai további 38 százaléka azt mondja, hogy az együttélés „nem számít” a házasság sikere szempontjából. Az amerikaiaknak csak 13 százaléka gondolja úgy, hogy az együttélő pároknak „rosszabb az esélye” a sikeres házasságra.

A valóság: A házasság előtt együtt élő párok nagyobb valószínűséggel válnak el. Az együttélésnek a házassági sikerre gyakorolt ​​hatását empirikusan tesztelték, és az eredmények egyértelműek: a házasság előtt együtt élő párok nagyobb, mint kevesebb valószínűséggel válnak el.

A Családtudományi Intézet 2018. évi cikke szerint szerint a „házasság előtti együttélési hatás” jól ismert: „A családtudományban hosszú és legendás története van.” A közhiedelemmel ellentétben az együttélés nem „gyakorlás” a házasságra. Inkább „gyakorlat” az elkötelezettség hiányára, a lehetőségek nyitva tartására, és összpontosítás rövidtávra, nem pedig hosszútávra. Az ilyen hozzáállás ellentétes a sikeres házassággal, és növelheti a házasság kudarcának kockázatát.

Az amerikaiak többsége úgy véli, hogy az együtt élő párok a házaspárokhoz hasonlóan nevelik a gyermekeket. A Pew megvizsgálta az emberek véleményét a gyermeket nevelő, együtt élő párokról is. Az amerikaiak 59 százaléka kijelentette, hogy az együtt élő párok „ugyanúgy képesek gyermeket nevelni, mint a házaspárok.” A fiatalabb válaszadók kétségtelenül kedvezőbben vélekedtek az együttélésről: a felnőttek körében, a 18 – 49 év közötti korosztályban 67% -uk egyetértett, hogy az együtt élő párok ugyanúgy nevelnek, míg 32% -uk azt mondta: „A házaspárok jobban teljesítenek a gyermeknevelés területén.”

A valóság: Az együtt élő szülők gyermekeinek rizikója nagyobb a negatív eredményre. A Pew-felmérés kérdése a párok észlelt szülői képességeire összpontosított, nem pedig a gyermekek tényleges eredményeire. A tényleges eredmény sokkal rosszabb a gyerekek számára.

Miközben az amerikaiak optimisták az együtt élő párok gyermeknevelési képességét illetően, az Amerikai Gyermekorvosok Kollégiuma által 2014-ben közzétett tanulmány szerint azok a gyermekek, akiknek a szülei együtt élnek, nagyobb kockázatnak vannak kitéve ezekben: „koraszülés, iskolai kudarcok, alacsonyabb iskolai végzettség, nagyobb szegénység gyermekkorban és alacsonyabb jövedelem felnőttkorban, több bebörtönzési és viselkedési probléma, egyszülős család, elhanyagolt orvosi ellátás és krónikus egészségügyi problémák (mind orvosi, mind pszichiátriai), több drog-, alkohol- és nikotinfüggőség, valamint gyermekbántalmazás”, továbbá „egy együtt élő nőnél fogant gyermek esetében tízszeres az abortusz kockázata, mint egy házasságban fogant gyermeknél.”

Annak többsége, amit az amerikaiak gondolnak az együttélésről, ténybeli tévedés. Ha az amerikaiak ismernék az igazságot a házasság előtti együttélés kockázatairól és következményeiről, talán kevésbé valószínű, hogy helyeselnék vagy gyakorolnák.

Peter Sprigg a Családkutatási Tanács (Washington, D.C.) szakpolitikai tanulmányok vezető munkatársa

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2020. január 14.