XIV. Leó pápa október 7–14. között Rómába hívta a püspöki konferenciák elnökeit egy bő egyhetes találkozóra, melynek témája Ferenc pápa Amoris Laetitia című apostoli buzdítása. A pápa így fogalmazott: „A családokat továbbra is érintő változások fényében úgy döntöttem, hogy 2026 októberében összehívom a világ minden tájáról érkező püspöki konferenciák elnökeit, hogy kölcsönös meghallgatás keretében, szinodális megkülönböztetés útján meghatározzuk azokat a lépéseket, amelyeket a mai családok számára az evangélium hirdetése érdekében meg kell tenni, az Amoris laetitia fényében és figyelembe véve a helyi egyházakban jelenleg folyó tevékenységeket.”[1]

Meglepő, hogy a pápa éppen ezt a dokumentumot választotta – amelyet a bíborosok is vitatnak[2] –, hogy foglalkozzanak a család által átélt válsággal, amit elsősorban a katolikusok körében terjedő válás okoz.

Mert ahelyett, hogy a válás erkölcsi és társadalmi ártalmaira összpontosított volna, ahogyan a korábbi pápák tették, az Amoris laetitia[3] arra törekedett, hogy csökkentse, sőt akár semmissé tegye a válás és az újraházasodás bűnének súlyosságát.[4]

Az AL szerint az „irreguláris párok” esetében – így említi a dokumentum az elváltakat és újraházasodottakat – a tényezők, melyek mentesítik az embereket a bűn vétkének felelőssége alól a belső fórumon, olyanok, hogy az újraházasodott elváltakat és az együttélő párokat többé nem szabad nyilvános bűnösöknek tekinteni, amint azt a 301. bekezdésben olvashatjuk: „Ezért [sic] többé nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy mindazok, akik bármilyen ’irreguláris’ helyzetben vannak, halálos bűn állapotában élnek, és meg vannak fosztva a megszentelő kegyelemtől” (232. o.).

A 305. pontban pedig a következő áll: „A körülmények és enyhítő tényezők miatt lehetséges, hogy egy objektív bűnhelyzetben – amely szubjektíven nem feltétlenül vétkes, vagy nem teljes mértékben az – az ember Isten kegyelmében élhet, szerethet, és a kegyelem és a szeretet életében is növekedhet, miközben ehhez az Egyház segítségét is igénybe veszi” (236–237. o.).

Többé már nincs a halálos bűn állapotában? Mi az, ami már nem engedi meg, hogy feltételezzük, hogy az „irreguláris” párok nyilvánosan bűnösök? Ez valami új dolog az Egyház hagyományos tanításához és pasztorális gyakorlatához képest?

Serafino Lanzetta teológus atya ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: „Hogyan tudja az Amoris laetitia ezt az új elvet megfogalmazni anélkül, hogy ellentmondana annak, amit az Egyház mindig is tanított?”[5]

Hogyan magyarázhatjuk ezt a változást, ha az Isteni Megváltó szavaira gondolunk: „Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.” (Mt 24,35)?

Már nem, vagy csak bizonyos esetekben?

De miután kijelentette, hogy „már nem lehet egyszerűen azt mondani”, hogy a házasságtörésben élők halálos bűnben vannak (ezzel általános normát adva), az AL ellentmond önmagának, amikor azt mondja, hogy „bizonyos esetekben ez [a gyakorlati pasztorális gondoskodás] magában foglalhatja a szentségek segítségét is” (305. sz., 237. o., 351. lábjegyzet).

Nos, ha már nem mondható, hogy a házasságtörők bűnben élnek, akkor szabadon részesülhetnek a szentségi feloldozásban és a szentáldozásban, akárcsak bármely kegyelmi állapotban lévő hívő. Ez az AL egyik olyan ellentmondása, amelyet eddig nem magyaráztak meg.

A megválaszolatlan dubiák

Mivel az AL olyan erkölcsi elveket fogalmaz meg, amelyek ütköznek a katolikus tanítással, négy bíboros – Raymond L. Burke, Walter Brandmüller, Carlo Caffara és Joachim Meisner– öt dubia-kérdést írtak Ferenc pápának és Gerhard Müller bíborosnak, megkérdezve, hogy az AL után továbbra is követhetik-e az Egyház hagyományos tanítását, amely a Szentíráson, a Tradíción és az Egyház Magisztériumán alapul.

A jeles bíborosok a következőket kérdezték: „3. Az Amoris Laetitia (301) után továbbra is kijelenthető-e, hogy az a személy, aki rendszeresen Isten törvényének valamely parancsolatával ellentétesen él, például azzal, amely tiltja a házasságtörést (Mt 19,3–9), egy objektív helyzetben van, amely súlyos, rendszeres bűnnek minősül (Pápai Jogi Szövegek Tanácsa, „Nyilatkozat”, 2000. június 24.)?”[6]

Változott-e a tanítás?

Az AL ellentmondásos állításainak fenntartásához az egyetlen logikus válasz az lehet, hogy ez a dokumentum módosította az egyházi tanítást.

Úgy tűnik, ez volt Ferenc pápa válasza is a repülőgépen, miközben Görögországból hazatért. Egy újságíró azt kérdezte tőle, hogy vannak-e most olyan új, konkrét lehetőségek, amelyek az AL megjelenése előtt nem léteztek. A pápa válasza határozott volt: „Igen, azt mondhatom; pont.”[7]

Melyek ezek az AL által teremtett „konkrét lehetőségek”, ha nem a katolikus tanítás megváltoztatása?

Egyetlen pápa sem változtathatja meg azonban az egyházi doktrínát, amint az nyilvánvaló, és amint azt az Első Vatikáni Zsinat is kijelentette a pápai tévedhetetlenségről szóló dekrétumban: „Mert a Szentlélek nem azért lett megígérve Péter utódainak, hogy kinyilatkoztatásán keresztül új doktrínákat hirdessenek, hanem hogy az Ő segítségével szentül őrizzék az apostolokon keresztül átadott kinyilatkoztatást és a hit kincsét, és azt hűségesen hirdessék” (Denz. 1836).[8]

Luther árnyéka

A bíborosok dubia-ja mellett katolikus értelmiségiek, egyháziak és laikusok is levelet írtak Ferenc pápának 2017. július 16-án, Correctio filialis de haeresibus propagatis (Gyermeki korrekció a terjesztett eretnekségekről) címmel.[9]

Amint a Correctio összefoglalójában kifejtésre kerül, az aláírók – akiknek száma eredetileg negyven, később pedig több mint kétszáz volt – levelükben kijelentik, „hogy a pápa Amoris laetitia című apostoli buzdításával, valamint más, ehhez kapcsolódó szavakkal, cselekedetekkel és mulasztásokkal gyakorlatilag hét eretnek álláspontot támogatott a házasságról, az erkölcsi életről és a szentségek vételéről, és előidézte e eretnek nézetek elterjedését a katolikus egyházban. ”[10]

Az Összefoglaló bemutatja továbbá a modernizmus, valamint Luther tévedéseinek hatását az AL-re is: „A válság második oka Martin Luther eszméinek nyilvánvaló hatása Ferenc pápára. A levél bemutatja, hogy Luthernek, a protestantizmus alapítójának milyen elképzelései voltak a házasságról, a válásról, a megbocsátásról és az isteni törvényről, melyek megegyeznek azokkal, amiket a pápa szavakkal, cselekedetekkel és mulasztásokkal hirdetett. Emellett kiemeli azt a kifejezett és példátlan dicséretet is, amit Ferenc pápa a német eretnekségvezérnek adott.”[11]

Ezt a Luther-árnyékot az AL-ben a dokumentum lelkes támogatói is egyértelműen felismerték, ahogy az Avvenire-ben, az olasz püspökök újságjában megjelent cikkből is kitűnik.

Luciano Moia cikkének címe összefoglalja a tézist: „Az Amoris Laetitia és Luther, azok a meglepő közös pontok.”

Miután összefoglalta az eretnekségvezér házasságról szóló gondolatait, a szerző így kommentálja:

A gondolkodás mélysége és az a képesség, hogy a házasság értékét az üdvösséghez vezető közös útként értelmezzék, lehetővé teszik az összehasonlítást Luther öt évszázaddal ezelőtti írásai és gondolatai, valamint Ferenc pápa mai javaslatai között az Amoris laetitia című dokumentumban. Meglepőnek tűnhet, és egyesek a párhuzamot helytelennek fogják tartani, de a reformáció atyjának a házasságról szóló, valóban kevéssé ismert szövegeinek újbóli elolvasása után egy olyan kiváló teológus, mint Francesco Pesce atya, nem habozik így írni: „Az Amoris laetitia poszt-szinodális apostoli buzdítás számos olyan elemet tartalmaz, melyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy párbeszédet alakítsunk ki azzal, ami a házasságról Luther által és Luther számára kialakult.”[12]

„Légy bűnös, és hadd legyenek nagyok bűneid”

A hit Luther felfogása szerint pusztán a bizalom, hogy Krisztus érdemei által már meg vagyunk mentve. Ellentmondva az ellentmondásmentesség elvének, azt állítja, hogy még bűnözés közben is az ember szent marad. Híres megfogalmazása szerint az ember „egyszerre bűnös és igaz (simul justus et peccator).”[13]

Sőt, Luther egy 1521-es levélben tanítványának, Melanchthonnak adott híres tanácsában így fogalmaz: „Légy bűnös, és hadd legyenek nagyok a bűneid, de a Krisztusba vetett bizalmad legyen erősebb.”[14]

Hűség a házasságban

A néhai argentin pápa ezen álláspontja – amelyet augusztiniánus utódja is megismételt – ellentétben áll a hagyományos egyházi doktrínával, melyet XI. Piusz bölcs szavai foglalnak össze a Casti connubii enciklikában, dicsérve a házastársak hűségét a házasságban:

A házasság második áldása, amelyről azt mondtuk, hogy Szent Ágoston is említette, a házastársi tisztelet áldása, amely a házastársak kölcsönös hűségében nyilvánul meg a házassági szerződés teljesítése során, hogy ami az egyik felet az isteni törvény által szentesített szerződés alapján megillet, azt ne tagadják meg tőle, és ne engedjék meg azt bármilyen harmadik személynek; és egyik félnek sem adható meg semmi olyan, ami ellentétes Isten jogával és törvényeivel, és teljes mértékben ellentétes a házassági hűséggel, és amit soha nem lehet megadni. . . .

. . . Mert a házassági hűség megköveteli, hogy a férj és a feleség különösen szent és tiszta szeretetben legyenek egymáshoz kötve, nem úgy, ahogy a házasságtörők szeretik egymást, hanem ahogy Krisztus szerette az Egyházat. Ezt az előírást az apostol fogalmazta meg, amikor így szólt: „Férjek, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat”, azt az Egyházat, amelyet Ő valóban határtalan szeretettel ölelt magához, nem saját haszna érdekében, hanem kizárólag Menyasszonya javát keresve.[15]

Forrás angol nyelven

---

[1] XIV. Leó, „XIV. Leó pápa üzenete az Amoris Laetitia poszt-szinodális apostoli buzdítás tizedik évfordulója alkalmából”, Vatican.va, 2026. március 19., https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/messages/pont-messages/2026/documents/20260319-messaggio-amorislaetitia.html. (A cikk szerzője által kiemelt részek dőlt betűvel szerepelnek. Az eredeti kiemelések félkövér betűvel jelennek meg.)

[2] Lásd Luiz Sérgio Solimeo: „Az »Amoris Laetitia« új és zavaros magyarázata”, TFP.org, 2017. március 20., https://www.tfp.org/new-confusing-explanation-amoris-laetitia/

[3] Ferenc pápa, zsinat utáni apostoli buzdítás Amoris laetitia, Vatican.va, https://www.vatican.va/content/dam/francesco/pdf/apost_exhortations/documents/papa-francesco_esortazione-ap_20160319_amoris-laetitia_en.pdf

[4] Lásd: Luiz Sérgio Solimeo, „Súlyos tévedései miatt az Amoris Laetitia-t el kell utasítani”, TFP.org, 2016. május 4., https://www.tfp.org/because-of-its-grave-errors-amoris-laetitia-should-be-rejected/

[5] Michele M. Ippolito, „Padre Lanzetta (Francescani dell’Immacolata): »A correctio filialis a pápa iránti szeretet megnyilvánulása«”, LaFedeQuotidiana.it, 2017. december 28., https://web.archive.org/web/20190721215057/http://www.lafedequotidiana.it/padre-lanzetta-francescani-dellimmacolata-la-correctio-filialis-un-atto-damore-verso-papa/, hozzáférés: 2026. szeptember 30.

[6] Edward Pentin, „Az Amoris Laetitia-val kapcsolatos bíborosi kérdések teljes szövege és magyarázó jegyzetei”, National Catholic Register, 2016. november 14., https://www.ncregister.com/blog/full-text-and-explanatory-notes-of-cardinals-questions-on-amoris-laetitia

[7] Ferenc pápa, „A Szentatya sajtótájékoztatója a Rómába tartó visszaúton”, Vatican.va, 2016. április 16., https://www.vatican.va/content/francesco/es/speeches/2016/april/documents/papa-francesco_20160416_lesvos-volo-ritorno.html. (Saját fordításunk.)

[8] Henry Denzinger, A katolikus dogma forrásai, ford. Roy J. Deferrari (Fitzwilliam, NH: Loreto Publications, kiadás év nélkül) 456, https://thoughtfulcatholic.com/wp-content/uploads/2023/04/Denzinger-The-Sources-Of-Catholic-Dogma-reduced.pdf

[9] Lásd: „Correctio filialis de haeresibus propagatis”, „A »gyermeki korrekció« összefoglalása”, https://www.correctiofilialis.org/, hozzáférés: 2026. szeptember 30. Lásd még: „Correctio filialis de haeresibus propagatis”, https://www.correctiofilialis.org/wp-content/uploads/2017/08/Correctio-filialis_English_1.pdf

[10] „Összefoglaló a »gyermeki korrekcióról«.”

[11] „Összefoglaló”

[12] Luciano Moia, „Amoris laetitia e Lutero, quegli incroci sorprendenti”, Avvenire, 2024. december 12., https://www.avvenire.it/famiglia/amoris-laetitia-e-lutero-quegli-incroci-sorprendenti_83609. (Saját fordításunk.) Lásd még: Stefano Fontana, „Az olasz püspöki napilap Luthert az Amoris Laetitia előfutáraként dicsőíti”, NewDailyCompass.com, 2024. december 16., https://newdailycompass.com/en/luther-exalted-by-italian-bishops-daily-as-precursor-of-amoris-laetitia

[13] M. Luther, Werke, (Weimari kiadás), 56, 272 és 513; Lásd Erwin Iserloh, Joseph Glazik és Hubert Jedin, Reformation and Counter Reformation, ford. Anselm Biggs és Peter W. Becker (London: Burns & Oates, 1980), 27, https://archive.org/details/reformationcount0005iser/page/n6/mode/1up

[14] „Legyenek nagyok bűneid: Luther levele Melanchthonnak”, 99. sz. levél, 1521. augusztus 1., a Wartburgból (részlet), fordította Erika Bullmann Flores, forrás: _Dr. Martin Luther’s Saemmtliche Schriften_, szerk. Dr. Johannes Georg Walch (St. Louis: Concordia Publishing House, kiadás év nélkül), 15:2585–90, https://www.projectwittenberg.org/pub/resources/text/wittenberg/luther/letsinsbe.txt

[15] XI. Piusz, Casti connubii enciklika (a keresztény házasságról), 1930. december 31., 19., 23. sz., https://www.vatican.va/content/pius-xi/en/encyclicals/documents/hf_p-xi_enc_19301231_casti-connubii.html

Létrehozva 2026. október 6.