8. fejezet: A főparancs

Szent Máté evangéliumában (22,34–40) olvassuk: „A farizeusok pedig egybegyűlének és kérdé őt (ti. Krisztust) közülük egy törvénytudó, kísértvén őt: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?”

Monda neki Jézus: „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. E két parancsolaton függ az egész törvény.”

Az Úr Jézus, Isten Fia szerint a két legfőbb, legfontosabb parancs egyike a felebaráti szeretet.

De ennek a felebaráti szeretetnek is van különböző foka, erőssége és mélysége. Minden embert szeretnünk kell, de nem az érzelemnek akkora hevével, nem az áldozatnak akkora mértékével, mint a másikat.

Azokat, akik közelebb állnak hozzánk, vagy akik érdemesebbek, jobban szerethetjük, mint a távolabb állókat.

Egyenlő körülmények mellett jobban szeretjük testvérünket, mint a távoli rokont, jobban honfitársunkat, mint az idegent, jobban a magaméval azonos vallásút, mint a pogányt s. í. t.

Tehát a parancsolt szeretetnek is van fokozata, rangsora. És ugyancsak az Úr Jézus isteni ítélete és döntése szerint ki áll e rangsornak az élén, vagyis kit kell valamennyi közelálló embertársunk közül legjobban, legőszintébben és legáldozatosabban szeretni?

Halljuk ismét magát az isteni Mestert!

„Az ember elhagyja atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté leszen. Ennélfogva már nem ketten vannak, hanem egy test.” (Mk 10,7–8)

Az Úr Jézus szerint a feleségedet jobban, természetesebben, ragaszkodóbban kell szeretned, mint atyádat és anyádat. Utóbbiak testéből szakadtál el, de feleségeddel egy testet, egy lelket alkotsz. Ő van az isteni parancsolat alapján a szeretendő halandó személyek skálájának az élén. Az élén! Előtte senki más!

Monda Jézus: „Szeresd a te Uradat Istenedet… Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. E két parancsolaton függ az egész törvény.” (Mt 22,37–40)

(Vége)

Létrehozva 2024. május 13.