Ez az eucharisztikus csoda a betániai Mária-jelenések helyén történt, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, 1991-ben. Otty Ossa atya, a Mária-jelenés helyének vezetője a szabadban található kápolnában a grotta mellett misézett, a kezében levő átváltoztatott ostya vérezni kezdett. Ő maga így számol be erről:
Heródes népének korlátlan ura, akinek adatott minden hatalom népe felett itt a Földön. Heródes maga a törvény. Sőt, ha akarja, átírja azt, hisz neki adatott minden hatalom a népe fölött a Földön. A hagyomány őrzője? Heródes szerint ő maga a hagyomány. Mostantól el lehet venni a testvérem feleségét is akár, mert én megtehetem, mert nekem adatott minden hatalom a népem fölött itt a Földön. Heródest elbűvöli a világ tánca: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked!” Minden árat megér, hogy téged birtokoljalak. Heródes a király Isten kegyelméből. Övé a törvény, övé a hagyomány, övé a múlt és ő a jövő, övé a gazdagság, övé a hivatal, a sereg, a paloták, övé a Szent Város, övé a tested és a lelked.
Azt hiszem, mindannyiunkat örömmel töltött el a hír, hogy a vatikáni újonnan felülvizsgált kánonjog új szankciókat tartalmaz a „nők felszentelésére” vonatkozóan. Nem tudni biztosan, vajon Ferenc pápa is osztja-e a liturgikus szerepeket betöltő nők iránti ellenszenvünket, de megnyugtató tudni, hogy a ,,perifériára jutásnak” is van határa. Természetesen a revízió engedélyezi a női ministránsokat, liturgikus felolvasókat és eucharisztikus szolgákat [áldoztatási segítőket] is, ami megerősíti a régóta fennálló liberalizációt. De azoktól, akik nem nézik jó szemmel a nők ilyen hivatalos szereplését a misén, megkérdezném: Mégis mit kellene csinálniuk a nőknek a templomban azon kívül, hogy a padban ülnek?
„Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre!” (Zsolt 25,4)
Szoktad érezni, hogy csak jársz körbe-körbe, és nem jutsz előre? Legalábbis nem úgy, ahogy szeretnéd. A körülötted lévő világ százfelé ráncigál, és már azt sem tudod, jó irányba tartasz-e.
Ha kicsit is hasonlítunk, álmaid vannak, terveket szövögetsz. De az élet néha mindent összekuszál. Legtöbb nap csak a túlélésre való, nem jutsz előre az elképzelt célok felé.
Ünnepe: november 28.
Páli Szent Vince1581. április 24-én született a Dax melletti Pouy községben. Touloni tanulmányai után pappá szentelték, és 1604-ben teológiai bakkalaureátust szerzett. 1612-ben Párizs Clichy nevű elővárosában lett plébános.Ünnepélyes fogadalmat tett arra, hogy életét a szegények gondozásának fogja szentelni. Világi papokkal együtt létrehozott egy missziós kongregációt, akik magukat Lazaristáknak nevezték, valamint egy, a polgárság köréből származó nőkből álló társulatot, a szegények és betegek gondozására.
Dr. Barsi Balázs OFM 2021. július 11-i homiliája
Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 90 éves újságírója írta:
„Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer”.
Kovács Ervin Gellért O. Praem .előadása, melyet 2021. június 15-én tartott a pesti ferencesek közösségi termében.
„De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.” 1Kor 15,57
Jackson fiam dolgozatot írt a korrupcióról és nyereségvágyról, ami szülőhazáját polgárháborúba sodorta. Ám ő nem arról számolt be, amit tanult történelemből: saját bőrén tapasztalta meg a polgárháború szörnyű ségeit. Élete első 13 évét Jackson fiam egy harmadik világbeli rejtett árvaházban töltötte Libériában, Afrikában.
Kovács Ervin Gellért premontrei atya előadása, melyet 2021. május 18-án tartott a pesti ferenceseknél.
A FIUV nyilatkozata
Az Una Voca Szövetség (Una Voce Federation) közzétett egy fizetett hirdetést a la Repubblica című, július 4-én, vasárnap megjelenő, országosan terjesztett olasz napilapban.
Az angol szöveg a következő (más nyelveken a fordítást lásd itt):
„Miért tekintenek ergy baktériumot életnek a Marson,amikor egy magzati szívhangot nem tekintenek életnek a Földön?” Forrás: gloria.tv
Apámat nemrég diagnosztizálták ALS vagy másképpen Lou Gehrig-kórral, ezzel én és családom különös helyzetbe kerültünk. Egy teljesen normális és a várható tény közötti térben élünk, hogy egy 83 éves férfinak élete közelgő végével kell szembenéznie, és a beteges szomorúsággal, amit a hír okozott nekünk. Ugrálunk két érzés között, hogy minden normális és minden tragikus, naponta többször.