Mária kegyhelyek – Akita

Istennek Szent Anyja az egész világnak szóló fontos üzenetet bízott Agnes Sasagawa nővérre Japánban, ahol a lakosságnak csak 0,3 %-a katolikus. A hely, amelyet meglátogatott, az Oltáriszentség imádására alakult közösség háza, így nem meglepő, hogy az üzeneteket bevezető események a tabernákulumnál kezdődtek.

A misztikus események hitünk fontos titkát, Urunknak az Oltáriszentségben lévő valóságos jelenlétét hangsúlyozzák. Az angyalok létezése és Istent imádó aktív szerepe is újból és újból előtérbe kerül.

Az akitai események kiemelik Isten Szent Anyjának társmegváltó szerepét. A történet középpontja a szerzetesközösségben lévő síró Szűzanya szobor. Szűz Máriának, mint a Megváltó Társának, Közbenjárónak és Szószólónak üzenete többféleképpen jut kifejezésre a szobor által:

  • A szobor a „Minden népek Asszonya” kegyképének mintájára készült, ahogy a Szent Szűz Amszterdamban megjelent és ahol az ötödik Mária dogma kihirdetését kérte.
  • A szobor jobb keze kereszt alakú, erősen vérző sebet viselt.
  • A szobor izzadt és vért könnyezett. Az izzadás és a vér az Úr szenvedésének jele. Krisztus Anyja mint a Megváltó Társa részt vesz Fia szenvedésében. „Ha következtetést akarunk levonni az akitai Isten-anya szobrának vére hullatásából, arra kell gondolnunk, hogy társmegváltói küldetése nem fejeződött be, hanem ma is folyamatban van”

– mondta Jacques atya, a nővérek elöljárója.

Ezenkívül minden ember is magára veszi a társmegváltás szerepét, aki Szent Pálhoz hasonlóan egyesül Krisztus szenvedésével: „…testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, Testének az Egyháznak javára” (Kol 1,24).

A Szent Szűz üzenetei

Az Oltáriszentség Szolgálóleányai közösségében történt Akitában l973. június 12-én, hogy Agnes Sasagawa nővér kinyitotta szentségimádásra a tabernákulum ajtaját. Ragyogó fény áradt ki belőle és betöltötte az egész kápolnát. Imádattal borult arcra a földön és ott maradt, amíg a fény el nem tűnt. Ez az esemény két nap múlva megismétlődött azzal a különbséggel, hogy az aranyos sugarakat lángnyelvek vették körül, mintha kigyulladt volna a tabernákulum. Június 28-án a kápolnában imádkozva erős fájdalom járta át Ágnes nővér bal kezét, majd kereszt alakú karcolást vett észre tenyerén. Szentségimádás alatt látta, amint „hirtelen ragyogó fény áradt ki az Oltáriszentségből. Mint már előzőleg is, köd vagy füst gomolygott az oltár és a fény körül, majd angyalokhoz hasonló lények sokasága jelent meg és az Oltáriszentséget imádva körülvették az oltárt… A Szentostya olyan ragyogó volt, hogy nem tudtam rátekinteni. Becsuktam szememet és imádattal arcra borultam…” Június 29-én, Jézus Szentséges Szívének ünnepén a szentségimádás alatt angyal jelent meg és megtanította Ágnes nővért a fatimai imádságra. Majd elimádkozta Ito püspök imádságát, melyet a nővérek számára írt:

„Jézusom, a Te Szentséges Szíved valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben. Felajánlom Neked testemet és lelkemet, hogy teljesen eggyé váljon Szíveddel, amely minden pillanatban fel lesz áldozva a világ oltárain, és amely megdicsőíti az Atyát és könyörög országának eljövete-léért. Kérlek, fogadd el alázatos felajánlásomat! Akaratod szerint végy igénybe engem a lelkek megmentésére!

Istennek Szent Anyja, ne engedd, hogy elszakadjak isteni Fiadtól! Kérlek, oltalmazz és védj mint saját gyermekedet! Amen.”

A Szent Szűz kérésére az angyal tette hozzá a „valóságosan” szót az imához.

Július 6-án, első pénteken az angyal ismét megjelent a szentségimádás alatt és együtt imádkozta Ágnes nővérrel a rózsafüzért. A nővér újból erős fájdalmat érzett bal kezén, és most már bőségesen vérzett a kereszt alakú seb. Fájdalmai miatt aludni sem tudott. Hajnali háromkor hangot hallott: „Ne félj! Buzgón imádkozz nemcsak saját bűneid, hanem minden ember bűneinek jóvátételére! A világ ma megsebzi Urunk Szentséges Szívét hálátlanságával és megbántásaival. A Szűzanya sebei mélyebbek és fáj-dalmasabbak a tiednél, jöjj, imádkozzunk együtt a kápolnában!” Majd később megmondta a hang: „Én vagyok az, aki veled vagyok és vigyázok rád”. A kápolnába érve „úgy éreztem, hogy a »Minden népek Asszonyának« fából faragott szobra megelevenedik és szól hozzám”. Ragyogó fény vette körül. Ágnes nővér arcra borulva hallgatta a Szűzanya üzenetét:

„Leányom, novíciám! Te engedelmes voltál, amikor mindent elhagytál, hogy kövess engem. Ugye fájdalmas füled betegsége, de süketséged meggyógyul, bízhatsz benne. Légy türelmes! Fájdalmat okoz kezed sebe, de szenvedéseddel jóvátételt adhatsz az emberek bűneiért…

Továbbra is sokat imádkozz, … nagyon sokat!… Számolj be elöljáródnak mindarról, ami ma veled történt és engedelmeskedj neki!”…

l973. július 7-én kora reggel Ágnes nővér a kápolnában látta, hogy a Szűzanya szobrának jobb kezén lévő kereszt alakú sebéből vér csordul. Félelemteljes tisztelettel gondolt vissza az éjszaka hallott szavakra, hiszen már két napja nem tudott aludni fájdalma miatt. őrangyala hangját hallotta ekkor: „Szenvedésed ma véget ér. Gondosan vésd szívedbe Szűz Mária vérehullatását! Igen mély értelme van! Nemes vérét ontotta, hogy általa megtérésetekért, a békéért könyörögjön és jóvá-tételt adjon a sok hálátlanságért és megbántásért, ami az Urat éri. A Szentséges Szív iránti tiszteletből tiszteld a Szűzanya szent vérét!”

A második üzenetet ugyanabban az évben augusztus 3-án, első pénteken kapta. Ismét hallotta a szobor felől a hangot:

„Leányom, novíciám! Te szereted az Urat és felajánlottad Neki magadat. Ha azonban igazán szeretsz engem, hallgass meg! … add tovább felettesednek! Nagyon sokan vannak, akik megbántják az Urat. Olyan embereket keresek, akik megvigasztalják őt, hogy megenyhüljön a mennyei Atya haragja… Te, aki fenntartás nélkül az Úrhoz akarsz tartozni, hogy a Vőlegény méltó jegyese légy, annak tudatában tedd le fogadalmadat, hogy három szög fog a keresztre feszíteni téged: a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség. E három közül az engedelmesség az első…”

1973. szeptember 29-én és október 2-án Ágnes nővér a kápolnában nyolc angyalt látott, amint az Oltáriszentséget imádva a tabernákulum előtt térdeltek félkörben. A szentáldozásnál látta, hogy közösségük minden tagját saját őrangyala kiséri a szentáldozáshoz.

A harmadik és utolsó üzenet 1973. október 13-án érkezett: „Szeretett leányom! Hallgasd meg, amit mondok és közöld feletteseiddel! Ahogy már mondtam neked, ha az emberek meg nem térnek, a mennyei Atya büntetést küld az egész emberiségnek. Sokkal rosszabb lesz a vízözönnél, olyan büntetés lesz, amilyen még nem fordult elő… Tűz fog aláhullani, és abban a büntetésben sok ember meghal…

Akik életben maradnak, irigyelni fogják a holtakat. A rózsafüzér és az a jel lesz akkor egyetlen fegyveretek, amelyet a Fiú adott nektek. Ezért imádkozzátok éjjel-nappal a rózsafüzért!… Az ördög különösen azok ellen támad, akik Istennek szentelték magukat és így sok lélek fog elveszni… és ez az én fájdalmam, az én igen nagy fájdalmam… Ha meg nem térnek, hamarosan már nem lesz bűnbocsánat sem…”

1975. január 4-én, amikor először sírt a „Minden népek Asszonyának” szobra, Ágnes nővérhez így szólt őrangyala: „Ne csodálkozz a Szűzanya könnyein! Azért sír, mert azt szeretné, ha a lehető legtöbben megtérnének… A Szent Szűz örül, hogy Japánt felajánlották Szeplőtelen Szívének, mert szereti Japánt… Az Úr tetszésére van az ima: »Add meg, Uram, Szűz Mária közbenjárása által Japán megtérését!«”

1981. szeptember 29-én a szentségimádás alatt Ágnes nővér őrangyala Bibliát nyújtott feléje, mely a Teremtés könyvének 3,15 versénél volt nyitva. Az angyal megmagyarázta: e sorokban elolvashatod a Szűzanya szobra 101 könnyhullatásának értelmezését. A két egyes azt jelenti, hogy a bűn egy asszony által jött a világba és egy asszony által jött a megmenekülés is. A két egyes között lévő nulla az Örökkévaló Istent jelképezi (akinek nincs kezdete és vége). Az első egyes Évára, a második Szűz Máriára utal. (Pater Yasuda, Ágnes nővér lelkiatyja megmagyarázta, hogy a Teremtés könyvének ezt a részét ősevangéliumnak nevezik és úgy tekintik, mint a Megváltó elküldésének ígéretét. A Bibliában ez a rész utal először Szűz Mária szeplőtelen fogantatására, arra az Asszonyra, aki sohasem került a Sátán hatalmába.)

1982. március 25-én és május 1-jén angyalhoz hasonló lény szólt Sasagawa nővérhez:… „Annak közbenjárására, aki a Szeplőtelen Szüzesség, ismét visszakapod hallásodat. Annak színe előtt, aki valóban és igazán jelen van az Oltáriszentségben, most tökéletesen meggyógyulsz…” És május 30-án, pünkösd napján szentségimádás alatt megtörtént a gyógyulás csodája.

Ez volt az utolsó jel, amit Agnes Sasagawa kapott. Azóta a hit útját járva kell az üzeneteket megélnie. Rheumás fájdalmai állandóan ágyhoz kötik, de mosolya mély belső békét áraszt.

Az akitai Istenanya tisztelete

Johannes Shoojiroo Ito, Japán Niigata egyházmegyéjének püspöke 1984. április 22-én nyilatkozatot tett közzé, melyben tanúságot tett az akitai „Minden népek Asszonya” szoborral történt események mellett és engedélyt adott az „akitai Istenanya” nyilvános tiszteletére.

Az akitai események 1973-ban kezdődtek és immár tizenegy éve tartanak. 1975-ben a Hittani Kongregációban Rómában közölték velem, hogy ezeknek az eseményeknek megítélése a megyéspüspök jogkörébe tartozik.

Tokió érseke négy év alatt két vizsgálóbizottságot hívott össze. Múlt évben a Kongregáció további kivizsgálást kért.

A csodálatos események közé tartozik, hogy a »Minden népek Asszonya« szobrának jobb kezéből véres izzadmány folyt oly bőségesen, hogy le kellett törölni. A szobor ezenkívül igen kellemes illatot árasztott.

A szobor szeméből vízszerű folyadék csorgott emberi könnyekhez hasonlóan. Ez a jelenség 1975. január 4-én, a szentév elején kezdődött és 1981. szeptember 15-ig a Fájdalmas Szűzanya ünnepéig tartott. Összesen 101 alkalommal fordult elő. Négy alkalommal magam is láttam, megkóstoltam és éreztem, hogy az emberi könnyekhez hasonlóan sós az íze. Az Akitai Orvostudományi Egyetem professzora megvizsgálta a faszobor szeméből származó folyadékot és megállapította, hogy emberi könny.

Felmerül a kérdés, miképpen lehetséges mindez? Valószínűtlennek tűnik számomra, hogy emberi befolyás hatására történt. Sokkal inkább gondolok emberi képességet felülmúló erőre.

A jelenségek magyarázatára három lehetőség nyílik:

  1. Valamely rendkívüli emberi képesség idézi elő.
  2. Az ördög műve.
  3. Természetfeletti eredetű.

A rendkívüli képesség jelenlétét nem tudom kimutatni, mivel az Oltáriszentség Szolgálóleányai közösségébe tartozó Sasagawa nővér, aki az eseményekkel kapcsolatban áll, nincs tudatában ilyen képességnek és ezért nem is tudja gyakorolni. A jelenségek az ő távollétében is felléptek.

Ha az ördög műve lenne, rossz gyümölcsöket teremne.

Ezzel ellentétben csupa jó gyümölcsről számolhatunk be. A könnyek látványa sok szívet megindított. Megtérések, testi-lelki gyógyulások történtek.

Egy agydaganatos megbetegedésben szenvedő koreai asszonynak megjelent az akitai Szent Szűz és megígérte, hogy hamarosan meggyógyul. A Szöulban készült, gyógyulását igazoló röntgenfelvételt orvosi és egyházi igazolásokkal ellátva Kiocseng érseke küldte el Rómába. Magam is beszéltem a meggyógyult asszonnyal, aki elzarándokolt Akitába, hogy a Szent Szűz szobra előtt adjon hálát Istennek gyógyulásáért.

Sasagawa nővér is hirtelen gyógyult meg süketségéből. Még aznap felhívott telefonon és úgy tudtam vele beszélni, mint bárkivel. A gyógyulásról orvosi bizonyítványt szereztem. A nővért több mint tíz éve ismerem, gyakran találkoztam vele. Mindig őszinte, természetes benyo-mást keltett bennem.

Mindez nem az ördög tevékenységére utal.

Ezek szerint feltételezhető, hogy a jelenségek természetfeletti eredetűek. Az üzenet tartalma nem áll ellentétben a katolikus hittel. A mai világ szelleme sok tekintetben olyan, hogy rászolgál e figyelmeztetésekre.

Mint a Niigata egyházmegye püspöke a következőket állapítom meg:

  • Nem állítható, hogy az akitai Szűzanya szobrával kapcsolatos jelenségeknek nincs természetfeletti eredete. Semmi olyan nem található az üzenetekben, ami a hit vagy az erkölcs ellen szólna.
  • A római Szentszék végleges döntéséig a Niigata egyház-megyében mindenki számára meg van engedve, hogy tiszteletét kifejezze az akitai Istenanya iránt (tehát nincs megtiltva).

A katolikus katekizmus tanítása, hogy Isten akarata szerint megengedett dolog a szentek és az angyalok tisztelete, mert ők különleges kegyelmekben és dicsőségben részesültek. Tiszteletük által Istent tiszteljük és hálánkat fejezzük ki iránta. A szentek között különösen a Boldogságos Szűz Máriát illeti tisztelet. ő a Megváltó Anyja és a mi Anyánk is, és a szenteknél és angyaloknál sokkal jobban el van telve isteni kegyelemmel. Mint Édesanyánk, ő mindannyiunk közbenjárója is.

Az elmúlt években nagyon felkeltette figyelmemet az Oltáriszentség Szolgálóleányai közösségében történt csodálatos eseménysorozat. Úgy gondolom ezeket az újságcikkekből és a televízió helyszíni közvetítéseiből mindenki ismeri.

1976-ban az akkor megalakult első vizsgáló bizottság tagja voltam és hivatalos zarándoklatot tettem az említett nővérekhez. A bizottság jelentése nem ismerte el, hogy természetfeletti megnyilatkozásról van szó.

Azóta egyetlen alkalommal sem nyilvánítottam hivatalos véleményt az eseményekkel kapcsolatban. Mivel ez az Egyház fontos ügye, nem lehet könnyelmű és felszínes nyilatkozatot tenni.

Most azonban, hogy feladom püspöki hivatalomat, és mivel olyan személy vagyok, aki ezzel az üggyel szoros kapcsolatba kerültem, úgy vélem, nem viselhetem továbbra is annak felelősségét, hogy hallgatok.

(forrás: Tengernek Csillaga, 1998/3. szám)

Létrehozva 2022. március 17.