Dr. Barsi Balázs atya sióagárdi lelkigyakorlata (13)
Sióagárd, 2021. augusztus 3.
Sióagárd, 2021. augusztus 3.
Sióagárd, 2021. augusztus 1.
Folyamatosan látjuk ezt a sportvilágban: egy látszólag tehetségesebb csapat veszít, néha teljes vereséget szenvedve egy kevésbé tehetséges ellenféltől. Ez gyakori téma a sport témájú filmekben is, mintegy a Dávid és Góliát történetének újragondolása: az esélytelen érvényesül a nagy és erős kedvenccel szemben – csak nem kövekkel, kardokkal és lándzsákkal, hanem focilabdával, kosárlabdával és jégkorongkoronggal.
Sióagárd, 2021. július 30.
2021. augusztus 3. Varga László püspök homiliája
A hitért küzdenünk kell (vö. Júd 3), de nem mindegy, hogyan. Ahhoz, hogy a küzdelmünk ne össze-vissza vagdalkozás legyen, érdemes feltennünk magunknak az alábbi kérdéseket.
1) Mi motivál a harcra? Pál apostol beszél olyanokról, akik a vitatkozás és a szóharc betegségében szenvednek (1Tim 6,4). Vannak ostoba és éretlen vitatkozások, amelyek elől ki kell térnünk (2Tim 2,23; Tit 3,9). Ha csupán a vitatkozás kedvéért akarunk vitatkozni, nem a hitért küzdünk, hanem a lelkünk beteg. Vizsgáljuk tehát meg, hogy mi motivál a küzdelemre!
Sióagárd, 2021. július 29.
Sióagárd. 2021. július 28.
Elterjedt vélemény, hogy a farizeusok utódai a szabályok és a törvények, vagy akár a tanítás hangoztatásáról ismerhetőek fel. Ennek a véleménynek egy jellemző folytatása pedig az, hogy velük ellentétben az igazi jézusi lelkületet őrzik azok, akik irgalmasan esetről esetre, emberközpontúan átértelmezik akár a Bibliát is, és nemhogy a bűnöst, de még a bűnt is vonakodnak elítélni a jóhiszeműség jegyében, „hiszen Isten mindent megbocsát”.
Sióagárd. 2021. július 27.
Sióagárd, 2021. július 26.
Sióagárd, 201. július 25.
„A kenyér és a bor konszekrációja után a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és ember, valóban, ténylegesen és lényegileg benne van a Szent Eucharisztia Áldott Szentségében az ésszerű dolgok külső megjelenése alatt.” –Trenti Zsinat, Rendelet a Legszentebb Eucharisztiáról, 1. fejezet
A katolikus hitetlenség növekedése a Valódi Jelenlétben nem tulajdonítható egyetlen eseménynek, de a következők valószínűleg hozzájárultak: a liturgia felhígítása, a szent zene és építészet elvesztése, a rendkívüli áldoztatók, a szegényes katekézis évtizedei és mindenekelőtt a kézbe áldozás. 1969 után, amikor VI. Pál pápa engedélyt adott az első országoknak, hogy megkezdjék a kézbe áldozás terjesztését, az indultum [engedmény] futótűzként terjedt el az egész világon. Annyira normalizálódott, hogy a papok néha megtagadták a szentáldozást azoktól, akik a nyelvre akartak áldozni.
Jordan Peterson szerint az ősi mitológiákra feltétlenül érdemes odafigyelni, mert az emberiség tapasztalatait csiszolják évezredeken át letisztult, bölcsességet hordozó formákba. Ezzel valószínűleg a két mítoszkedvelő oxfordi jóbarát, C. S. Lewis és J. R. R. Tolkien is messzemenőkig egyetértenének. Talán még azzal is, hogy a mítoszok közül a bibliai történetek a leginkább figyelemre méltók, bár Lewis a bibliai történeteket műfaji szempontból gyengébbnek tartotta az északi mítoszoknál, talán épp azért, mert a bibliai „mítoszok” ténylegesen megtörténtek, és a valóság kevésbé stilizált, mint a sokáig érlelt egyetemes történetek. Az viszont tény, hogy a mítoszok számos ősi megfigyelést őriznek az emberi együttélésről, ezért mi is sokat tanulhatunk belőlük. Az egyik ilyen tanulság a zsarnokkal és a mostohával kapcsolatos.