Mivel még év eleje van, néhányan még a 2023-as célok kitűzésének folyamatában vannak. Sokféle célok lehetnek ezek – hosszú és rövid távúak egyaránt –, de mindig hasznosnak tartottam, hogy világos, mérhető és elérhető célokat tűzzünk ki. Ezek segítenek, hogy ne tévesszünk irányt. Ahogy valaki egyszer megjegyezte: „Ha semmit se célzol meg, azt mindig eltalálod.” A célok tehát hasznosak számunkra.
„Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz” (Mt 13,31)
A szentírásmagyarázók azt mondják nekünk a mustármag hasonlatáról, hogy eredetileg kontraszthasonlat volt, válaszul a tanítványok nyugtalankodására a Jézus igehirdetésében kezdődő Isten Országának szegényes megjelenése miatt:
Bízzanak a mustármagban, a remény titkában, amely éppen ezt a földileg oly szegényes kezdetet árnyékolja be.
Elmúlt az év vége, az összegzés ideje. Itt az év eleje, a tervezés ideje.
Beszéljünk kicsit a tervezésről. Bibliaolvasó kalauzom szerint a minap Jónás könyvét kellett olvasnom. Micsoda történet! Micsoda karakter! Micsoda isteni szeretet! És mennyi tanulság nekünk, mai tervezőknek is.
Lássuk csak: Istennek van egy terve Jónással. Azt akarja, hogy Ninivébe menjen prófétálni az ottani embereknek. De Jónásnak esze ágában sincs odamenni és prófétálni, ő más tervet eszel ki, a menekülés tervét, talán még büszke is okos „megoldására”.
Kattints a meghallgatáshoz.
Atya, ha az ember munka miatt nyugtalanságot érez, ennek mi az oka?
– Lehet, hogy nem viszonyul a munkája iránt jó gondolatokkal? Ha a munka iránt helyesen és jól viszonyulunk, akkor bármi legyen is az, ünnep lesz a számunkra.
– Atya, és ha az ember amiatt lesz zaklatott, mert nehéz vagy piszkos munkát kell végeznie? Például építkezésen dolgozik, vagy mosogat egy étkezdében vagy valami hasonló munkát végez? Hogyan viszonyuljon ehhez?
A liturgikus év vége az Egyház szerint a keresztény számára alkalmat ad arra, hogy elmélkedjen végső végéről, és különösen a jó halálra való felkészülésről. Egy olyan korban, amikor az élet végét az eutanázia által siettetik, hasznos kiemelni ezt a nagyon különleges kegyelmet, amelyet végső kitartásnak nevezünk.
Az év 27. hete szerdájának első olvasmánya a Galata-beliekből való, megadva azokat a bűnöket, melyek miatt nem juthat valaki a mennyei királyságba. Ha valaki úgy hal meg, hogy nem bánja meg ezen bűnök elkövetését, nem juthat a mennybe, hanem a pokolba kerül. Ez egy fontos emlékeztető, hogy figyeljünk a veszteségre, amit a bűn okoz a szívünkben, a jellemünkben, és végső soron a sorsunkban.
Korunk egyik legnagyobb megtévesztése az elképzelés, hogy a súlyos bűn csak távoli lehetőség a legtöbb ember számára, és hogy az ilyen bűnöket csak valóban gonosz emberek követik el. Túl sok ember értékeli saját erkölcsi helyzetét haszontalan közhelyekkel, mint ezek: „Alapvetően jó ember vagyok”, vagy „Nos, nem öltem meg senkit.”
J. C. Ryle püspök tanítása 100 éve íródott – forrása itt található angolul. A szerk.
Az Eucharisztia görög eredetű szó (az eu – jó és a kharisz – kegyelem, kegyelmi adomány szavakból), jelentése: hálaadás. Tágabb értelemben jelenti a szentmisét, szorosabb értelemben pedig az Oltáriszentséget. A keresztények már az I. század végétől használják ezt a kifejezést az Utolsó Vacsora szavai alapján („Kezébe vette a kenyeret, hálát adott…”). Jézus ezekkel a szavakkal hagyta az Egyházra áldozati testét és vérét a kenyér és a bor színe alatt. A katolikus hit szerint amikor a pap kimondja az ostya és a bor fölött az átváltoztató szavakat, azok valóságosan Jézus testévé és vérévé válnak, így Jézus valóságosan jelen van a kenyérben és a borban, gyakori fogalmazás szerint „a kenyér és a bor színe alatt”.
Bíró László püspök, nyugalmazott katonai ordinárius visszagondol gyermekkora és papi élete karácsonyaira, az ünnep titkáról elmélkedik, a Szent Családra, Szent
Az embernek az a gazda fizet, akinek szolgált. Ha a bűnnek szolgálunk, akkor az ördög fog velünk elszámolni. Ha a jót tesszük, a jónak szolgálunk, akkor Krisztus fizet meg nekünk.
Kérdés: Atya, azt hallottuk, hogy valakinek azt mondta, hogy háború lesz. Ez igaz?
Paisziosz sztarec: Én magam nem mondtam semmit, de az emberek mondanak mindenfélét, ami az eszükbe jut. De még ha tudnék is valamit – kinek beszélhetnék erről?
A keresztények társadalmi szerepéről néha azért is nehéz beszélgetni, mert nem feltétlenül vannak meg hozzá a fejünkben a megfelelő kategóriák. Sok összetett, bonyolult kérdés még összetettebbé és bonyolultabbá válik, ha néhány alapvető szempont nincs a helyén. Ebben a rövid posztban két egyszerű sémára szeretnék emlékeztetni az egyház természetével kapcsolatban. Az egyik a megjelenésével, a másik a feladatával kapcsolatos. Sok egyéb szempont is van, de ha csak ezt a kettőt szem előtt tartjuk, máris könnyebben tudunk tájékozódni, és talán szükségtelen félreértéseket is el tudunk kerülni. Kezdem az elsővel, ami az, hogy Jézus követői kétféleképpen vannak jelen a világban: összegyülekezve és szétszórva.
Első beszéd