Lelkiismeretünk megvizsgálása és javulásunk megragadása
1. Mindenekelőtt a szívnek legnagyobb alázatosságával, legmélyebb tisztelettel, teljes hittel és Isten dicsőségét kereső jámbor szándékkal kell a Szentség vételéhez fogni.
Lehet jogosan kritizálni az Egyházat tagjainak életmódja és cselekedetei miatt, el lehet utasítani, de alighanem minden iránta táplált ellenszenv megszűnne, ha a vele szemben állók komolyan vennék lényegét, s az óriási vallási szervezet mögött felfedeznék azt a mérhetetlen isteni szeretetet, amely létrehozta s működteti minden emberi gyarlósága ellenére.
„Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Ef 4,32)
Épp befejeztem a konyha takarítását. Minden a helyén, ragyognak a pultok, a tűzhely, tökéletes tisztaság. Ekkor történt. Abban a percben, amikor épp munkám gyümölcsében gyönyörködtem, belépett a férjem.
I. “Szólj Uram, szolgád figyel!” (1 Sám 3,10)
Kr. e. a IX. században élt a zsidóság egyik nagy prófétája: Sámuel. Gyermekkorában a zsidó főpap, Héli mellett segédkezett. Egy alkalommal szolgálatának idején éjszaka a templom egyik oldalfülkéjében aludt, a főpap a szomszédos helyiségben.
Hajnalok hajnalán, amikor még sötét van és mindenki alszik, mintegy Jézus sírjához megyek ki, amikor kézbe veszem a szentírást. A napi olvasmányok a leplek, melyekbe testét csavarták. Megdöbbenve tapasztalom, hogy a sír üres, a leplek alatt nincs senki.
Vannak dolgok, amelyek nem tolerálhatók, vannak dolgok, melyek tolerálhatók, és vannak, melyeket tolerálni szükséges.
I. A félelmetes bűn
– Megjelenik a képernyőn a férfi, aki megölte feleségét és gyermekeit. Nyugodtan szembenéz a riporterrel… Egy másik elítélt viszont eltakarja arcát: „Nem értem, hogy tehettem…” – és elsírja magát.
A fájdalom misztérium, lehetőség, áldás nemcsak a magunk számára, hanem elsősorban azoknak, akiket hordoznunk enged az Úr!
A quadriga
Ez a roppant ellentét mellbevág. Igaz, hogy régóta tudom, de eddig talán bele sem gondoltam, mit is jelent, hogy egy napon el kell távoznom az élők sorából, s nem marad utánam semmi, de semmi. Nagynak hitt műveim, az utókornak szánt alkotásaim hamarosan egytől egyig megsemmisülnek, nevemet még talán emlegetik egy darabig, hogy azután az emlékezetem is örökre kivesszen a földről.
„Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák” (2Tim 4,3)
„Elfogyatkozék lelke és haláláig ellankada” (Bír 16,16)