I. “Fiam halott volt és életre kelt” (Lk 15,32)

A farizeusok (a “tiszták”, “bűntelenek”) egy alkalommal szemére vetették Jézusnak, hogy szóba áll a bűnösökkel. Jézus akkor mondta el a “tékozló fiú”-ról szóló példabeszédet, válaszul nekik. Ismered már ezt a példázatot. De figyeld meg, mennyi új, forradalmi igazságot tartalmaz!
A példabeli fiú elzüllött. Erkölcstelen életet élt. Apai örökségét elpazarolta, s végül ínségében kondás lett.

A zsidók tisztátalan állatnak tartották a disznót. Ezért nem tenyésztették, és nem ették a húsát sem. Jézus nem is fejezhette volna ki jobban, hová süllyedt a fiú, mint ezzel a képpel: még a disznók eledelét is szívesen megenné, de abból sem adnak neki. – Olyan valakiről van tehát szó, aki igazán bűnös. Aki a hagyományos szemlélet szerint megvetendő.
De Jézus mindezt csak azért mondta el, hogy hozzáfűzhesse: az Atya várta vissza tékozló fiát. Amikor az hazatért és megbánta tettét, minden bűnét elfeledte. “Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta… Majd odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt és a lábára sarut. Együnk és vigadjunk. Hiszen fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült” (Lk 15,11-24).
A farizeusokat mélyen felbolygatta a beszéd. Hiszen Jézus azt mondja ezzel, hogy ne ítéljük el a bűnösöket. Azt állítja, hogy Isten mindenkit – igazat és bűnöst – atyai szívvel szeret. És mindenkinek módja van Istenhez térni.
E tanítás mélységét és “felháborító voltát” akkor érted meg, ha meggondolod, hány embert tartasz te is bűnösnek, megvetendőnek: akikkel nem érdemes szóba állni sem…
S ez a forradalmi tanítás azt is jelzi, hogy az emberiség, a világ meg van váltva. Azt jelenti, hogy bűneink ellenére folyton új életet kezdhetünk, meg vagyunk híva az isteni életre.
Lássuk részletesebben, mit is jelent a megváltás, és hogyan függ össze e példabeszéd a megváltás titkával.

A tanítás elolvasható itt.

Létrehozva 2012. szeptember 9.