„Szüntelen imádkozzatok” (1Tessz 5,17)
„Fiúk!! Lefekvés!!” – üvöltöttem.
Nem bírtam tovább. Kimerültem. Ez a jó szó arra, ahogy abban a percben éreztem magam, és ami azt illeti, nem csak abban a percben, hanem máskor is, naponta többször. A fiúk már ágyban voltak, harsány nevetés tört ki, és tudtam, hogy ha nem hagyják abba, és nem alusznak el hamar, reggel mind fizetni fogunk érte.
Hogyan egyeztethető ez össze Isten szeretetével?
Balázs atya válasza:
Egyetlen bűn sincs, amiért Isten kárhozattal büntetne. Le kell számolni azzal a középkori elképzeléssel, hogy Isten kétfajta örökkévalóságot teremtett: a jóknak a mennyországot, ahol minden szép és jó, a rosszaknak pedig a poklot, ami egy nagy kínzókamra, s mi egy életen át retteghetünk amiatt, hogy vajon melyikbe is fogunk kerülni.
„Mert meg van írva: ’Amint élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent.’ Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek.” Róm 14,11-12
Szürke, borús délelőtt volt, mikor szokásos mosás-mosogatás programomba belecsörrent a telefon. Nem volt idő rendbe szednem magam, egyszer csak ott ültem az igazgatóhelyettes irodájában melegítőben, szégyenkezve.
„Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.” (Zsolt 18,31)
Első közös karácsonyunk előtt meg voltam győződve róla, hogy a férjem a világ legszerencsésebb férfija. Hisz feleségül vett engem, aki végre megismertetem az élet egyik legfontosabb gyönyörűségével: az igazi karácsonyfával.
Az én szememben semmi sem lehetett tökéletesebb, mint egy igazi karácsonyfa – szemben a műfenyőkkel, amik gyermekkora karácsonyait díszítették.
Miután feltettem a facebook oldalamra Csaba testvér meghívóját amelyben a békéért imára, kilencedre hív minden hívő és jó szándékú embert, szinte azonnal a fenti kérdést kaptam a levél fiókomba egy baráttól. Rögtön kértem a Szentlélek segítségét és imádkoztam. Tudtam, hogy erre a kérdésre nem lehet dogmatikai választ adni, hanem fentről való bölcsességre van szükség, amely életszerűen alkalmazható az adott helyzetre.
Kérdés tehát, hogy Európa polgárháborúba sodródik-e vagy sem, lesz-e keletről kiinduló harmadik világháború vagy sem? Az ankarai robbantás bármikor megtörténhet-e Brüsszelben, Berlinben, Rómában és bárhol vagy imával ez is elkerülhető?
I. BEVEZETÉS
Mi a karizmatikus megújulás lényege?
Mások is énekelnek gitáros énekeket, mások is összegyűlnek kisközösségekben, mások is imádkoznak együtt, mások is evangelizálnak (a maguk módján).
Az elmúlt években ez a világ karizmatikus vezetőit is foglalkoztatta ez: több konferencia és mély előtanulmányok után ezért publikálta az ICCRS teológiai bizottsága a „Baptism int he Holy Spirit” című kiadványt, ami világossá teszi: a Szentlélek-keresztség a karizmatikus megújulás központi kegyelme! (Szerzője két nagyszerű teológus, akiket személyesen is ismerek: Dr. Peter Hocken és Dr. Mary Healey.)
Amikor a Szentlélek kiáradásáért imádkoztunk, akkor itt volt egy segítő testvér egy másik közösségből. Ő mondta, hogy menyire megrendítette, és milyen nagy ajándék volt a számára az, hogy akikért imádkozott, azok túlnyomó többségben, amikor megkérdezte, hogy miért imádkozzunk, akkor azt kérték, hogy Jézus szeretetéért. Hát ez a Szentlélek! Az a „szeress és tégy, amit akarsz” betölt az Isten szeretete és ez a szeretet ismerteti föl , hogy mit tegyek, hogyan tegyem. Mindig ott van az, hogy kiért teszem.
Már több, mint egy álló órája beszélgetünk. Néha felnevetsz, ha egy tréfás kifejezést vagy szófordulatot hallasz tőlem, de alaphangulatod szomorú. Az okoz neked gondot, hogy nem tudod, merre menj? Egyrészt gazdagság, karrier, jólét után vágyódsz, mint minden magad korabeli fiatal, másrészt folyton arra gondolsz: Vajon képes-e a gazdagság, a karrier és a jólét boldoggá tenni?
„Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét.” (Mk3,14)
Boldognak kellene lennem. Tudtam. Egy csomó dolgot felsoroltam, amikért mind hálás lehettem.
Mi hát ez a csalódottság, mely a felszín alatt hullámzik, ha őszinte vagyok magamhoz? Elcsendesedtem, szomorkodtam. Aztán megtudtam valami szörnyűséget, ami másokkal történt, és borzasztóan szégyelltem, hogy a hálán kívül más érzést is megengedek magamnak.
A szentmise nem fejeződik be, ahogyan azt a záró szó mondja: A szentmise véget ért….Istennek legyen hála! . „Hála Istennek vége van, Ite missa est”? – azaz kezdődik a misszió!
De ennek nagyon mély tartalma van, az Eukarisztikus hálaadás, – a Krisztus életében, szeretetében, életáldozatában való részesülés – dinamikát, erőt ad arra, hogy elinduljunk Jézus nevében, Jézusként a világba. És ehhez kértük a Szentlelket, és ehhez kell megtanulnunk napról-napra elkérni Istentől a Szeretet Lelkét. Ezt be kell gyakorolni. Ez nem olyan, hogy eddig egyszer se tudtam megmukkanni, és most szónok leszek. Ezt be kell gyakorolni.
„A jó név többet ér a nagy gazdagságnál, aranynál, ezüstnél jobb a közszeretet.” (Péld 22,1)
Annyi mindent szerettem volna mondani a kislányomnak ebben a fontos pillanatban. Tartsak egy beszédet? Vagy idézzek egy híres embert? Álljak elő egy kidolgozott, szépen megfogalmazott lelki útravalóval?
Holnap lesz élete első napja az egyetemen. Tudom, hogy nemsokára döntéseket kell, hogy hozzon, fontos döntéseket, amilyenek még nem voltak az életében. Mi hozzuk a döntéseket, de a döntéseink visszahatnak ránk.
„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsolt 90,12)
Amikor mérges lettem négyéves kislányomra, mert egy hernyót tanulmányozott a járdán, tudtam, hogy ez így nem mehet tovább.
Úszásoktatásra indultunk. Még nem értünk ki az udvarról, mikor észrevettem, hogy nincs nálam a pénztárcám. Kértem a kislányt, várjon meg a kocsifeljárón, mert mindjárt jövök. Hamar visszaértem, de a göndör fürtös fejecskét sehol sem láttam.
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Isten tartja egybe a mindenséget, s Fiában, Jézusban benne áll fenn minden, amit csak alkotott. Ő mindent belülről ragad meg és tart fenn, méghozzá az örök élet számára tartja fenn. Ha megvonja erejét, akkor az összeomlik és semmivé lesz. Ő az aki megvált a pusztulástól, a semmibe-zuhanástól, s megtart. megőriz az örökkévalóság számára. Hiszen ő Atyjában mindent azért alkotott, hogy legyen.
„Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és aki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.” Péld 17,27 (KG)
„Nem bírom elviselni a férjemet. Elegem van! Kész, vége. Ennyi volt a házasságom, Sharon. Nem bírom tovább!!” Kate úgy üvöltött, hogy el kellett tartanom a telefont a fülemtől. Abbahagyta, hogy levegőt vegyen, és sírni kezdett. A gyerekek a közelében veszekedtek, a pici ordított a háttérben.