Az életvezetés etikája: A nagy döntések meghozatalának módja
Előadó: Dr. Papp Miklós görögkatolikus lelkész, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Erkölcsteológia Tanszékének vezetője.
Előadó: Dr. Papp Miklós görögkatolikus lelkész, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Erkölcsteológia Tanszékének vezetője.
Tematizálás.- Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! – Az előző életigében Istennek felénk forduló Arcáról elmélkedtünk, mely boldogságot és derűt áraszt. Ez a drága fény – itt a földi életben, a nyomorúság tanyáján, ahol az ember vétkezett – bizony gyakorta eltűnik, s a sötétség angyala megpróbál összekavarni minket. Gyatraságaink és a ránk zúduló csapások láttán, rövid úton megállapítjuk, hogy még nem Urunk országában, a mennyországban vagyunk, hanem elég goromba vidéken, vagyis idegen földön.
Barsi Balázs OFM szentbeszéde (2013. 03. 09). A Bonum TV felvétele
Tematizálás.- Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! – Az előző életigében azt a hittitkot próbáltuk végig-gondolni, hogy a Láthatatlan Atya szeretete hogyan jelent meg láthatóan Jézus Krisztus arcán, egész lényén, életén, szenvedésén – mint egy kinyilatkoztatás – mindannyiunk számára. Az Atya minden tulajdonsága és rejtett gondolata a testté vált Igében, vagyis a Fiúban hogyan lett láthatóvá és felismerhetővé.
Megkezdődött a nagyhét. Jézus ott volt Párizsban az őszi merényletnél, és Brüsszelben is ott volt kedden, a terroristák által „előre hozott” nagypénteken – ahogy minden szenvedésben velünk van.
Andreas Laun salzburgi segédpüspök kommentárja a természettörvényről
A II. világháború után a náci-állam számos tagját bíróság elé állítottak, ahol mind azzal védekeztek, hogy csak elöljáróiknak engedelmeskedtek és kötelességüket teljesítették. A Nürnbergi Bíróság mégis elítélte őket. Hogyan? El lehet ítélni olyan embereket, akik parancsokat, törvényeket teljesítenek? Igen, el lehet – de csak akkor, ha létezik egy „felsőbb törvény”, mely az emberi törvényeket hatályon kívül tudja helyezni.
Előadó: Dr. Papp Miklós görögkatolikus lelkész, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Erkölcsteológia Tanszékének vezetője.
Gyónni kellemetlen. Sok katolikus valahova a tudata peremére száműzi a gyónást. Ünnepek közeledtével nagyot nyög és rászánja magát, hogy aztán minél hamarabb visszatérjen a „rendes” kerékvágásba, ahol nincsenek ilyen kényelmetlen dolgok.
A kiosztás
A talentumokról szóló példabeszéd sohasem unalmas, bármelyik életszakaszunkban halljuk, mindig aktuális. A talentumokat osztó gazda maga az Úr. Minden jó felülről van, a Mennyei Atyától. Tőle ered minden és mindenki, és felé tart minden és mindenki. A Szentháromság ikonon ezért ül egyenes testtartásban, egyenes pálcával, Ő az Eredet, az Arkhé.
Nyolcvan év felé botladozó öreg emberrel beszéltem a falunkban. „Tanulták-e azt maguk, édes öcsém – így kezdi – a papi tudományban, hogy Boldogasszony reggelén bele lehet látni a napba! Akinek tiszta a szeme, az meglátja a felkelő napban Máriát. A régi öregektől én így hallottam. S ez így is igaz! Csak az én szemem már, tudja, olyan hamar könnyedzik. Valamikor én is láttam.” Az öreg sóhajtott, szeme most is „könnyedzett”. Az emlékezéstől.
Az igazi különbség nem az, hogy a boldogtalan családokban van bűn, a boldogokban pedig nincs. Egy családterapeuta gondolatai: „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” Tolsztoj Anna Karenyinájának első mondatát gyakran idézik – pedig talán nem is teljesen igaz.
Sok kifogás esik manapság a böjt, a penitencia, az önmegtagadás ellen ; sokan fölpanaszolják a böjti törvény nehézségeit a munka s az élelmezési viszonyok bonyolultsága miatt, s azt hajtogatják, hogy inkább a belső érzületet kell művelnünk, mint a böjtöt sürgetnünk ; mindezekkel szemben szívesen elismerjük, hogy sok esetben — mint később fölsoroljuk — a böjti törvény tényleg nem kötelez és sokan bizonyos körülmények miatt ki is vannak véve alóla; de mindenekelőtt hangoztatom, hogy ki a böjtről helyesen akar ítélni, s ki ezt az ősrégi, keresztény gyakorlatot jól akarja méltányolni, annak előbb bele kell hatolni a bűnét bánó s a bűnért vezeklő kereszténységnek szellemébe, — annak előbb látnia kell mindazt, amit azok látnak, kik minket önmagunkbatérésre, penitenciára, bánatra, böjtre buzdítanak, — annak előbb az örök, szent remény magaslataira kell hágnia s átéreznie az örök üdvösség vágyát, s az örök kárhozat borzalmát, hogy a bűnt magában letörni s az elkövetett bűnökért elégtételt s engesztelést nyújtani tudjon.
Jacques Bernard, a Lille-i Katolikus Egyetem szentírásmagyarázat-tanára a káromlás szó eredetéről és természetéről is értekezik írásában, amelyet a La Croix katolikus lap közölt.
Amikor a Hetvenek görögre fordították a héber nyelvű Bibliát, három elég különböző fogalmat vontak össze a káromlást jelentő blaszfémia eredetijét képező blasphemein szóba. Az első a Naqav, ami azt jelenti: „kimondani Adonáj teljes nevét”, ami szigorúan tilos volt a zsidók számára, hiszen a név által magát az Úr személyét, a lényét illetjük. Éppen ezért volt tilos Istent ábrázolni is.
„Minden sötét időszak után örömünk megalázottsággal keveredik össze – Ha csak örömünk van, kérdés, hogy hallottuk-e egyáltalán Istent -, örülünk annak, hogy hallottuk a szavát és megaláz, amiért olyan sokára hallottuk meg: „Milyen nehezen értettem meg! Pedig Isten napokon és heteken át mondta.” Most adhatja meg Isten neked a megalázkodás ajándékát és vele együtt a szívnek azt a szelídségét, amely most már mindig kész Istenre figyelni.” (Oswald Chambers)