“Nem mi szerettük Istent, hanem Ő szeretett minket és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1Jn 4,10).

Aki áldozatot hoz, lemond önmagáról. Nem magáért él, hanem másokért. Mindig azt keresi, mivel tehet jót, mivel szerezhet örömöt másoknak. Bibliai értelme szerint az áldozat Istennek szól. Ezzel ismeri el az ember, hogy Isten az ő Teremtője és végső célja; valamint, hogy Isten az igazi tulajdonosa mindennek.

Az Ószövetségben az engesztelő áldozat “olyan áldozat, ami a bűnt eltörli… kiengesztel és helyreállítja az életközösséget Isten és az ember között” (Haag 363). Az Újszövetségben Jézus magára vette bűneinket, értünk és helyettünk föláldozta életét.

Mivel kereszténynek lenni azt jelenti, hogy az ember mindenben követi Jézust ─ ez magába foglalja, hogy bekapcsolódik életáldozatába. Ha szeretetből felajánlja akár a legkisebb szenvedését is, ezzel közreműködik ─ Krisztus által ─ az emberek megtérésében és ezáltal üdvösségében.

Minden karizmát örömmel fogadunk, egyet kivéve: az engesztelő áldozat karizmáját. Ettől félünk, sőt menekülünk. A nagy szenvedés vagy a megpróbáltatások sorozata, úgy érezzük, felőrli erőinket. Hogyan viszonyultak ehhez a szentek, az Evangélium tanúi? Pió atyáról jegyezték fel, hogy amikor egy alkalommal ment a templom felé, hogy misézzen, megállt egy férfi előtt és azt mondta neki: “Sokat szenvedtem miattad az éjjel.” Egy nagy bűnösről volt szó, akit felesége rávett, hogy kísérje el Pió atya miséjére. Az illető megrendült és elment gyónni az atyához és megújult, örvendező szívvel tért haza. Pió atya Jézus sebeit hordozta és a keresztre feszítés borzalmas fájdalmát élte át minden pénteken. Ezt a fájdalmat minden alkalommal fölajánlotta a bűnösök megtéréséért.

Tulajdonképpen mi történik itt? Ritkán adott karizma ez vagy gyakori?Pál apostol írja: “Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, Testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24). Krisztus kereszten való szenvedése és halála végtelen értékű. Minden ember, aki valaha élt, él és élni fog, azáltal jut üdvösségre, ha megbánja bűneit. Az Ő áldozata tökéletes áldozat.

Akkor mi az, ami hiányzik? Ennek az áldozatnak személyes elfogadása a bűnös részéről. Sokan úgy érzik, Isten elhagyta őket, távol van tőlük. ăm egyetlen ember áldozata megérinti szívüket és megtérnek.

A keresztség által Krisztus misztikus teste lettünk és “egymásnak tagjai” (Ef 4,26). “Mindnyájunkat egy Lélek itatott át” (1Kor 12,13-27). Amikor valaki testileg vagy lelkileg szenved és ezt fölajánlja felebarátjáért, mint engesztelő áldozatot, akkor ez meglágyítja annak szívét és nyitottá teszi az igazság befogadására. Lehet, hogy nagyon hosszantartó lesz a megtérés folyamata, lehet, hogy rövidebb, de Krisztus kereszthalálának érdeméből a Szentlélek által elindulnak azok a hatások, amelyek megváltoztatják egy ember életét.

Gondolj csak Goretti Máriára (1890-1902)! 12 éves volt, amikor a szomszéd fiú (Alessandro) meg akarta erőszakolni. Mária visszautasította. Erre Alessandro dühös lett és 14 késszúrással megölte. Még élt, amikor a kórházban felajánlotta életét gyilkosa megtéréséért. Alessandro börtönbe került. ăllandóan visszatért benne a gondolat: “hogyan lehet, hogy Mária pont értem ajánlotta fel az életét, aki oly nagy fájdalmat okoztam neki és megöltem?!”

Három év múlva szíve mélyéből megbánta szörnyű tettét és megtért. Amikor 26 éve után kiszabadult a börtönből, szerzetes lett és hátralevő életét imádságban és önmegtagadásban töltötte.

Mi történt itt? Ez a fiú, ha megmarad bűnében, eljuthat az üdvösségre? Nem! De ha megbánja bűnét a halála előtt, Jézus kereszthalálának érdeméből, üdvözülhet! De mi történt a börtönben? Alessandro találkozott Mária személyében az élő hittel és megbocsátással. Megtapasztalta, hogy Mária vállalta érte az engesztelő áldozatot, hiszen felajánlotta érte életét Istennek. Ez megérintette szívét és Isten kegyelméből megtért! Ugyanez valósul meg egy ismeretlen megtérésénél is, amikor valaki áldozatot vállal érette.

Manapság sokat hallunk az afrikai keresztények üldözéséről (Ruanda, stb.). Ha áldozatot vállalsz az üldözőkért, és egy idő után azt hallod, hogy megszűntek az üldözések, akkor a változásban (mohamedánok jobb útra térésében) a te áldozatod is szerepelt. Isten az Ő irgalmasságában úgy látta jónak, hogy elfogadja engesztelő áldozatodat és meghívjon munkatársának a világ megváltásának hatalmas művében. Érzed már, milyen csodálatos ez? Érted már, milyen fontos ez? Loyolai Szent Ignác csak azokat vette fel a “Jézus Társaságának” rendjébe, akik vágyódtak Jézust követni a szenvedések útján is (Lambert: A valóság szeretete, 94. o.). Azt mondta, hogy “mindenki csak annyira fog előrehaladni a lelki életben, amennyire kilép önszeretetéből, önakaratából, önérdekéből”, vagyis amennyire kész áldozatot vállalni.

Az engesztelő áldozat karizmájához nagylelkűség kell, bátorság, nagy szeretet és erős hit. Ezek nélkül nem megy. Aki sajnálja magát, aki menekülni akar, aki elégedetlen és panaszkodó, az nem tudja átélni azt, amit Pál ír: “Örömmel szenvedek értetek.” Sőt az is lehet, hogy szomorkodóvá és gyűlölködővé válik.

Az engesztelő áldozat karizmája nem jelenti azt, hogy mindig megtapasztalnád az Úr vigasztalását. Előfordul, hogy az Úr hosszú ideig hallgat! Sötétséget érzel a lelkedben. Telnek a hónapok, talán az évek, a kereszt egyre súlyosabb és az Úr hallgat. Az emberek azt kérdezik: “Miért engedte ezt meg Isten?” Ez megzavarhat. Gondolj csak Jób esetére, akit barátai sem értettek meg, és még felesége is vádaskodott ellene. Ilyenkor a legnehezebb megőrizni az Úr iránti bizalmat és a belső békét. Ugyanakkor aki ezen keresztülmegy, nagyon megerősödik a hitben. Mert keresztülmegy a halálon. Meghal önmagának, hogy már csak egyedül Istennek éljen.

Aki ezen az úton visszafordul, az beleesik a kétségbeesés és reménytelenség ördögi csapdájába. ăllandóvá lesz benne a szomorúság és szinte már nem is él, csak vonszolja magát egyik napról a másikra. A Szentlélek segíteni akar! Minden nap kérdd Tőle a hitet, a reményt és a szeretetet, hogy ami történik, azt úgy tudd elviselni, hogy közelebb vigyen Istenhez.

Ő megadja az erőt, hogy meghalj önmagadnak és erősen reméld, hogy minden hittel és szeretettel teli perc a szenvedés útján óriási érték Isten szemében, és amikor legjobban szenvedsz, akkor is fontos vagy az Úr előtt.

Honnan lehet tudni, hogy valaki megkapta ezt a karizmát? Egyrészt a Lélek érintéseiből. Fölébred benne a vágy, hogy tegyen valamit a bűnösök megtéréséért. Szívesen vállal kisebb áldozatokat, önmegtagadást. De van olyan is, amikor a kereszt teljes drámaiságával belép az életébe. Pál írja: “Krisztussal keresztre vagyok feszítve” (Gal 2,19).

A keresztrefeszítés nemcsak a fájdalmat foglalja magába, hanem a tehetetlenséget is. Amikor nem tudsz kitérni saját vagy rokonaid szenvedése elől. Amikor belső fájdalmat érzel, ha látod szeretteid szenvedését és nem tudsz tenni semmit gyógyulásukért. Erről is fel lehet ismerni, hogy az Úr meghívott erre a szolgálatra!

Az egyik imacsoportban úgy tűnt, mintha mindenki megkapta volna ezt a karizmát hozzátartozóik szenvedésén keresztül. Margit férje agysorvadást kapott. Először agresszív lett, később zárkózott, majd elveszítette beszédképességét. ăllandó ápolásra szorult. Ennek már három éve. Margit megpróbált sokféle gyógyszert, de végül az orvos elmondta, nem tehet
semmit. ─ Anna fia motorbalesetet szenvedett és levágták mind a két lábát. 27 éves volt. ăllandóan dühöngött, káromkodott, semmivel nem lehetett megvigasztalni. Annának mindig könnyes lett a szeme, amikor róla beszélt. Nem tudott tenni semmit, csak szelíden, szeretettel szolgálta őt. ─ Erzsébetnek a férje rákbeteg lett. Az utolsó időben már nagy fájdalmai voltak. Nem volt hívő ember. Erzsébet állandóan imádkozott, hogy legalább az utolsó időben megtalálja az Urat. Megtalálta! Meggyónt, megáldozott és csendesen meghalt. Erzsébet nagy hiányt érzett lelkében. ─ Magdolnának idegbeteg lett a férje. Mindenben hibát keresett, állandóan szekírozta, kiabált vele, néha meg is ütötte. Magdolna nem
tudott a kedvére tenni semmit.

Ha ezeket a fájdalmakat és szenvedéseket nem ajánlod fel az Írnak engesztelő áldozatul, akkor a sátán ellened fordítja. Tele leszel panasszal és lázadással és ez teljesen megmérgezi az Írral való kapcsolatodat. Ahogy a választott nép is zúgolódott az Ír ellen a pusztában, pedig megtapasztalták az Úr szabadító erejét (Kiv 15,24; 16,2; 17,3), mégis
szemrehányást tettek Neki, hogy nincs hús, nincs víz. Le kell győzni az elégedetlenséget! Nem szabad összehasonlítani sorsodat azoknak a sorsával, akiknek nincs semmi problémájuk és élik világukat.

Fel kell ismerni azt a hivatást, amit ezen keresztül az Ír most neked ajándékozott! Hiszen hatalmas az a cél, ami előttünk van. Bejutni és másokat is bevinni abba az Országba, amelynek boldogságát “szem nem látta, fül nem hallotta (1Kor 2,9), amit Isten neked és hozzátartozóidnak készített. A bűnben élő világ egyszer elpusztul és vele együtt azok is, akik megmaradnak a bűnben. De “az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában” (Mt 13,43) és boldogságuk egy örökkévalóságon át tart majd.

A magasztos cél magunk elé állítása még nem elég! Kell valami olyan ösztönző erő, amely minden nap megújul. Ez az erő a szeretetből forrásozik. Ez nem természetes szeretet, mert az könnyen elfárad. Ez Isten Szívében van elrejtve! Ezt ajándékul lehet kapni, ha nyitott vagy rá és ha kéred. Erre önmagadtól teljesen képtelen vagy, mert önző éned nem tud felemelkedni arra a szintre, hogy feláldozza önmagát. De a Szentlélek által lehetséges lesz! Ezért írja Pál: “Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által” (Róm 5,5). Ez nemcsak azt jelenti, hogy a Szentlélek által fölgyullad benned az Isten iránti szeretet, hanem azt is magába foglalja, hogy megszületik benned a képesség, hogy önző éned fölébe kerekedj és képes légy önmagad feláldozására is, ha a szeretet azt kívánja.

Ezt bizonyítják a vértanúk, akik szinte mosolyogva tűrték a legnagyobb kínokat, olyan hatalmas volt bennük az Isten iránti szeretet. Ha őszintén vágyakozol erre a szeretetre és kész vagy önmagad megtagadására, a Szentlélek megadja ezt neked. Merj túllépni a nyárspolgári keresztény szemléleten, amely csak addig akarja Krisztust követni, ameddig hasznos,
ameddig nem kell feladnia kényelmes, jól berendezett életformáját!

Az egyik templomban kihirdették, hogy ki jelentkezne egy idős beteg hölgy ápolására. Tízen jelentkeztek, abból öten viszszamondták, mert megijedtek attól, hogy elkötelezték magukat hetente egyszer beteg testvérük ápolására. A másik öt egymást váltva segített az idős betegnek.

Tudom, hogy sokféle elfoglaltság terheli meg a hétköznapokat, de éppenitt van a megoldás kulcsa! Mi alapján választod ki, hogy ezt vagy azt részesíted előnyben? Meghallod-e a szolgálatokban az örökkévalóság üzenetét? Fölismered-e, hogy melyiket akarja jobban az Úr, kéred-e választásaidban a Szentlélek vezetését? Mered-e választani azt, ami nehezebb, de jobban teret ad a szeretet és önmegtagadás gyakorlásának?

Nagyon fontos, hogy ezekre a kérdésekre megtaláld a választ és a helyes cselekvéshez vezető utat, mert ez az út növekedésedet szolgálja és Jézus Krisztushoz való hasonlóságodat.

(In: Öltsétek magatokra Jézus!. Marana Tha. Budapest, 2001.)

Létrehozva 2016. április 24.