Miért nincs hatása?

A kísértő gondolat

Ha a rózsafüzér imádság nagy kegyelmi ajándékait átelmélkedjük, ak-kor önkéntelenül felébred lelkünkben a vágy, hogy ezt a drága imádságot mi is mindig buzgó szívvel végezzük, s a magunk számára is gyümölcsözővé tegyük.

Sokszor elhatározzuk, buzgón fogjuk imádkozni Mária legkedvesebb imáját, a szentolvasót, hogy biztosítsuk az Ő pártfogását és segítségét a keresztény tökéletességre való törekvésünkben, s az örök boldogság elnyerésében. Mégis föltámad bennünk a kísértő gondolat: mindennap buzgón elimádkoztam, s mégsem tapasztaltam azokat a kegyelmi ajándékokat, melyeket a Szűzanya megígért. Nem éreztemátalakító katását, nem tapasztalom, hgoy a lelkem közelebb jutott volna a Boldogságos Szűzhöz. Ilyenkor elkedvetlenedünk, s nem jó lélekkel, nem buzgón végezzük a rózsafüzért.

Nehézségek

Sokszor bizony tényleg nincs meg a rózsafüzér imának az a hatása, amelyet Boldog Alanus hirdet. Igen, a rózsafüzér egyszerű imádság, de amilyen egyszerű, olyan nehéz is. E nehézség oka elsősorban az, hogy nagyon gyakran végezzük. Minél gyakrabban mondunk valamilyen imát, annál nehezebb azt jól végezni. Másik ok a visszatérő imaforma. Az Üdvözlégyek és a Miatyánkok megszokottakká válnak. De harmadszor az is nehézség, hogy egyes szerzetekben, társulatokban kötelező ima Az előírt, kötelességből végzett ima sokkal nehezebben megy, mint az, amelyet önként vállaltunk. Az önként vállalt imát buzgóságunk fűti és hatja át, s ha lelohad buzgóságunk, el is hagyhatjuk.

Miként végezzük jól?

A szentolvasó kegyelmi ajándékainak elnyerése céljából tudnunk kell, miként végezzük jól ezt az imát.

Kellő lelkülettel imádkozzunk!

A rózsafüzér jó végzéséhez szükséges, hogy meglegyen a kellő lelkület, amely minden imához, de különösen a rózsafüzér imához feltétlenül szükséges. Ha el akarjuk nyerni ennek az imádságnak kegyelmi ajándékait, lehetőleg a kegyelem állapotában kell lennünk. Mert minél tisztább a lélek, annál nagyobb szeretettel hallgatja meg imáját a mennyei Atya. A bűnös állapotban elmondott ima sem értéktelen. A megtérés kegyelmét eszközli ki, de érdemszerzés nélkül.

Bűnbánó lélekkel mondjuk!

Ilyenkor a rózsafüzér elmondása előtt fel kell indítani a tökéletes bánatot. Ha bocsánatos bűn terheli lelkünket, akkor is indítsuk fel a tökéletes bánatot, mielőtt a rózsafüzér imához hozzákezdenénk, s így biztosan megnyerjük mindazokat a kegyelmeket, amelyekről elmélkedtünk. Sőt a Boldogságos Szűz még nagyobb szeretettel és gyengédséggel hajol le a bűnbánó, imádkozó gyermekéhez. A földi édesanya is sietve szalad síró gyermekéhez, aki megütötte magát, megsimogatja, fölemeli, beköti sebeit, és vigasztalja. A Szűzanya is nagy szeretettel hajol le a megtérő, bűnbánó lélekhez, fölemeli, beköti sebeit, annál nagyobb szeretettel, minél jobban megütötte magát, minél jobban beszennyezett volt a lelke.

Szívből jövő legyen

A bűnbánat szelleme sem elégséges a tökéletes imádsághoz. Több kell ennél! Azt mondja a Szentírás:„Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem” (Mk 7,6). Sokszor ez a baja a mi rózsafüzér imánknak is. Csak ajkunk mormolja: „Ave! Üdvözlégy Mária”, de szívünk nem emelkedik fel a Szűzanyához. Tehát a harmadik szükséges kelléke a jó rózsafüzér imának, hogy szívünkből törjön föl.

Ez azt jelenti, hogy szívünk melege, egész szeretete és benső vonzalma nyilatkozzék meg a rózsafüzér imában. Nem volna egészen tökéletes szándék, hacsak az vezetne bennünket az ima elmondásában, hogy megnyerjük az ajándékokat, melyeket Szűz Mária ígért. A tiszta szándékú rózsafüzér imádságban gyermeki szeretetünk, odaadásunk nyilatkozzék meg Ő iránta. Ha így végezzük az Isten Anyja előtt ezt az imát, akkor egészen bizonyos, hogy az ég bensőséges kegyelmi harmata hull reánk.

Áhitattal végezzük!

Áhítatos lélek is szükséges a buzgó, jó imádsághoz. Ez a szó: áhítat, sok mindent magában foglal. Nemcsak azt, hogy a figyelem ne legyen szétfolyó, hogy akarjon arra gondolni az ember, amit az imában mond, hanem azt is jelenti, hogyott legyen a szív és az értelem, benne legyen test és lélek is. Benne legyen az az alázat, bensőséges tiszte-let a Boldogságos Szűzzel és az Úristennel szemben, ami a jó imádság-hoz szükséges. Az alázatosság nagyon fontos az imánál. Ha ez nincs meg, olyanok vagyunk, mint Krisztus példabeszédében a gazdag farizeus, aki a templomban büszkén előrement, s elsorolta, mennyivel különb ő, mint a szegény vámos. Ilyen a mi rózsafüzér imánk is, melyből hiányzik a mélységes alázat. Az áhítatos imában bizalomnak, gyermeki gyengéd szeretetnek, odaadásnak kell lennie.

Rózsafüzér imáinkkal úgy forduljunk a Boldogságos Szűzanyához, hogy mindent Tőle várjunk. Amíg az első buzgóság lendülete tart, addig könnyű az igazi áhítat. Később jön a megszokás, a fáradtság és buzgalmunk ellankad. Ilyenkor önmegtagadást kell gyakorolnunk. Vigyázzunk, úgy ne járjunk, mint Boldog Hermann premontrei atya. Már gyermekkora óra bensőséges viszonyban élt a Boldogságos Szűzzel. A Szűzanya sok kegyelmet juttatott neki. Egy alkalommal meg is jelent előtte a Boldogságos Szűz, ragyogó fényes ruhában, s közölte vele, azért látja őt oly szépnek, mert eddig nagyon buzgón végezte a rózsafüzért. Később azonban megszokottá vált az imdáság, elmúlt a lendületes buzgóság, kisebb ahitattal végezte a rózsafüzért. Újra megjelent neki a Boldogságos Szűz, szomorú arccal, kisírt szemekkel.

Boldog Hermann megdöbbenve kérdezte: Mért oly szomorú? „Olyannak látsz – felelte a Szent Szűz –, mint amilyen a te szívedben vagyok Úgy bánsz velem, mintha megvetnél.” Boldog Hermann elszomorodott, s erősen elhatározta, hogy ezentúl ismét nagyon buzgón végzi a rózsafüzért.

(Erdey Ferenc: Engeszteljünk rózsafiizérrel! 1994. In: Tengernek Csillaga, 1997/1. szám)

Létrehozva 2016. április 22.