Előadó: Dr. Papp Miklós görögkatolikus lelkész, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Erkölcsteológia Tanszékének vezetője Sárospatak, Szent Erzsébet Ház, 2011. január
„Mert a hegyek megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én szeretetem nem hagy el soha, és veled kötött békeszövetségem nem inog meg. Az Úr mondja ezt, aki megkönyörült rajtad.” (Iz 54,10)
Vajon milyen lenne az életünk, ha megélnénk az Isten szeretetébe vetett abszolút bizalmat? Keresztényként persze tudjuk, hogy Isten szeret minket. Erről éneklünk, idézünk a Bibliából, ezt írjuk ki pólókra, matricákra. Igen, Isten szeret.
Tudjuk, hogy Isten szeret, de most nem erről beszélek. Hanem arról, milyen lenne az életünk, ha valóban elhinnénk azt, amit tudunk.
Jézus viselkedése
A gyógyulásért könyörgő asszonyhoz Jézus először egy szót sem szól. Kínos és kemény Isten hallgatása. Az okát soha nem tudjuk, de nehéz elviselni. Valahogy túl sokat fecsegünk és azt is várjuk el. A hallgatásnak sok oka lehet.
„Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk. Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon.” (Jób 37,5-6)
Volt egy szakasza az életemnek, amikor minden igyekezetemmel azon voltam, hogy szakszerű, elegáns, rendezett egyéniségnek lássanak. Nadrágkosztümöt viseltem. Minden határidőt szorosan betartottam, olyan feladatokat vállaltam fel, amik másra voltak szabva. Visszanézve nem értem, miért tartott olyan sokáig, hogy rájöjjek, szerepet játszom, valaki másnak a szerepét, nem azt, amit Isten nekem szánt.
Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában… „Nincs több boruk”… „Töltsétek meg a korsókat…”. (Jn 2,10)
Kedvenc olasz bisztrónk félhomályában ültünk, mikor férjem feltett egy kérdést, amitől összefacsarodott a szívem: „Mit vársz az új évtől?”
Szilveszter napjának utolsó órái még holdsugárral és kegyelemmel átkötött, kibontani való ajándékként álltak előttünk, és én örültem, hogy együtt vagyunk, mikor búcsút mondunk az óesztendőnek.
Janus a legősibb római istenek egyike, akit évszázadokon át töretlen tisztelet övezett. Antik források szerint Rómában, az Argiletum út mentén álló szentélye mindössze két kapu volt, amelyeket kinyitottak, ha Róma háborút viselt, és bezártak békeidőben. A kapuk ritkán voltak zárva, mert a hatalmas kiterjedésű birodalom gyakran viselt háborút valamelyik szomszédjával. Augustus császár például büszkén emlékezett meg arról, hogy uralkodása alatt a szenátus háromszor is elrendelte a kapuk bezárását.
„Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” (Zsid 4,15-16)
Ezt kérem nektek erre a karácsonyi-újévi időszakra:
Bárcsak felismernétek az Úr Jézus szelíd irgalmasságának akárcsak egyetlen felvillanását is! Mert az Úr irgalmának egy cseppje többet ér, mint egy óceánnyi vigasztalás a világtól.
Milyen furcsának találnák azt, ha valaki azt mondaná ARANYOS KATINKÁNAK, hogy minek jár le hajnalok hajnalán úszni az üres medencéhez, amikor nincs is ott az edzője. Ő azonban jobban tudja, mint mi, hogy a várható eredmény milyen szoros összefüggésben áll a befektetett munkával.
Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. (Mt 6:1-4)
Kell-e örülni, hogy egy gazdag ember eladományozza vagyonának 99%-át? Persze, ha ez azt jelenti, hogy Isten felé fordul. Jézus nem azt mondta a gazdag ifjúnak, hogy add oda mindened. Hanem, hogy add el, és kövess engem! (Mt19:26, Mk10:21, Lk18:22)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki születésétől fogva vak volt, ezért gyűlölte az egész világot és mindenkit benne, kivéve a barátját. Ő mindig ott volt vele, segített neki és biztatta. Míg egyszer egy szép napon, végre találtak egy donort, aki felajánlotta a szemeit. A lány nagyon megörült ennek, a barátja pedig megkérdezte tőle, ha látni fog, hozzá megy-e feleségül. A lány igent mondott.
A legnagyobb és legmagasztosabb tevékenység, amit az ember megtehet, amíg él, hogy szentáldozáshoz járul, a kegyelem állapotában, a legméltóbb módon. Az angyalok a mennyben szent irigységet éreznek velünk, halandókkal kapcsolatban a földön: mi szentáldozáshoz járulhatunk, ők pedig nem!
December 18-án pénteken délelőtt 9 órakor tartotta P. Raniero Cantalamessa kapucinus atya harmadik adventi elmélkedését. A Pápai Ház szónokának harmadik, egyúttal záróprédikációja Mária titkát Krisztus és az egyház összefüggésében elemezte, először zsinati majd ökumenikus kontextusban.
December 8-án kezdődött az irgalmasság jubileumi éve, mely forduló pont kell, hogy legyen mindannyiunk életében. Fel kell fedeznünk az irgalmasságot, irgalmassá kell válnunk, meg kell ismernünk bensőségesen az Isten irgalmát, és átalakulnunk általa. Kinek-kinek ez mást jelent: akit sokat bántottak, annak megbocsátania kell, aki viszonylagos jólétben él, annak adnia kell, aki a maga életét építgeti, annak nyitnia kell kívülállók felé, aki békességet talált, annak nyugtalanná kell válnia mások békessége miatt, és aki otthon érzi magát a világban, annak útra kell kelnie családjával és barátaival együtt az Isten országa felé, ahol Jézus igazi békessége várja őket.
Néhány népszerű tévedés Isten akaratát illetően
Az előző poszthoz írta valaki ezt a hozzászólást: “Isten nagyon diszkrét, ezért nem fog benyomulni a rejtegetett zugaimba, amit nem tárok Eléje. Továbbá ahol az elfojtott, megkeményedett szeretet-sebeim vannak, ÉN nem tudom befogadni a szeretetét. Hívnom kell Őt. (Másképp csak kilúgozott bábuk lennénk.)”