Gyümölcsoltó Boldogasszony áttett ünnepére
Mécs Lászlónak, az egyik legnagyobb magyar papköltőnk versei közt van egy sor, mely így hangzik: Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld. Mennyire illik ez a mai ünnepen a jó Istenre, aki Jézus megtestesülésekor az emberiség romlott természetébe a Szűzanya által beleoltotta az isteni természetet.
„Este szállást vesz a sírás, de reggelre itt az öröm.” (Zsolt 30,6b)
Rengeteg baj köszöntött családunkra az elmúlt két évben. Zátonyra futott egy házasság, meghalt több családtag, drága kislányunk elveszítette magzatát. Sosem szenvedtem még így, és nem mondhatom, hogy már nem szenvedek.
Tavaly áprilisban lehetőségünk volt otthonunktól távol tölteni néhány napot a férjemmel. Sokan jöttünk össze az Államok egész területéről, olyanok, akik hozzánk hasonlóan nehéz időket élnek át, és olyanok, akik már előttünk végigmentek ezen az úton, és egy bölcsességsugárral megvilágíthatják a mi utunkat is.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Az élet próba és próbatételek sorozata. Sőt, ez földi létünk és emberi méltóságunk indoka és alapvető magyarázata: Ezért élünk, hogy kipróbáltassunk, hogy majd a próbaidő lezártakkor értékhozamunkban minősítésre jussunk. Földi életünk nem a jutalomkiosztás fóruma, hanem emberi értékeink próbaideje.
Ezek az értékek: Elsősorban hit és bizalom, majd mindaz, ami ebből fakad: jóhiszeműség, álnokságmentes kedvesség, szívből fakadó tisztelettudás, teljes, nyílt őszinteség, megbízhatóság, szavahihetőség, mentesség minden szeméremsértő illetlenségtől, felelősségteljes kötelességteljesítés-tudat, önuralom, nagylelkű áldozatosság, az érzelmi élet nyugodtsága és derűje, hűséges szolgálatkészség, stb, melynek összefoglaló neve: szeretet!
Kateketikai segédanyagokat tesz közzé a Család évében az MKPK Hitoktatási bizottsága. Az összeállítás célja, hogy segítse a családokat abban, hogy ellent tudjanak állni a családi értékek lerombolására irányuló törekvéseknek.
Nyilvánvaló tény, hogy a család minden korszakban és társadalomban a legalapvetőbb, emberi életet befogadó, védelmező és életre nevelő közösség. Ezért magától értetődően védendő érték. Annak ellenére, hogy a családról számos szakirodalmi mű látott már napvilágot, a család helyzete, létezésének jogai, felelősségei és sértetlensége sok ország jogrendjében/törvénykezésében nem kapta meg – vagy esetleg épp napjainkban veszti el – az őt megillető védettséget/helyet.
Esztergom, 1987. I. 18.
Összegyűjteni Izraelt
Kedves Testvéreim!
Az Izaiás tekercsből most fölolvasott részlet azt mondja, hogy a messiásnak – mi most már tudjuk, hogy Jézus Krisztus az – a föladata, hogy összegyűjtse Izraelt. És ugyanakkor világossága és üdvössége legyen a pogány nemzeteknek. Ez a kettő. Hogyan képes erre Jézus? Úgy. hogy elveszi a világ bűnét. Bűnbocsánatot hirdet Izraelben, és Szentlelket ad Izraelnek, hogy aztán fölragyogjon ott az igazi istenismeret és a szeretet, és a pogány népek is jöjjenek, zarándokoljanak a Szent Nép felé. Jézusnak tehát ez a küldetése. Nem mellékes. Igazában az evangéliumban nem is használja – talán kétszer ezt a szót – összegyűjteni. Mégis mindent ezért tesz. Már Simeon megjövendölte róla, hogy világosság és üdvösség lesz – visszhangozza az előbb fölolvasott szöveget – Izraelnek dicsősség, a pogányoknak pedig vonzó világosság lesz.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim! Októberi életigénkben egy világméretű szellemi harcról elmélkedtünk, beszéltünk. Átgondoltuk a próbatételek legkülönbözőbb harcmezejét, s a szellemi konfrontációknak, ütközeteknek színhelyeit. – Ezt a gondolatot göngyöljük most tovább; talán ezzel a mottóval: Harc minden vonalon. A belső élet harca tulajdonképpen mindig a sátánnal szemben folyik, de azok a harcmezők legkülönbözőbb területeken találhatók. Egész gyűjteményt sikerült begyűjtenem ezekből a”szellemi harcmezőkről”.
Mint fiatal lelkész a nagyváros legfélelmetesebb részén levő plébániára kerültem. Egyik forró július eleji pénteken, délután kimentem a templom lépcsőjére levegőzni, amikor hirtelen olcsó parfüm illata csapta meg az orromat.
Koravén, kiélt arcú utcalány állt előttem, és támadóan így szólt:
– Légy nyugodt, szép fiú, nem ájtatoskodni jöttem ide.
– Akkor miért van itt?
Nem tudom, miért, de ma, az új év első napjaiban az alábbi történet jutott az eszembe.
Egy ateista eltévedt a hegyekben. Ráesteledett. Ahogy botorkálva kereste a helyes utat, egy óvatlan pillanatban leesett egy kiálló kőszirtről. Esés közben utolsó lélekjelenlétével még hirtelen megkapaszkodott egy fa ágába. Most ott himbálódzott ég és föld között, fölötte a szikrázó csillagos égbolt, alatta pedig a feneketlen mélység.
Rosner Zsolt atya homiliája a Havihegyi kápolnában (13:00-kor indul).
AZ ARSI SZENT PLÉBÁNOS, VIANNEY SZENT JÁNOS (1786-1859) KATEKÉZISE
A gőg az az undorító bűn, ami az angyalokat a mennyországból kiűzte és a pokolba taszította. Ez a bűn a világ kezdete óta létezik. Figyeljétek meg gyermekeim, hogy a gőg által többféleképpen vétkezünk. Lehet valaki például dölyfös az öltözködésében, a beszédjében, az ülésében, magában abban is, ahogyan jár. Akadnak emberek, akik az utcán páva módjára lépdelnek, szinte felszólítva a körülöttük levő világot: „Nézzétek, milyen nagy vagyok, milyen peckesen, szépen tudok masírozni.”
„Földi életében könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott.” (Zsid 5,7)
Huszonéves koromban volt két hamis elképzelésem.
Az egyik az volt, hogy Isten fájdalommentes élettel tartozik nekem gyermekkorom traumái miatt. Elég sérelemben és fájdalomban volt már részem, s úgy gondoltam, az a természetes, ha Isten megvéd a további szenvedéstől. Egy ideig úgy is tűnt, hogy egyetért velem: lediplomáztam, jó álláshoz jutottam, és találkoztam későbbi férjemmel, Patrickkel. Minden az én terveim szerint alakult.
RÖVID ÖSSZEFOGLALÓ BUZDÍTÁS
Menjetek fel, menjetek fel, testvérek, bátran elhatározva szívetekben, hogy felmentek. Hallgassatok arra, aki így szól: „Rajta, menjünk föl az Úr hegyére, a mi Istenünk házához!”, aki olyanná teszi lábamat, mint a szarvasét, és a magaslatokra állít, hogy őt dicsőítve győzzek.
Kérlek, fussatok együtt azzal, aki így szólt: Iparkodjunk, míg mindnyájan el nem jutunk a hitben és az Isten megismerésében az egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus korának a teljes mértékét, aki láthatólag harmincéves korában megkeresztelkedve elérte a harmincadik fokot a szellemi létrán, amennyiben szeretet az Isten. Övé a dicséret, a hatalom, az erő; benne van, volt és lesz minden jó oka örökkön-örökké. Ámen.
„Akiről azt látják, hogy ügyesen dolgozik, az biztosan a királyok szolgálatába fog állni, nem marad az alacsony rangúak szolgája.” (Péld 22,29)
Életem legzsúfoltabb időszakát nagyon idegesen kezdtem. A megszaporodott tennivalóktól, a sok apró részlettől egyre fáradtabb voltam. Napkeltétől napnyugtáig dolgoztam mindennap, s éjszakánként a következő 24 óra tennivalóin töprengtem.
Kimerült voltam, csüggedt, és azon járt a fejem, van-e értelme egyáltalán annak, amit csinálok. Aztán két dolog jutott eszembe, ami megváltoztatta a hozzáállásomat.