Vatikánváros (PerMariam) — Az új tagok kinevezése az egyik legfontosabb vatikáni teológiai testületbe rávilágít az egyház kaotikus állapotára, mivel néhány teológus korábban közvetlenül ellenezte azt a vatikáni hivatalt, melynek most tagjai lettek.

Október 19-én XIV. Leo kinevezte a Nemzetközi Teológiai Bizottság (ITC) új tagjait – amely a Hittani Dikasztérium égisze alatt működik –, kialakítva azt a teológusokból álló testületet, amely 2031-ig, ötéves mandátumuk lejártáig fog szolgálni. Az ITC 24 új tagja nagyon jól tükrözi a mai egyház stílusát: különböző országokból származnak, vannak közöttük egyháziak és laikusok, férfiak és nők egyaránt.

Teológiai ortodoxiájuk is hasonlóképpen vegyes: míg egyeseket tisztelt, sőt nagyra becsült teológusként emlegetnek, másoknak korábban több esetben eltértek a katolikus tanítástól, és aktívan felléptek az ellen.

Az irónia abban rejlik, hogy az ITC néhány új tagja közvetlenül ellentmond annak, amit az ITC és a DDF tanít.

Ilyen személyiség például Sara Parvis, aki jelenleg az Edinburgh-i Egyetem Teológiai Karának docense. Aktivistaként csatlakozott a női diakónusokért küzdő mozgalomhoz, és a nők diakónussá szentelése mellett érvel – ami ellentmond az egyház tévedhetetlen tanításának a szent rendekről.

Parvis 2024-ben a brit „The Tablet” című lapban azt írta, hogy „nem kétséges, hogy az egyházban a ’diakónus’ nevű tisztséget a legrégebbi idők óta nők töltötték be”. Ez egy gyakran használt érv a női diakónusság támogatói körében, akik azt állítják, hogy az egyház nem szakítana a hagyományokkal a nők felszentelésével, hanem inkább visszatérne az őskeresztény egyház gyakorlatához.

Hozzátette:

„A női diakónusok megerősítenék a katolikus nők nyilvános tanúságtételét, ami viszont megerősítené más keresztény nők és férfiak hitét, és új módon kínálná a hit fényét a világnak…

A diakónusi hivatás visszaállítása a nők számára új és különösen egyházi hivatást kínálna, függetlenül attól, hogy ez párosul-e a szerzetesi életre való hivatással vagy sem.”

Az Egyház határozottan és egyértelműen tanítja, hogy a szent rendek hármas szentsége – püspök, pap, diakónus – a férfiak számára van fenntartva. II. János Pál pápa 1994-es Ordinatio Sacerdotalis című apostoli levelében így írt: „Kijelentem, hogy az Egyháznak nincs semmiféle hatalma arra, hogy nőket pappá szenteljen, és hogy ezt az értékelést az Egyházban minden hívőnek egyértelműen el kell fogadnia.”

Majd 2018-ban a DDF prefektusa, Ladaria Ferrer S.J. bíboros megvédte az Ordinatio sacerdotalis tanítását, amely a „tévedhetetlenség” jegyét viseli, mivel II. János Pál „hivatalosan megerősítette és egyértelművé tette – minden kétséget eloszlatva –, amit a rendes és egyetemes tanítóhivatal a történelem során régóta a hit letéteményéhez tartozóként tekintett.”

Ami ennél is több: Parvis azon érvelését, miszerint az őskeresztény egyházban létezett felszentelt női diakónusok tisztsége, éppen az a bizottság cáfolta meg határozottan, melyhez ő most csatlakozott. 2002-ben a Nemzetközi Teológiai Bizottság így fogalmazott alapos tanulmányozás után:

Az ókori egyház hagyományában említett diakonisszák – amint azt a szentelési szertartás és az általuk betöltött funkciók is bizonyítják – nem voltak pusztán és egyszerűen egyenlőek a diakónusokkal;

A szent rendek szentségének egységét – amely egyértelműen megkülönbözteti egyrészt a püspökök és a papok szolgálatát, másrészt a diakónusi szolgálatot – az egyházi hagyomány, különösen a Magisztérium tanítása erőteljesen hangsúlyozza.

Parvis felvétele az ITC-be a következő öt évre teológiailag bizarr és önellentmondásos. Az ITC nem egy olyan nagy szervezet, ahol pusztán a méretből adódóan minden gondolati irányzat megtalálható lenne. Ez egy gondosan kiválasztott, legfeljebb 30 fős csoport, amely teológiai kérdésekben tanácsadói szerepet tölt be a DDF számára. Ennek következtében tagságában nem lehet helye azoknak, akik megkérdőjelezik az egyházi tanításokat – mégis ez a valóság, mellyel az egyháznak jelenleg szembe kell néznie.

De Parvis nem áll egyedül eltérő véleményével. Az új tagok között több olyan személy is van, akiknek teológiai álláspontja régóta aggodalmat kelt a Vatikánt elemző szakértők körében.

Claudia Leal Luna a DDF tanácsadója, valamint a „II. János Pál” Pápai Teológiai Intézet a Házasság- és Családtudományokért professzora – melyet, mint köztudott, Ferenc pápa a Pápai Életakadémiával együtt gyakorlatilag kiürített, hogy aláássa azok életvédő és családbarát integritását. Luna csatlakozik majd Parvishez az ITC-ben annak ellenére, hogy korábban már többször eltért a DDF által közzétett dokumentumoktól.

2021 márciusában a DDF kiadta a híres Responsum-ot, amely kimondta, hogy az Egyház nem áldhatja meg az azonos neműek közötti kapcsolatokat. A dokumentum azonnali ellenreakciót váltott ki számos, a hagyománytól eltérő álláspontot képviselő püspöki testület körében – például Németországban és Belgiumban –, melyek ebben a kérdésben már korábban is szakítottak az egyházi tanítással. Luna is a tiltakozók között volt. A DDF szövegezése „sok emberben keserű utóízt hagyott” – mondta akkor.

Kritikáját folytatva Luna kifejezte véleményéti, hogy az egyház erkölcsteológiájának lépést kell tartania a társadalommal, hogy releváns maradjon:

„A keresztény hagyomány szexuális erkölcsi tanításának lépést kell tartania a filozófiával, a pszichológiával, a szociológiával, sőt az elmúlt évtizedek biológiájával is.

Másrészt az intézményeken belül mindig van egy mag, amely védi a törvény értelmezését, és amely hajlamos egy szűkebb értelmezés mellett kiállni.

Katolikusként mi azt követelhetjük, hogy ne csak azt mondják el nekünk, mi nem tartozik ide, hanem azt is, mi tartozik ide. Nincs kétségem afelől, hogy a világ katolikusainak jelenlegi érzékenysége episztemológiai [ismeretelméleti] sokkot él át ennek elolvasásakor [a DDF azon feljegyzése, amely megtiltja az azonos nemű párok áldását].”

Íme tehát az ITC két tagja, akik közvetlenül ellentmondanak az ITC és a DDF tanításának. (Többeket is lehetne megnevezni, de ez a kettő elég).

Új pozíciójukat a DDF prefektusának, Victor Manuel Fernández bíborosnak köszönhetik, hiszen ő terjeszti elő a neveket a Pápának jóváhagyásra.. Nem tudni, mennyire volt Leo tisztában személyes teológiai nézeteikkel, amikor engedélyt adott számukra az ITC-hez való csatlakozásra. Ugyanakkor a bizottságban betöltött tagságuk szimbolizálja azt a teológiai romlást, melynek megengedték, hogy megerősödjön az Egyház és a Római Kúria szívében, és amit fel kell tárni, ha hiteles evangelizációra lehet számítani.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2026. október 24.