Egy napon, abban az időben, amikor nehéz változásokat éltünk meg a munkában, megkérdeztem egy alkalmazottól, hogy hogy van. Azt válaszolta, hogy jól. Belenéztem a szemébe és azt mondtam: Nem. Hogy van valójában? Megláttam a viselkedéséből, hogy a cégünknél levő felfordulás negatív terhet jelentett számára.

Ez az alkalmazott másnap könnyes szemmel jött oda hozzám, hogy elmondja, az előző napi őszinte, együttérző kérdésem megérintette. Megértette, hogy én tényleg aggódtam. Aztán elmondott néhány fontos gondolatot azzal kapcsolatban, hogy őt hogyan érintik a változások és mi aggasztja őt a legjobban.

Egy munkavállalói ellátásokkal foglalkozó adminisztrációs cég készített egy felmérést, amely kimutatta, hogy az emberek 33%-a kész lenne arra, hogy felpörgesse a céget, ha tudnák, hogy több együttérzést kapnának, és 40% azt mondta, hogy több órát dolgoznának mindaddig, amíg biztosak abban, hogy azok, akiknek dolgoznak, valóban foglalkoznak velük és törődnek az ő jólétükkel.

Ez érdekes, mivel az empátia nem az a tantárgy, aminek túl nagy figyelmet szentelnének az üzleti iskolákban. Még a vezetőképzéseken is a középpontban az áll, hogyan lehet elvégeztetni a legeredményesebben és leghatékonyabban a munkát, és nem az, hogyan kezeljük azoknak a szívből jövő szükségeit, akik a munkát végzik.

Az empátia meghatározása: mások megértésének a képessége és annak, hogy megosszunk érzelmeket másokkal. Az üzleti és szakmai világban könnyen figyelmen kívül hagyjuk mások érzéseit. Az elsődlegességet a nyereség maximalizálása és a részvényesek érdekeinek kielégítése jelenti. De igazán törődni másokkal hatalmas különbséget jelenthet a lojális alkalmazottak kifejlesztésében, akik sokkal elégedettebbek és eredményesebbek, mivel értékesnek érzik magukat.

A Bibliában az Újszövetségi könyv, a Galatákhoz írt levél 6,2 azt tanítja: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét…” Egy másik módja annak, hogy ezt kifejezzük, az a „terheken osztozás”. Azérzelmek súlya vagy a feszültség a problémák miatt, amiket nem lehet gyorsan megoldani, lenyomhatnak. Néha speciális, kézzelfogható módon tudunk segíteni. Máskor csak annyit tehetünk, hogy éreztetjük a másik személlyel, hogy törődünk vele – és néha ez is elég. Biztosíthatjuk őket arról, hogy imádkozunk értük. A jóakarat kifejezése segítség lehet a másik ember terheinek hordozásában.

A Szentírás megerősíti ezt az elvet más módokon is:

Hajlandóság arra, hogy másokat helyezzük az első helyre. Akár végrehajtói, szupervizori vagy munkatársiszerepünk van, a mások felé mutatott együttérzés azt közvetíti, hogy a legjobbat akarjuk számukra. „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” (Pál levele arómaiakhoz 15, 1)

Cselekedjünk úgy, ahogy szeretnénk, hogy mások cselekedjenek velünk. Ha olyan helyzetben lennél, ami úgytűnik, elborít, nem akarnád-e megtapasztalni, hogy mások foglakoznak és törődnek azzal, hogy átsegítsenek a nehézségeken? „… szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: ‘Szeresd felebarátodat, mint magadat.’” (Pál levele a galatákhoz5, 13-14)

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: Monday Manna, keve.org

Létrehozva 2018. február 6.