A fájdalom mentett meg

„Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja.” )Zsolt 145,18)

Nyáron múlt két éve, azt hittem, egy szokásos hétfői napra ébredek. De egyáltalán nem volt olyan, mint máskor. Úgy éreztem, késsel hasogatják a bensőmet. Görcshullámokban tört rám a hányinger, kétségbeesetten reméltem, hogy elmúlik. Megpróbáltam lábra állni, de felüvöltöttem, és visszaestem az ágyra.

Berohant a család, majd elszáguldottak velem a sürgősségire, remélve, hogy ott megkapom a fájdalmat enyhítő segítséget. Ahogy az első pánik átadta helyét az ijedtségnek, Istenhez kiáltottam: „Segíts, Uram! Szabadíts meg a fájdalomtól! Vedd el, kérlek, ezt az őrült fájdalmat!”

Tanúságtétel a pokol tornácából

Azelőtt soha nem látták egymást. Most a „sors” összehozta őket Németország egyik legjobb hírben álló rehabilitációs központjában. A sok program közül az egyiket „Rákosok beszélgető körének” hívták. Amikor a kis halk szavú pszihológusnő arra szólította fel őket, hogy üljenek körbe, nagyon nehezen akaródzott nekik egymás mellett helyet foglalni. Ismeretlen mellé nem szívesen ül az ember, ha másutt is van hely…

Tízezerféle világ – szabad döntések

(Első rész) Isten úgy határozott, hogy olyan világot teremt, ahol létezik erkölcs és jellem. Ehhez szabadnak kellett teremtenie minket: fel kellett ruháznia a hatalommal, hogy igent vagy nemet mondhassunk és magunk irányíthassuk a sorsunkat. 

A kőnek nincsenek erkölcsei, mert nincs szabadsága. A jeget nem ítéljük el, amiért melegben elolvad. Dicséret vagy elmarasztalás annak jár, aki saját akaratának ura. Azért oly nemesen szép a jellemed, amikor igent mondasz a jóra, mert mondhatnál nemet is.

Mária, ökumenizmus és bibliai igazság

Megdicsőült test

Egy levélváltás eredményeként született meg ez a blogbejegyzés, sok tévtanítás kereng a katolikusok között, mint „ökumenizmus” és „bibliai igazság”. Többek között elhangzott az, hogy a Tábor-hegyi színeváltozáskor Mózes és Illés már megdicsőült testben voltak jelen, mikor nyilvánvaló, hogy akkor még Jézus sem volt megdicsőült testben, a menny kapuja még zárva volt.

A hatékony vezetők felkarolják és táplálják a változást

A Harvard Business Review magazinnak írva Edith Onderick-Harvey arról a témáról elmélkedett, melyet „a változást felkaroló vezetők öt viselkedésé”-nek nevezett. Azt a nézetet fejezte ki, miszerint a cégegyesülések 70-90%-a azért bukik el, mert a vezetők vonakodnak attól, hogy a szükséges változásokkal szembenézzenek. Miután a változások elkerülhetetlenek, vizsgáljuk meg ezt az öt viselkedésmódot, melyeket Onderick-Harvey említett.

Az érintés veszedelme

Amikor félsz beugrani Isten akaratának mélyvizébe

„Hanem amint meg van írva: ’Amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.’” (1Kor 2,9)

Az erkélyen ülve néztem és hallgattam a gyerekek vidám sivalkodását, csobbanásait az alattunk lévő medencében. Egy kislány különösen megragadta a figyelmemet. Olyan hatéves forma lehetett, a sárga karúszók a karján, mint a vérnyomásmérő mandzsettái. Idegesen lengette a karját a medence szélén, az édesapja előtte állt a derékig érő vízben, és feléje nyújtott karral biztatta.

Tízezerféle világ

Felteheted a kérdést: „Ha Isten hatalmas és maga a szeretet, miért ilyen világot teremtett, és miért engedi meg a rosszat?”

Kezdjük ezzel a kérdéssel: „Miért ilyen világot teremtett Isten?” Látnunk kell, hogy nem ez az egyetlenfajta világ, amit Isten teremthetett volna. Tízezerféle világot teremthetett volna, ahol nem volna fájdalom, küzdelem, áldozat. Ám ez a lehető legjobbfajta világ, amelyet az általa elgondolt cél érdekében teremthetett.

Hogyan imádkozzuk a rózsafüzért?

Tíz tanács II. János Pál pápától

II. János Pál pápa 2002. október 16-i keltezéssel adta ki Rosarium Virginis Mariae kezdetű, a rózsafüzérről szóló apostoli levelét. Ebben konkrét, gyakorlati tanácsokat fogalmaz meg a rózsafüzér imádkozásának módjával kapcsolatban.

Szűz Mária tiszteletének története

Dr. Márfi Gyula érsek előadása Segesden (2014)

Porrá zúzva

„Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.” (Iz 64,7)

Van-e most olyan része a szívednek, az életednek, ami romokban van? Tudom, mennyire nehéz.

Elmesélhetnék neked egy szép keresztény történetet arról, hogyan szedhetjük fel a darabkákat, ragaszthatjuk össze őket, és hagyhatjuk, hogy Isten fénye átsugározzon a réseken. Valóban szép az a történet.

Nem szerencse: Isten

„Jutalmazzon meg az Úr azért, amit tettél! Részesítsen bőséges jutalomban az Úr, Izrael Istene, akinek védőszárnyai alatt oltalmat találni idejöttél.” (Rut 2,12)

Mikor összezavarodik az életünk, úgy vélhetjük, hogy Isten nem látja bajainkat, nem foglalkozik az életünkkel. De ha ezt hisszük, megtörténhet, hogy elmulasztjuk észrevenni gondviselésének jeleit, vagy simán szerencsének látjuk jóságát.

Én nem hiszek a szerencsében, én Isten jóságában hiszek.