A liturgikus év vége az Egyház szerint a keresztény számára alkalmat ad arra, hogy elmélkedjen végső végéről, és különösen a jó halálra való felkészülésről. Egy olyan korban, amikor az élet végét az eutanázia által siettetik, hasznos kiemelni ezt a nagyon különleges kegyelmet, amelyet végső kitartásnak nevezünk.
Az év 27. hete szerdájának első olvasmánya a Galata-beliekből való, megadva azokat a bűnöket, melyek miatt nem juthat valaki a mennyei királyságba. Ha valaki úgy hal meg, hogy nem bánja meg ezen bűnök elkövetését, nem juthat a mennybe, hanem a pokolba kerül. Ez egy fontos emlékeztető, hogy figyeljünk a veszteségre, amit a bűn okoz a szívünkben, a jellemünkben, és végső soron a sorsunkban.
Korunk egyik legnagyobb megtévesztése az elképzelés, hogy a súlyos bűn csak távoli lehetőség a legtöbb ember számára, és hogy az ilyen bűnöket csak valóban gonosz emberek követik el. Túl sok ember értékeli saját erkölcsi helyzetét haszontalan közhelyekkel, mint ezek: „Alapvetően jó ember vagyok”, vagy „Nos, nem öltem meg senkit.”
2022. december 25-én, karácsony napján a római Sant’Egidio Közösség 40. alkalommal ünnepelte éves karácsonyi ebédjét a Santa Maria bazilikában (Trastevere).
A templomok ilyen jellegű meggyalázása újabb jele annak, hogy a II. vatikáni zsinat után az ember elsőbbséget élvez Isten felett. Csodálatos testi irgalmassági cselekedet a szegények és rászorulók karácsonyi ebédjének szponzorálásával. Azonban ezt nem kell és nem is szabad egy olyan templomban tenni, amelyet a Szentháromság imádatára szenteltek fel. Egyszerűen igénybe vehettek volna egy nagy csarnokot vagy más helyszínt valahol, hogy ebédet szolgáljanak fel a szegények legszegényebbjei számára.
J. C. Ryle püspök tanítása 100 éve íródott – forrása itt található angolul. A szerk.
Katolikus Identitás Konferencia, Pittsburgh, 2022. október 1. Forrás
Az Eucharisztia görög eredetű szó (az eu – jó és a kharisz – kegyelem, kegyelmi adomány szavakból), jelentése: hálaadás. Tágabb értelemben jelenti a szentmisét, szorosabb értelemben pedig az Oltáriszentséget. A keresztények már az I. század végétől használják ezt a kifejezést az Utolsó Vacsora szavai alapján („Kezébe vette a kenyeret, hálát adott…”). Jézus ezekkel a szavakkal hagyta az Egyházra áldozati testét és vérét a kenyér és a bor színe alatt. A katolikus hit szerint amikor a pap kimondja az ostya és a bor fölött az átváltoztató szavakat, azok valóságosan Jézus testévé és vérévé válnak, így Jézus valóságosan jelen van a kenyérben és a borban, gyakori fogalmazás szerint „a kenyér és a bor színe alatt”.
a) Mitől, mennyiben válik bűnné a harag?
Az egész Bibliát átszövik az igazságos harag kitörései. A „szelíd Mózes” haragja, az aranyborjú előtt. Magának Jézusnak, az Isten-Embernek a haragja, mikor a templomudvarban nagytakarítást végez és kiűzi az árusokat. Amikor meggyógyítja az elszáradt jobb kezű embert, Márk evangélista azt írja, hogy Jézus körüljártatta „haragos tekintetét” a farizeusokon (Mk 3,5) (ez az egyetlen hely, ahol a harag szó van Jézusra alkalmazva a Szentírásban!).
Bíró László püspök, nyugalmazott katonai ordinárius visszagondol gyermekkora és papi élete karácsonyaira, az ünnep titkáról elmélkedik, a Szent Családra, Szent
Az embernek az a gazda fizet, akinek szolgált. Ha a bűnnek szolgálunk, akkor az ördög fog velünk elszámolni. Ha a jót tesszük, a jónak szolgálunk, akkor Krisztus fizet meg nekünk.
Kérdés: Atya, azt hallottuk, hogy valakinek azt mondta, hogy háború lesz. Ez igaz?
Paisziosz sztarec: Én magam nem mondtam semmit, de az emberek mondanak mindenfélét, ami az eszükbe jut. De még ha tudnék is valamit – kinek beszélhetnék erről?
A keresztények társadalmi szerepéről néha azért is nehéz beszélgetni, mert nem feltétlenül vannak meg hozzá a fejünkben a megfelelő kategóriák. Sok összetett, bonyolult kérdés még összetettebbé és bonyolultabbá válik, ha néhány alapvető szempont nincs a helyén. Ebben a rövid posztban két egyszerű sémára szeretnék emlékeztetni az egyház természetével kapcsolatban. Az egyik a megjelenésével, a másik a feladatával kapcsolatos. Sok egyéb szempont is van, de ha csak ezt a kettőt szem előtt tartjuk, máris könnyebben tudunk tájékozódni, és talán szükségtelen félreértéseket is el tudunk kerülni. Kezdem az elsővel, ami az, hogy Jézus követői kétféleképpen vannak jelen a világban: összegyülekezve és szétszórva.
A kényelem és a könnyűség, mint a liturgikus reform alapértelmezett jellemzői.
Péter apostol Máté 16. fejezetében elbeszélt bűne – “Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: »Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.«” (Mt 16,22) – a szentmise elleni pápai bűnök ősmintája.
Figyeljük meg, hogy a Péter által végzett “győzködés” a kereszt elkerülésére irányul. A szentmise a keresztáldozat jelenvalóvá tétele; ezért Péter magatartása ismét megvalósulna, ha a Szentlélek korszakában, vagyis a pünkösdtől a második eljövetelig terjedő korszakban valamely utóda bármikor is megpróbálna ellenállni azoknak a morális, aszketikus, doktrinális, esztétikai követelményeknek, amelyeket a szentségi áldozat támaszt velünk szemben; ha megpróbálna ellenállni a negatív és nehéz dolgok terhének, amelyeket a saját javunkra kell elviselnünk, és amelyeket figyelmen kívül hagyva vagy amelyeknek ellentmondva saját kárunkra cselekednénk.
Első beszéd
Előfordult már, hogy súlyos bűnnel küzdöttél? Úgy értem, hogy valami igazán komollyal. Teljes szívvel akarod megtörni az bűn erejét az életedben. Nem számít, milyen keményen küzdesz, és imádkozol, folyamatosan beleesel. Folyamatosan bűntudatod van, és a bűntudat nem hagyja, hogy közelíts a mi Urunkhoz a félelem által.
Néha a legfontosabb hírek elkerülik a mainstream média figyelmét. Ilyen például ez a teljesen példátlan fejlemény: a világtörténelemben először fordult elő, hogy több 65 év feletti ember van, mint 5 év alatti.
Gondoljatok csak bele! Több idős ember van a világon, mint kisgyerek. A nagyszülők kohorsza meghaladja az unokák kohorszát.