Egy szép imát találtam az oratio.hu oldalon. A hét tizedes engesztelő rózsafüzér jónak tűnt arra, hogy engesztelés céljából javasoljam másoknak is az imádkozását. A biztonság kedvéért elküldtem egy atyának, kérve véleményét az imával kapcsolatban.
Az imával nincs baj, írta. A hozzá fűzött „magyarázat”, amit az ima története címen osztottak meg, azonban több sebből vérzik.
Az alábbiakban az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Kongregáció „De Concentibus in Ecclesiis” című, 1987. november 5-én kiadott dokumentumából idézünk. [Kép: Santa Maria in Traspontina templom, Róma]
Ősidőktől fogva a „templom” nevet arra az épületre használták, amelyben a keresztény közösség összegyűlik Isten Igéjének hallgatására, közös imádságra, a szentségek vételére, az Eucharisztia ünneplésére, és ennek az ünneplésnek a kiterjesztéseként az Oltáriszentség imádására.
Jani (Szeged)
Tejfakasztó buli (mértékkel történő alkoholfogyasztás esetén) belefér-e a keresztény értékrendbe? Úgy értem, hogy szokásaink között vannak ártatlanok, és vannak pogány vagy babonás eredetűek. Például Márton-napi farsang teljesen ártalmatlan, míg a Halloween féle “farsang” pogány eredetű, és keresztények számára kerülendő. A tejfakasztó bulival mi a helyzet?
Az egyháznak nem kell és nem akarhat mindenbe beleszólni, szeretné híveit nagykorúként kezelni és nem kiskorúsítani. Hogy „mit, hogyan, kivel” akar ünnepelni valaki, az egyéni, családi, erkölcsi és kulturális kérdés. Nyilván kerülendő minden pogány eredetű vagy erkölcstelen ünneplés.
„Megalázott és hagyta, hogy éhezz, aztán mannával táplált, amelyet nem ismertél és atyáid sem ismertek, hogy megtudd: nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából származik.” (5Móz 8,3)
Egy osztályvezető fiatal barátom nemrég csüggedtségéről, küzdelmeiről vallott nekem. Keményen dolgozott, sikereket ért el, de a főnökeitől nem kapott semmi elismerést, bátorítást. Sőt, bizonyos átszervezések miatt alacsonyabb pozícióba sorolták a cégnél.
SZENTSÉGIMÁDÁS
1. Szent, szent, szent Jézus a legszentebb Oltáriszentségben! Igen, szent vagy és mindenek felett szent, ó, Jézus! Csendben elrejtőztél egy egyszerű falat kenyérben. Itt vagy előttem. Add, hogy szívemmel értsem meg, hogy Te értem és miattam vagy itt élő. Tölts el élő hittel, mellyel hinni tudom, hogy Te itt vagy és én Előtted vagyok! Adj kegyelmet, hogy leboruljak előtted egész lényemmel, lelkemmel, szellememmel és testemmel!
Minden szentek és angyalok, legyetek most velem, és hódoljatok az Úr Jézus Krisztus előtt! Mária, Megváltóm és mindannyiunk Anyja, légy Te is velünk. Te szólítottál fel engem imára, imádásra és biztosítottál arról: nem leszek egyedül e pillanatban a Te élő Fiad előtt. Hálát adok ezért az üzenetedért:
675 Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. [639] Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, [640] fölfedi a „gonoszság misztériumát” egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, azaz egy ál-messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az Ő testben eljött Messiása helyett. [641]
Kaposvár, Szent Margit templom, 2019. nov. 7.
Miért gondolja, hogy egyre több fiatal vonzódik a hagyományos liturgiához / a rendkívüli formához?
Nem hiszem, hanem látom, szemtanúja vagyok. Fiatalok biztosítottak arról, hogy teljes mértékben a „rendkívüli formát” részesítik előnyben, ami jobban nevelő hatású, és jobban ragaszkodik Isten elsőbbségéhez és központi helyéhez, a csendhez, a szent és isteni transzcendenciához. De mindenekelőtt, hogyan is érthetjük meg, hogyan ne lepődjünk és döbbenjünk meg azon, hogy ami tegnap még szabály volt, ma már tiltott? Nem igaz-e, hogy a rendkívüli forma megtiltása vagy gyanúba keveredése csak a mi fuldoklásunkat és spirituális halálunkat kívánó démontól eredhet?
Liturgiának, a szó szabatos teológiai értelmében, az Egyház HIVATALOS istentiszteletét nevezzük. (A keleti szóhasználat még szorosabb, a gyakorlatban kizárólag az Eucharisztiát nevezik liturgiának. Én csak a latin rítusról szólok, mert a többihez nem sokat értek.)
Megjegyzem még, hogy a latin szövegek nem a HIVATALOS, hanem a NYILVÁNOS szót szokták használni: oratio publica. Szemben a magán-istentisztelettel (oratio privata). De a nyilvános itt hivatalosat jelent: ha egy pap egyedül misézik a börtönben, az nyilvános istentisztelet, ha ezrek ujjonganak egy karizmatikus imaösszejövetelen, az magán-istentisztelet. Ne engem szidjatok, ez a hivatalos terminológia. Tankönyvek és főképp hivatalos egyházi dokumentumok ezt használják.
Hogyan egészíti ki ez a könyv az előző két kötetet (Isten vagy a semmi, A csend ereje)? Ez mit ad ahhoz a kettőhöz?
Az Isten vagy a semmi könyvben meg akartam köszönni Istennek, hogy beavatkozott az életembe. Azt szeretném, hogy sikerüljön Istent életünk, gondolataink, tetteink középpontjába helyezni, az egyetlen helyre, amit el kell elfoglalnia, hogy keresztény utazásunk keringeni tudjon ezen szikla körül, amelyre minden ember alapozza és építi saját magát, „elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére” (ld Ef 4,13).
Sarah bíboros segélykiáltása – Exkluzív interjú az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusával
Robert Sarah bíboros azt mondta, hogy a pán-amazóniai régió püspökeinek szinódusa, mely a püspökök regionális gyűlése, nem az a fórum, ahol meg kell vitatni a papi cölibátust – ez a téma „elviselhetetlen” a modern világ számára, mert „néhány nyugati már nem tolerálja a kereszt botrányát.”
Brian, a vejem, egy közös ismerősünkkel találkozott, aki korábban pénzügyi igazgatóként dolgozott egy jólismert, részvényeket értékesítő cégnél. Amikor megkérdeztem, hogy milyen volt a találkozó, Brian azt mondta: „egy olyan gondolatot osztott meg, amit soha nem fogok elfelejteni: ‘soha nem vagy annyira fontos, mint gondolod.’”
Ez az idősebb, bölcsebb üzletember, aki megosztotta Briannel éleslátását, egyszerre volt mély és segítő. Ez a vezető tudta jól, hogy milyen jelentős hatalmat és kiemelkedést birtokolni. Ugyanakkor, a saját bőrén tanulta meg, hogy milyen mulandó tud lenni a befolyás és presztízs. Minden figyelmeztetés nélkül egy pillanat alatt elillanhat.
November 4-én interjút adott a LifeSiteNews katolikus életvédő oldalnak Alexander Tschugguel, aki másokkal együtt eltávolította és a Tevere folyóba dobta azokat a pogány „Pachamama” („Földanya”) szobrokat, amelyeket a pán-amazóniai szinódus alatt a római Santa Maria in Traspontina templomban és egyes szinódusi rendezvényeken is szertartásos célokra használtak. Az interjúban szóba került az is, mit gondol a huszonhat éves bécsi fiatal arról a gesztusról, hogy Ferenc pápa bocsánatot kért a nevükben a tettükért. Az alábbiakban a fiatalember válaszát közöljük.
Beszélgetések
Az egyházatyák aszketikus szóhasználatában a „gondolat” jelenthet egyszerű gondolatot, amely az értelemben keletkezik, vagy pedig a jó vagy a rossz felé irányuló lelki mozgást, törekvést, amelyek mélyén egy irányító gondolat van. Ezen kívül a „gondolat” alatt érthetünk jó vagy rossz hajlamot is, amelyet az értelem, a lelkiismeret, az érzések és az akarat útján szereztünk meg.