A végidőkben élünk?
Az Emmanuel Közösség nyílt estje Székely János püspök atyával
Az Emmanuel Közösség nyílt estje Székely János püspök atyával
Anna (Budapest)
Honnan tudhatom, hogy megtaláltam az Isten szerint való páromat? Van egy hívő párom 3 éve. Szeretjük egymást, sokat foglalkozunk a kapcsolatunk építésével, és a gyülekezetünkben sokan kérdezgetik mikor házasodunk már össze. Nekem viszont még nincs békességem a dolog felől. Ez a döntés az egész életemre hatással lesz, és félek, hogy rosszul döntök.
„Az élő Isten egyháza – az igazság oszlopa és biztos alapja” (1Tim 3,15)
2019 júniusában közös hittani deklarációt adott ki Raymond Burke bíboros, Athanasius Schneider püspök (lásd őket a képen), és az Egyház több másik püspöke azzal a céllal, hogy elősegítsék vele az Egyházban egyre jobban eluralkodó tanításbeli zavar orvoslását. Harminchárom pontos listájuk tartalmazza a legismertebb tévedések listáját, melyet időközben magyarra is lefordítottak.
Meglehetősen kritikus írással ekézi a női magazinok nagy részét Kristen Clark: az amerikai írónak több könyve jelent meg, amelyek általában a szebbik nem képviselőihez szólnak. Mostani írását a BellaGirl Magazin publikálta.
Ebben az évben egy sokkolóan kifejező női magazinra lettem figyelmes az élelmiszerboltunk kasszasorában. A címlapon egy ruhátlan nő szerepelt, akit csak a kamera beállítás és néhány ügyes kézmozdulat választott el a teljes meztelenségtől. Emiatt aztán felhívtam az élelmiszerüzlet központját, hogy beszélhessek az ügyben illetékes munkatárssal.
Tegnap reggel a washingtoni Szent Máté katedrálisban Joe Biden saját lelki halálát ette és itta. Az, hogy vette a Szent Eucharisztiát az egyház bíborosának kezéből, csak botrány a botrányban. Az egyik rádiós fickó ezt a Planned Parenthood [abortuszklinikai hálózat] miséjének nevezte. És az is volt.
Joe Biden a katolikus hit ellensége. Ezt a tényt meg kell ismételni, amilyen gyakran ez emberileg lehetséges. Joe Biden magát hűséges katolikusnak tartja, de nem hisz a hit alapvető tanításaiban az emberi személyt vagy az emberi szexualitást illetően. Mi több, elősegíti ezt a hitetlenséget a közrendben, és most már a szövetségi kormány teljes ereje áll eme hitetlenség mögött.
Örömmel tapasztaltam, hogy lesz végre ifjúsági országos találkozó. Sőt a Nyolc Boldogság Közösség is felismerte ezt a hiányt. Azt azonban szomorúan tapasztaltam, hogy csak 16 éves kortól szólnak itt is, ott is a megszólítások. Nagycsaládosként, de ettől függetlenül is rálátva a katolikus iskolák világára, a következőket tapasztalni.
Egyházi iskolákban gyakran a külsőségeket elvárva háttérbe szorul a személyes hit kérdése. A gyerekek megtanulnak megfelelni az elvárásoknak, megtanulják a helyes válaszokat, amit a „pap bácsinak” „hitoktatónak” válaszolni kell, de a tartalom integrálása elmarad.
Az Egyház megújulásáról szóló dolgozat sorozatunkban szólni kell az Egyház prófétai feladatáról is. Ez a dolgozat az Egyházban ma szükséges, élő prófétai tevékenységről szól.
Mottó: A prófétai beszédet el ne vessétek (1Tessz 4;19)
„Az 1800-as évek elején két hittérítő hajózott át Angliából Afrika sötét őserdeibe. Az első anglikán stílusú templomot épített, angolul prédikált, nyájának tagjaira ráerőszakolta az európai öltözéket. A második olyan imaházat épített, ami leginkább a helyiek közösségi házaira emlékeztetett. A bennszülöttek nyelvén tanított, és engedte, hogy mindenki tetszése szerint öltözködjék.
Nem kell mondanom, melyikük lett sikeresebb.
„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, törekedj szeretetre, és járj alázatosan a te Isteneddel.” (Mik 6,8)
Örömkönnyek lepték el a szemem az asztalnál, ahol egy lelkésszel beszélgettem. A lányáról, Abbyről mesélt, akinek váratlan terhessége nemcsak a család, hanem az egész gyülekezet életére nagy hatással volt.
A születendő gyermek apja bűnöző volt, több időt töltött börtönben, mint szabadlábon, nem tartozott Abby barátai közé. A lány bocsánatot kért szüleitől a fájdalomért, amit okozott, szeretett volna hazatérni, és ez meg is történt. Aranyos kislánya született. A családban mindenki örült a kis jövevénynek, még ha eredetileg nem így képzelték is el a család bővülését.
Első alkalommal véletlenül bukkantam rá egy internetes oldalon a Hellinger terápiára, amit egy közismert lélekgyógyító és problémamegoldó, Soma „mamagésa” ajánlott a honlapján egy segítséget kérőnek. Utánanéztem a dolognak, és úgy találtam, hogy az eljárás Magyarországon is egyre inkább elterjedt1.
Az Egyház megújulásáról szóló dolgozat sorozatunkban szólni kell az Egyház prófétai feladatáról is. Ez a dolgozat az Egyházban ma szükséges, élő prófétai tevékenységről szól.
Mottó: A prófétai beszédet el ne vessétek (1Tessz 4;19)
A pápa jogi kompromisszuma az azonos neműek házasságáról egy vonal kultúránk futóhomokjában
Az előző cikkben (Fogamzásgátlás, abortusz, homoszexualitás – Hogyan erodálja „az erkölcsi kompromisszum törvénye” alapjainkat) láttuk, hogyan működik az erkölcsi kompromisszum törvénye a fogamzásgátlás, az abortusz és a csecsemőgyilkosság kérdéseit illetően. A folytatásban meg kell látnunk, hogyan vonatkozik ez a homoszexualitásra és a homoszexuális házasságra.
Amit tegnap erkölcstelennek tartottak, és amit ma erkölcsösnek tekintenek korlátozott körülmények között, azt holnap minden körülmények között elfogadjuk.
Az erkölcsi kompromisszum törvénye nem egy elvont elméleti fogalom, hanem onnan származik, ami valójában a Nyugaton történik, ahogy lassan szekularizálódunk (amit erkölcsi kérdésekben a keresztény kompromisszum jelentősen segített).
A törvény a következő: „Amit tegnap barbárnak, erkölcstelennek és elképzelhetetlennek tartottak, és amit ma erkölcsileg elfogadhatónak tekintenek, mint egy jogi aktust korlátozott körülmények között, azt holnap minden körülmények között alapvető emberi jogként fogadunk el, a civilizált társadalom általános fejlődése részének tekintve, és elképzelhetetlen élni enélkül.”
A modern világ egyik legdurvább hazugsága azt feltételezni, hogy az élet könnyű és kényelmes. Egy másik felfogás szerint, amit el is hisznek a modern emberek, úgy vélik, hogy jogosultak a kényelemre és a nyugalomra. Azt hiszik, hogy ezek valamiféle alapvető emberi jogok.
Sokan közülünk így gondolkodunk, még akkor is, ha nem is fogjuk fel. Amikor elér a baj bennünket, amikor az élet kellemetlen vagy nehéz, szinte dühösek vagyunk ezekre az igazságtalanságokra. Mintha valamiféle kozmikus bűncselekmények lennének, melyek megsértik azt az egyszerű életet, amiről azt gondoljuk, hogy nekünk jár. Panaszkodunk és Istent okoljuk álmaink megzavarásáért, amit nagyon kegyetlen dolognak gondolunk.