Tíz ötlet az Irgalmasság éve hátralévő negyven napjára
…és azon túl
1. Fékezd a nyelvedet, nyeld le a rosszmájú megjegyzéseket: a bántás ellenkezik az irgalmassággal!
2. Hívj fel vagy látogass meg valakit, aki magányos!
„Nem tudhatjuk, hogy egy másik embert mi érint meg abból, ami teszünk vagy mondunk. Hogy mely kis cselekedet lesz majd megváltó hatással az életére. Csak azt tudhatjuk, hogy jó érzéssel tölt el minket, ha tovább tudunk adni mások felé is valamit abból a szeretetből, amivel Isten szeret minket, minden egyes pillanatban. Tudjátok, ennek a törekvésnek az egyik legszebb eredménye az, ha valakit közelebb juttathatunk Krisztushoz – és ehhez néha elég egy megértő mosoly, egy szeretettel elmondott mondat, egy kinyújtott kéz.”
Forrás: MEKDSZ
…és azon túl
1. Fékezd a nyelvedet, nyeld le a rosszmájú megjegyzéseket: a bántás ellenkezik az irgalmassággal!
2. Hívj fel vagy látogass meg valakit, aki magányos!
A Szentlélek-keresztségről és a Karizmatikus Megújulásról semmit sem hallottam előzőleg. Hétköznapi keresztény voltam én is,
a vasárnapi szentmisén majdnem mindig részt vettem, még ha nehézségeim voltak, akkor is, amelyek abból adódtak, hogy minél inkább rátaláltam az Istenhez vezető útra, a férjem annál inkább távolodott Istentől.
Megtérés? Egy kicsit lejáratott, félre- vagy egyáltalán nem értelmezett és meg nem értett fogalom, melyet az ember nem tud hova rakni, csak miután ez megtörtént vele. Így voltam én ezzel; csak később jöttem rá, hogy mi történt velem, hónapok múlva fogalmazódott meg értelmemben az a csoda, amely a szívemben végbement.
A dicsőítésről (az áprilisi és májusi Fire&Light-okon elhangzott tanítások alapján)
Mindannyian nagyon jól ismerjük a kérő és hálaadó ima lényegét, de keveset tudunk kezdeni a dicsőítő ima mibenlétével. Miért kell Istent dicsérni? Leginkább az a kép él a fejekben, hogy ha dicsőítjük Istent, quasi hízelgünk Neki, akkor utána esetleg jóindulatát elnyerve kérhetünk Tőle.
Ez egy nagyon fals elképzelés, nagyon emberi.
Házasságban és családban különösen jó alkalmak kínálkoznak arra, hogy a Szentlélek sokféle működésének teret adj: egymásra való figyelem, segítőkészség, a másik szolgálata, örömet szerezni egymásnak, a gyermekek Isten felé vezetése, a szeretet minden napi ajándékozása, türelem, kedvesség, alázat, engedelmesség, jóság. Olyan ez, mint egy iskola: a lelki élet iskolája! Használd ki ezeket a jó alkalmakat!
Öt évvel ezelőtti történeteket írok le, abból az időből, amikor a hólyagdaganatommal voltam beteg. Minden ember lelki életének vannak szárazabb és gazdagabb időszakai. Nekem az a tapasztalatom, hogy a mennyei folyó a betegség, a szükség idején a dagály állapotában van és hordoz(na) minket, csak hanyatt rá kellene feküdni a hullámra hittel, bizalommal és akkor még a lubickolás öröme is megadatik hozzá, mert minden kegyelem.
A fenti címmel egy tanúságtételt adtam közre egy olyan blogról, ahol súlyos tévedések találhatók az Egyház elvárásaival kapcsolatban. A cikket
A húsvét utáni nyolc napot ún. fényes hétnek hívjuk. Ekkor történt eme fényességes esemény. Később, amikor ismét beleolvastam Faustina nővér naplójába akkor lettem figyelmes egy addig észre nem vett ígéretre.
„Ha mások imádkozzák az irgalmasság rózsafüzérét egy haldokló mellett, az is elnyeri ugyanezt a bűnbocsánatot. Ha ezt az imát haldokló mellett mondják, mérséklődik Isten haragja, és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket.” (Napló 811)
Nehéz röviden beszélni arról, mit is tett az Úr az életemben. Kiskoromban megkereszteltek, mert a hagyomány egy kis vallásos faluban ezt diktálta, de a hit nem játszott szerepet a családunkban. Amikor otthonról elkerültem, kollégistaként más világ tárult fel előttem.
A szabad élet sok rossz dologra is megnyitott, úgy mint italozás, dohányzás, bűnös kapcsolat – de a Szentlélek ezt a szabadságot használta fel, hogy megszólítson és elhívjon keresztény életre. 15 és fél évesen, a nyári szünetben egy nyelvi táborban voltam, ahol az intenzív tanulás mellett napi egy-két óra szabadidőnk is volt. Így sétálgathattunk a városban egy jó barátommal, és figyeltünk fel egy utcai csoportosulásra.
Mary Usha S.N.D. nővér 2001-ben 4 napos, belső gyógyulás lelkigyakorlatot tartott a Szent Kvirin Szalézi templomban (Szombathely, a szerk.). Többek közt arról is szó esett, hogy az áldott állapotban már oda kell figyelni a kismamának arra, hogy ne érje olyan lelki hatás, amely a babára nézve káros lehet, mely akár a későbbiekben egész életére is negatívan kihathat.
Az evolúció csendjében a sivatagi rókának sokkal nagyobbra nőtt a füle, mint kontinentális társainak, ezért a hallása is sokkal jobb.
A sivatagban negyven évig vagyis a teljességig a teljességbe érkezésig csendben vándorló nép sokszor hallotta Isten szavát.
A palotaőr bejelentésére vár régóta a királyné. Arra, hogy az ajtó megnyíljon és beletekintve királya szemébe visszafojtott örömteli izgalma felujjonghasson
Egy jó éve már… Kisírt szemű özvegy iskolai takarítónő keresett fel. Négy gyermeke közül a legnagyobb, akiről az orvos azt állapította meg, hogy szívgyenge, megszökött hazulról. Hetek múlva kapott csak levelet a jó édesanya, a határon túlról. Most vissza akarja hívni. Hogy kell ezt csinálni? Írjam meg neki. Megírtam. Maga is írjon hozzá valamit, saját kezével. Az többet érne, mint az én hosszú levelem. Leül. Szemüveget tesz. Mélyet sóhajt.
„Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1,27)
Tíz évvel ezelőtt nagyon komolyan elhatároztam, hogy nem fogom szeretni azokat az embereket, akik másak, mint én.
Nemrég költöztem egy számomra új nagyvárosba, és olyan mértékű nyílt, előítéletes magatartást tapasztaltam meg, amilyet még soha. Belefáradtam, hogy ha bemegyek egy vendéglátóhelyre, még azok se fogadnak szívesen, akiknek pedig ez lenne a dolguk a bejáratnál. Ha meg már bent voltam, az emberek vagy átnéztek rajtam, vagy feltűnő megvetéssel bámultak rám.