Család- és életvédelem Mi kerül ide…
Pécsi Rita nyílt levele a szülőkhöz
„A megjelent »Meseország mindenkié« mesekönyv nem önmagában érdekes, ez csak a jéghegy csúcsa, viszont ráirányítja a figyelmet egy kibontakozóban lévő problémára, amellyel foglalkoznunk kell, amit nem kerülhetjük meg – írta a szülőknek és nagyszülőknek címzett nyílt levelében Uzsalyné Pécsi Rita PhD neveléskutató, főiskolai docens.
Sok esetben előfordul, hogy előbb beszélünk, és csak utána gondolunk bele, hogy mit is mondtunk valójában. Jó esetben észrevesszük és korrigálunk, de van, hogy fel sem tűnik, mekkora ereje van egy-egy kimondott szónak. Ráadásul egészen más, ha az ember egy felnőtt társának tesz valamilyen meggondolatlan kijelentést, mint ha egy gyermeknek. Hisz egy gyerek – pláne, ha még egészen kicsike – feltétel nélkül elfogadja, amit hall, főképp mert a szüleitől hallja.
Az Egyesült Nemzetek elfogadott egy COVID-19 határozatot szeptember elején, hogy megpróbálják eladni az abortusz miatt meg nem született csecsemők meggyilkolását, úgy mint „egészségügyi ellátást.”
Mind az Egyesült Államok, mind a Vatikán ENSZ képviselői bírálták az ilyen nyelvezet, mint „szexuális és reproduktív egészség és a reproduktív jogok” belefoglalását az „Átfogó és összehangolt válasz a COVID-19 világjárványra” állásfoglalásba, adta hírül a CNA hírügynökség.
Az ember alapkísértése, hogy más akar lenni, mint ami. Ezzel szemben mi azt valljuk, hogy légy az, aki vagy, és boldog leszel – mondja Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató, akit a nagy viharokat kavaró „Meseország mindenkié” című könyv kapcsán egyebek között arról kérdeztünk, hogy milyen hatással van a kiskorú gyermekekre, ha számukra megoldhatatlan döntési helyzetek elé állítják őket – illetve hogy lelkileg mire van (és mire nincsen) szükségük ebben az életkorban.
Abortuszpropaganda az Azonnalin
Azok után, hogy Lengyelországban szélsőségesen agresszívan reagáltak az alkotmánybíróság magzatokat védő döntésére liberális, feminista és szélsőbaloldali csoportok, a magyarországi liberális sajtó magasabb fokozatra kapcsolt a témában, és intenzívebb érzékenyítésbe kezdett. Egyszerűbben fogalmazva: nyíltan támogatja a magzatgyilkosságot.
Az abortusz tabletta megölt 3,7 millió meg nem született csecsemőt és megsebzett több ezer nőt (USA)
Drámaian megváltozott a kormányzati szabályozás a kémiai abortusz tablettát illetően az elmúlt hetekben.
Nyers, őszinte, bátor – nagyjából így tudjuk jellemezni olvasónk névtelen írását, mely nemrég érkezett a postaládánkba. Úgy gondoljuk, hogy ezt a tanúságtételt a szexualitásról mindenkinek el kell olvasnia.
A férjemmel nem egészen egy éve vagyunk házasok. A következőkben felsoroltak mind hozzájárultak ahhoz, hogy nehezített pályán kezdjük szexuális életünket. Nemrégiben kezdtem el követni az Egytestté Instagram oldalát, a 777 blognak köszönhetően akadtam rá. A közelmúltban Csengénél is és a 777-en is csupa olyan írás jelent meg, amelyek hatására sürgetően azt éreztem, hogy tollat, illetve billentyűzetet kell ragadnom, és megosztani a saját történetem. Ha csak egy fiatalhoz, egy párhoz is eljut az írásom üzenete, már megérte a bátorságot.
Christopher West amerikai antropológus az elmúlt évtizedben mint férj és apa, főállású nevelőként tart előadásokat a Katolikus Egyház szexualitással és házassággal kapcsolatos tanításáról, több könyve is megjelent a témában, így például A test teológiája kezdőknek című kötet magyarul is.
A szerző bevallja: egyetemistaként, majd ifjú értelmiségiként rengeteg kérdése és ellenvetése támadt a Katolikus Egyház szexualitásról és házasságról szóló tanításával kapcsolatban. Mint írja: volt egy időszak, amikor „kínosan” összezavarodott férfi önazonosságát illetően, s ennek legfőbb oka saját szexuális viselkedése volt, a köreiben tomboló szabad szerelem pedig csak még jobban elmélyítette lelki válságát.
Olaj Anett az abortusz.hu oldal szerkesztője nyíltan vállalja, hogy abortusza volt. Személyes érintettsége miatt számtalan nőnek és férfinak is segített már, hogy feldolgozzák saját traumájukat. A mára már többgyermekes édesanya a Túlélők podcast vendége volt, ahol őszintén vallott saját bűntudatáról és gyógyulásáról is.
Egy észak-karolinai kislánynak csak 10 százalékos esélye volt a túlélésre, amikor júliusban megszületett, a terhesség 22. hetében.
A „One Child Nation” című filmről
Mondhatnánk a filmre, hogy 85 percnyi tömény döbbenet, de valójában annál jóval több, mert utána még sokáig elgondolkodtat, s némiképp tán a világnézetünket is (újra) formálja. Az elején még fészkelődve kívül tudunk helyezkedni az eseményeken, míg hallgatjuk, hogy a diktatúra egykori kiszolgálói hogyan magyarázzák tetteiket, a lelkiismeretükkel küzdve, vagy épp elnyomva magukban a szembenézést a súlyos múlttal, amit a jelen tükre is kíméletlenül megmutat, ha belepillantanak. Nyilván nem véletlen, sokkal inkább szimbolikus, hogy némely interjúalanyával a rendezőnő is egy tükör elé ülve beszélget. Amerikából a volt hazájába utazást a kislánya születése ihlette, aki így közvetetten az alkotó múzsájává is vált.
Azt kérdezed, mit jelent a szó, édesapa?
Lássuk csak, mit ír az értelmező szótár: az édesapa, mint fogalom, a huszonkettedik századra teljesen elavult. Évezredeken át a társadalmi fejlődés béklyóját jelentő patriarchátus nevű őskori csökevény kulcsszereplője volt, ám a progresszív gondolkodás térnyerésével a modern világ végleg maga mögött hagyta az olyan rasszista társfogalmakkal együtt, mint a férfi, a nő vagy a család.