Amit jó volna, ha a diákok tudnának a vallásos életről

Miközben felnőttem voltak feladatok, amelyeket édesanyám kért tőlem és rettegtem tőlük. Mondjuk a krumplipucolás. Először is, egy nagy ír családból származom, így elképzelheted azt a tömérdek számú krumplit, amelyre rendszeresen szükség volt. Másodsorban, azelőtt nőttem fel, mielőtt a teleshop forradalmasította a konyhai eszközöket, így amikor azt a 15000 krumplit pucoltam elkerülhetetlen volt, hogy olykor az ujjpercem bele ne kerüljön. (sajnálom azt a testvérem, aki azt a morzsát kapta…)

Elménk összecsengjen szívünkkel és ajkunkkal

22. Az alamizsnálkodásról

A koldusok és jövevények iránt könyörülettel kell viseltetni; ezen sokat fáradoztak a nagy szentek és az egyházatyák. 

A múló idő és az életcél meghatározása

Az élet egyik megdöbbentő valósága, hogy milyen gyorsan repülnek az évek. Egy  pillanatnak tűnik, ahogy a gyerekek felcseperednek, és az ember megöregszik. Mindig hideg  zuhanyként  ér, amikor rádöbbenünk, hogy a barátunk kislánya már 12 éve házas, vagy amikor  tudatosul  bennünk, hogy a vadonatúj  autónk  már  nyolc  éves.

Amit jó volna, ha a diákok tudnának az igazi nőiességről

Ismerd magad, öltözz aszerint, hogy ki vagy és szeress lelkeddel és úgy, aki valóban vagy. Ez három dolog. Nem kimerítő lista, mégis ezt volna jó tudni a diákoknak az igazi nőiességről.  Senki sem fejezte ki ezt jobban, mint a tiszteletreméltó Fulton Sheen püspök:

,,Nagyban igaz, hogy egy civilizáció szintje összefügg az ott jelenlévő nőiesség szintjével. Amikor egy férfi szeret egy nőt, méltóvá kell válnia hozzá. Minél több erénye van a hölgynek, minél jellemesebb, minél jobban ragaszkodik az igazsághoz, a joghoz és a jósághoz, annál jobban kell törekednie egy férfinek, hogy lenyűgözze. A civilizációk történelme valójában leírható a nőiesség szintjével.

Az alázatról

Egy bölcs mondás szerint az erényeink végesek, az alázat végtelenné tesz. Az örök boldogság Isten országában, – ami nem azért örök, mert végtelen sokáig tart, hanem azért, mert már kiléptünk az időből a Teremtő örök jelenjébe – elsősorban részesedést jelent Isten életéből, nem pedig egy meghatározott teljesítmény jutalmazása.

Szentháromságos élet

I. „Nézzétek, hogy szeretik egymást!”

A Kr. u.-i első századokban, a Római Birodalomban egyre többen figyeltek föl egy különös embercsoportra. Ott éltek minden városban ugyanúgy, mint többi polgártársaik, de életmódjukban volt valami egyedülálló: „Szegények és mégis sokakat gazdagítanak; szidják őket, de ők áldást mondanak; üldözik őket és ők mégis mindenkit szeretnek”. – írja egy első századokból származó írás.