Egy bölcs mondás szerint az erényeink végesek, az alázat végtelenné tesz. Az örök boldogság Isten országában, – ami nem azért örök, mert végtelen sokáig tart, hanem azért, mert már kiléptünk az időből a Teremtő örök jelenjébe – elsősorban részesedést jelent Isten életéből, nem pedig egy meghatározott teljesítmény jutalmazása.

A szentség számunkra gyarló emberek számára nem jelentheti a tökéletességet, hanem Isten szentségéből való részesedést. Így az alázat az a zsilip, amely lehetővé teszi a Szentlélek számára azt, hogy kiáradjon szívünkbe és életünkbe. Erényeink végesek, /pl. türelem, békesség, igazság…/ mert azokban nagy szerepet játszik az egyéni erőfeszítés, még csak előkészület és felkészülés az isteni élet befogadásához. Az alázat az, ami végtelenné tesz, mert általa magunkat átadva Istennek egyre inkább az ő ereje és élete bontakozik ki bennünk és rajtunk keresztül környezetünkben.

Ebben az értelmezésben számunkra a cél az, hogy egyre tisztább ablaküveghez váljunk hasonlóvá, amelyen a nap /Isten/ fénye áthatol. Minél tisztább ez az üveg, annál jobban tudja közvetíteni a fényt és minél piszkosabb, annál kevésbé. De a nap nem a messzi távolból ragyog, hanem a szívünkben kel fel és mindent bevilágít bennünk és körülöttünk meleg sugaraival. Így az alázatos ember melegséget áraszt maga körül, mint egy cserépkályha és fényt sugároz, Isten kimondhatatlan és megfoghatatlan erejét.

Az alázatos szívű ember szeret szolgálni. Számára ez nem egy külső erkölcsi parancs teljesítése, hanem vágyik rá, mert a Szentlélek kezdi átformálni, és örül, ha segíthet testvéreinek. Isten szeretetét a bűnbánatban megtisztult alázatos szívén keresztül közvetíti testvérei felé.

Az alázatos szívű ember felismerte, hogy élete értelme és célja nem saját vágyainak elérésében van. Van bátorsága ezeket is folyamatosan Istennek adni, mert már mindent Teremtőjétől vár. Tisztában van vele és nem titkolja, hogy mennyire gyenge és gyarló és mindenben rá van szorulva Istenre. Nem törekszik arra, hogy önmagáról minél jobb képet mutasson környezete felé. Áttetszővé vált Isten és embertársai számára.

Bár törekednünk kell az alázatra, de legalább annyira fontos kérnünk ezt az Úrtól! Az igazi krisztusi alázatra ugyanis nem tudunk szert tenni gyakorlatokkal, mert ezt Krisztus Urunk ajándékozza közvetlenül a szívünknek. A Szentlélek az alázat forrása, amely annyira jellemző rá, főleg rejtettsége miatt. A Szentlelket sem lehet tetten érni, csak működésének következményeit érzékeljük. Az igazi alázat is rejtett tulajdonság, mivel addig az enyém, ameddig nem tudok róla. Mihelyst felismerem és magaménak tudom, máris elveszítettem.

Ez a lelkület esztelenségnek tűnik evilágban, de belépőt jelent a mennyországba.  

(forrás: parochia.hu)

Létrehozva 2013. június 10.