A hit jelenlegi válságát szemlélve azt mondhatjuk, hogy a Szent Katolikus Egyház keresztre feszítésének vagyunk tanúi. Egy olyan bűnténynek vagyunk
A Pápai Teológiai Akadémia elnöke a vatikáni médiának adott interjúban kifejtette, miért összeegyeztethetetlen egymással a katolikus hit és a szabadkőműves
(LifeSiteNews) – Életemben először láttam azt, hogy egy pap kifogyott a szentostyából a Szent József ünnepén tartott tradicionális latin szentmisén. Pár lépéssel hátrébb álltam a sorban, amikor hallottam, hogy azt mondja: „Elfogyott”. Visszafordult az oltárhoz, mi többiek pedig kénytelenek voltunk visszatérni a padsorainkba, hogy lelki áldozást végezzünk.
Azonnal éreztem, hogy szavai tele vannak baljóslattal, de nem tudtam, miért. Vajon az étek, a mi földi „mindennapi kenyerünk” jövőbeli megvonását jövendölte meg? A miséről kifelé menet elgondolkodtam a gondolaton. Csak később jutott eszembe, hogy az eset elővetítése sokkal közvetlenebb és mélyebb volt.
A Római Katolikus Egyház tanításának összefoglalása
Megjelent franciául 1992-ben, magyarul 1995-ben. A hivatalos latin szöveg 1997. VIII. 15-én jelent meg. Ennek alapján készült az itt olvasható szöveg, figyelembe véve az előző fordítást is.
Október a rózsafüzér hónapja. A tematikus hónap zárásaként közreadjuk a Magyarok Nagyasszonya ünnepén Barsi Balázs OFM atyával készült beszélgetésünket. Balázs atya a pécsi Magyarok Nagyasszonya plébániatemplom búcsújának szónoka volt, mely alkalomból, a szentmisét követően beszélgettünk.
– A pécsi Magyarok Nagyasszonya templom búcsúján mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a Katolikus Egyháznak, a magyar katolikusoknak megújulásra van szüksége. Miért gondolja ezt?
Mondjuk egy tízévesnek, aki nemi erőszak áldozata?
A Katolikus Egyház azt tanítja, hogy az emberi élet szent, és a fogantatás pillanatától tisztelni és védeni kell.
Miután az USA Legfelsőbb Bírósága felülbírálta az 1973-as Roe kontra Wade ügyet, amely országszerte legalizálta az abortuszt, a katolikusok – és általában az életpárti amerikaiak – most bizonyos esetekben új kérdésekkel szembesülnek az abortusszal kapcsolatban. Ilyen például egy 10 éves kislány története, aki egy nemi erőszak áldozataként Ohióból Indianába utazott egy abortuszért.
Érvek az abortuszra adható katolikus válaszhoz
A Facebookon és más oldalakon kering egy poszt, amely így kezdődik: „Nem támogatom a magzatgyilkosságot”. Azután a poszt különböző élethelyzeteket mutat be, amelyekben a szerző nézetei szerint jogos az abortusz. A poszttal számos probléma van. Ezért arra gondoltunk, áldásos lenne az abortusz kérdésére adható lehetséges katolikus válaszokat végigvenni ezekben az esetekben.
Az eredeti poszt mondatait más színnel kiemeltük, majd ezt követi véleményünk normál betűkkel.
Ebben a zűrzavaros korban mind az államban, mind az egyházban nem csak nehéz megkülönböztetni a fentet a lenttől, de gyakran nehéz olyan gyűjtőpontokat találni, ahol közös ügyet találhatunk jóakaratú emberekkel.
A politikában a „konzervatívok” mellé állunk, hogy például rájöjjünk, hogy a mozgalom legbefolyásosabb alakjai közül néhányan meleg „házasságot” kötnek és az in vitro béranyaságot támogatják.
Valójában sok minden
A MetaCatholic apostolátus úttörő szerepet játszik abban, hogy az egyház evangelizációja hogyan nézhet ki a virtuális és kiterjesztett valóságban, és megmutatja, miért van szükség arra, hogy az egyház jelen legyen a Metaverse felületen.
A játéktechnológia az önálló konzolokról átugrott az internetre, és ma új, fantáziadús, háromdimenziós digitális világokat hoznak létre, melyeket széles körben „Metaverse”-nek neveznek, olyan élménydús megoldásokat tartalmazó technológiával, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy felfedezzék és interakcióba lépjenek a virtuális valósággal.
(Aldo Maria Valli) – A szerkesztő megjegyzése: Az alábbiakban egy interjút közlünk, melyet Aldo Maria Valli olasz vatikáni újságíró készített Carlo Maria Viganò érsekkel.
AMV: Excellenciás uram, itt Olaszországban egyre nyilvánvalóbb, hogy politikai vákuum van. Egyre több olasz érzi úgy, hogy a jelenlegi politikai pártok nem képviselik őt. Másrészt vannak politikai mozgalmak, amelyek különböző módon készülnek arra, hogy betöltsék ezt az űrt.
Luther Márton, az első reformátor halálának évfordulóján elgondolkoztam azon, hogy kivel is imádkozom én együtt, amikor évről évre január harmadik hetében az ökumenikus imahéten a keresztények egységéért kulcsolom imára a kezemet. Debrecenben a református, az evangélikus és a baptista templomokat látogathatjuk meg görögkatolikus testvéreimmel, akikkel nem szorulunk rá az egymással megélt ökumenéra, hisz mindketten katolikusok vagyunk. De milyen reformátusról beszélünk? És milyen evangélikusról? Milyen baptistáról? Biztos, hogy mindegyikükkel megélhetem az ökumenizmust? Nem! Nem! És nem! Mindegyikükkel nem!
Minden ember remél valamit. A munkahelyen való előrelépést, vagy hogy egészséges családja legyen, jó tanulmányi átlaggal érettségizzen, vagy elutazzon álmai célállomására. Valamilyen szinten minden ember reméli, hogy az életútja értelmes, és hogy végül a halála után egyfajta paradicsomba kerül. A protestánsok sem kivételek ez alól.