Halloween = hit- és környezetszennyezés
Röviden és velősen a Halloween nevű eseményről Sajnos a kordivatnak megfelel, amikor minden kritika nélkül, történelminek feltüntetett hivatkozással veszünk át
Röviden és velősen a Halloween nevű eseményről Sajnos a kordivatnak megfelel, amikor minden kritika nélkül, történelminek feltüntetett hivatkozással veszünk át
Vezényel: Nicolas Harnoncourt, előadja a Concentus Musicus, Wien
A karácsonnyal kapcsolatos egyik leggyakrabban ismételt mítosz, hogy a karácsony eredete egy pogány római ünnepre vezethető vissza. A történet szerint a korai egyház, miután nem sikerült megnyernie az embereket a pogány ünnepeknek, megpróbálta azokat beépíteni a liturgikus naptárába. Néha azt sugallják, hogy az egyház ezeket az eseményeket „keresztényesítette”, de az ateisták és a katolikusellenesek is ezt a tézist használják fel a keresztény hagyomány hitelességének aláásására. A modern tudomány azonban nagyrészt tarthatatlanná teszi ezeket az állításokat.
A karácsony az az évszak, amelynek örömmel “kellene” eltöltenie minket. Pihennünk kellene. Időt kellene töltenünk azokkal, akiket szeretünk. A szokásosnál egy kicsit többet kellene engednünk az élet finomabb dolgainak.
Néhányan pontosan ezt tesszük. A karácsony egy öröm.
Az anya-lánya honlapon találtunk erre az ötletre, melyet jó szívvel ajánlunk nem csak karácsonykor, de más alkalmakra is egy családi, baráti, kisközösségi beszélgetéshez – vagy éppen helyette. A szerk.
A kártyákon olyan kérdéseket találsz, amelyek segítségével jó hangulatú, vidám, feltöltő beszélgetést folytathattok – ráadásul jobban meg is ismeritek egymást. Így tematizálva a beszélgetést sokkal könnyebb lehet megélni azt a bizonyos “összetartozás-érzést”, amire vágyunk karácsonykor.
Bíró László püspök, nyugalmazott katonai ordinárius visszagondol gyermekkora és papi élete karácsonyaira, az ünnep titkáról elmélkedik, a Szent Családra, Szent
Füzes Ádámot, az Esztergomi Hittudományi Főiskola levelező tagozatának liturgikatanárát kérdeztük a karácsonyról – a hozzánk érkező Megváltóról –, hogy könnyebben válaszolhassunk az Úr hívására ebben a kegyelmi időszakban (is).
1. Ne gondolj arra, hogy Karácsonyt ünnepelj, amíg valakivel haragban vagy: egy idegennel, rokonoddal vagy önmagaddal. Békülj ki magaddal és az emberekkel, hogy te legyél az az ajándék, amely boldoggá teszi az ünnep szívét. Ha lehetetlen kibékülni valakivel, mert ellentmond a békének, őrizd meg a békédet, menj el rosszindulat nélkül, és imádkozz érte.
2. Készítsd elő lelki házadat a Karácsonyra, és díszítsd fel olyan spirituális erényekkel, mint a böjt és a gyónás, mielőtt feldíszítenéd a házat ünnepi díszekkel és Karácsonyfával.
A keresztények társadalmi szerepéről néha azért is nehéz beszélgetni, mert nem feltétlenül vannak meg hozzá a fejünkben a megfelelő kategóriák. Sok összetett, bonyolult kérdés még összetettebbé és bonyolultabbá válik, ha néhány alapvető szempont nincs a helyén. Ebben a rövid posztban két egyszerű sémára szeretnék emlékeztetni az egyház természetével kapcsolatban. Az egyik a megjelenésével, a másik a feladatával kapcsolatos. Sok egyéb szempont is van, de ha csak ezt a kettőt szem előtt tartjuk, máris könnyebben tudunk tájékozódni, és talán szükségtelen félreértéseket is el tudunk kerülni. Kezdem az elsővel, ami az, hogy Jézus követői kétféleképpen vannak jelen a világban: összegyülekezve és szétszórva.
Pappy kedves öregember volt, akire nagyon jó volt ránézni. Mindig gondosan megfésült haja nem is lehetett volna fehérebb.
Kék szeméből, melyet a kor homálya már megfakított, melegség sugárzott. Arca csupa ránc, de amikor elmosolyodott, a ráncai is vele mosolyogtak.
Szépen tudott fütyülni, s minden nap boldogan fütyörészve tisztogatta, törölgette a zálogboltját. Ezzel együtt volt benne valami titkos szomorúság, de aki ismerte, tisztelte és szerette Pappyt.
Pár éve kezdte fénykorát élni Magyarországon a grincsfa, tavaly szinte minden egyes háznál láthatunk egy-egy szép darabot. Nézzük, mit érdemes tudni a grincsfáról, mostani cikkemben mindent elmondok, amiről eddig még nem hallottatok!