Címke: acedia

Tanítás (atyák, tanító testvérek)

A démon, aki ellopja a pihenést, görgetésre és túlhajszoltságra ösztökél

A drogfüggő korunk prófétája.  Egy próféta nem feltétlenül a jövőt mondja meg, hanem úgy mondja el, ahogy az a jelenben van.  Ő az igazság hangja.  A drogfüggő a kielégülés eszeveszett keresésének hiábavalóságán keresztül prófétál.  Hamis nyugalmat talál a mámor pillanatában, tudatában van annak, hogy az múlandó, mégis egyfajta elfoglalt kétségbeesésben nyomul tovább.  Nem azért bulizik, hogy valami jót ünnepeljen, hanem hogy elzsibbassza a tényt, hogy a jó elérhetetlen.  Az ő bulija elzsibbasztja a fájdalmat, de nem tesz úgy, mintha a fájdalom nem lenne ott.

by Jason Craig
7 Minute
Téveszme, kritika, összefoglaló írások

A hét főbűn (31)

Konklúzió

Remete Szent Antal egy napon perlekedett az Úrral,” mikor szüntelenül küzdenie kellett a kísértővel egy lelki éjszaka kapcsán: „No de Uram, hol voltál Te, ezek alatt a végeláthatatlan kísértések alatt?” Az ég csendben maradt. Antal újra szól és hangosabban folytatja: „Miért nem mutattad meg jelenlétedet hamarabb, hogy véget érjen gyötrődésem?” Az Isten váIasza: „Itt voltam, Antal, de vártam, hogy láthassam, hogy küzdesz.”

Egy idős, reménységgel teli trappista atya a Bricquebec-i apátságból, Amédée, szilárdan ezt a tanácsot adja mindazoknak, akik kétségeikkel hozzájönnek: „Ezekben a döntő órákban, türelmet gyakoroltat velünk, elfogadást, beleegyezést egészen a feltétel nélküli ráhagyatkozásig és kitartást.

by Pacale lde, Luc Adrian
8 Minute
Téveszme, kritika, összefoglaló írások

A 7 főbűn (30)

j) Kezdeményezni

Nem vesszük észre, hogy a többiek (a hitvestársunk, barátaink, kollegáink…) már elég döntést hoztak helyettünk? A békülékenység lelke nem jelent el nem köteleződést. Hagyjunk fel a vagon léttel, és időről-időre legyünk mozdonyok. Azt se hagyjuk többé, hogy az események döntsenek helyettünk, és ne engedjük, hogy a helyzetek megromoljanak. Ne igazoljuk magunkat: „a titkárnőmmel való félig baráti, félig szerelmi viszony nem túl egészséges, de végül is három hónap múlva úgyis elköltözik. Ha erőltetnénk a dolgokat az csak mindkettőnknek fájdalmas lenne.” Vagy: „Bízom a Gondviselésben, nem akarok mindent kontrol alatt tartani.” Közben persze, mi magunk már teljesen elveszítettük a kontrolt!

by Pacale lde, Luc Adrian
6 Minute
Téveszme, kritika, összefoglaló írások

A 7 főbűn (28)

Az unalom tollai

Az irodalom előszeretettel festette le az acédia unalmát. Ez Bovarynénak a betegsége, amelyet Gustave Flaubert ír le: „Az élete hideg volt, mint a padlás, melynek tetőablaka északra néz és az unalom) ez a csendes pók, az árnyékban hálójával beszőtte szíve minden sarkát.” Csehov színháza is tele van ezekkel a mindenféle házimunkától megszabadult szereplőkkel, akik a tétlenségre vannak ítélve. „A plébániámat megeszi az unalom.” Ezek az Egy falusi plébános naplójának első szavai. Georges Bernanos nagyon finoman elemezte és megjelenítette ezt az „isteni” bűnt, ami az acédia: „Az ember unalma mindenhová elér, atyám, és majd még a földet is megpuhítja”, olvashatjuk Monsieur Oulin című meglepően modern művében.

by Pacale lde, Luc Adrian
13 Minute
Téveszme, kritika, összefoglaló írások

A 7 főbűn (27)

7. Lustaság, ami a semmibe visz

„Az én saját démonomat úgy hívják ‘mire jó?’” (Georges Bernanos)

A hetedik főbűn, nem az, aminek mondják. Valójában sokkal súlyosabb dolog, mint a lustálkodás, az a majdnem banális hiba, amely az ágyban tart bennünket, mikor már csörgött az ébresztőóra, vagy amely arra késztet, hogy holnapra halasszuk, amit tegnap kellett volna befejeznünk. Igazából egy furcsa nevű, titokzatos bűnről van szó, az acediáról. Latin definíciója – tristita de bono divino – inkább a félszigetnek valami finom bortermését juttatja eszünkbe, melyet Capua szőlőlugasai alatt kortyolgat az ember, s nem valami életveszélyt.

by Pacale lde, Luc Adrian
11 Minute