Henryk Hoser érsek, akit Ferenc pápa nevezett ki apostoli vizitátornak Medjugorjébe, bejelentette, hogy a hercegovinai városban található kegyhelyen hamarosan építkezés indul.
Aki az interneten megkeresi az önmegvalósítás szót, azonnal látja, hogy a fogalom fontos a mai ember számára: nemcsak számos utalást talál könyvekre, tanulmányokra, hanem meghívást is tanfolyamokra, kurzusokra, amelyek utat kínálnak az önmegvalósításra. Ugyanakkor a keresztények körében mintha nem szívesen látnák: az önmegvalósítás összeférhetetlennek tûnik a keresztény emberképpel.
Egyedül élve, nő nélkül is lehetünk férfiak?
Férfiak csakis a nők viszonylatában, a nőkhöz képest lehetünk. Olvastuk korábban is, hogy ha csak férfiak élnének a Földön, a férfiasság kérdése fel sem merülne, egyáltalán nem lenne érdekes.
Ugyanakkor fontos megtenni egy alapvetést. Aki nem felel meg önmagának, aki állandó feszültségben, netán összetűzésben él önmagával, az kiég, depressziós, daganatos beteg, alkoholista, kábítószeres, öngyilkosságra hajlamos, játékszenvedélybe menekülő stb. lehet. Ijesztő, ugye?
A történet egy öregemberről szól, aki Kentucky hegyei közt élt fiatal unokájával. Minden reggel a nagyapa korán kint ült a konyhában, és olvasta régi, megviselt Bibliáját. Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna lenni, mint ő, mindenben utánozni igyekezett a nagyapját.
Egyik nap megkérdezte, „Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát úgy, mint te, de nem értem azt, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?”A nagyapa, aki közben szenet tett a tűzre, csendesen odafordult hozzá, és azt mondta: „Fogd meg ezt a szenes kosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!”
Antoni Długosz lengyel püspök énekel és tangót táncol az oltár előtt (2015) Forrás: Gloria.TV
A posztkeresztény nyugati kultúrában az egyik legfontosabb piedesztálra állított erény a nyitottság. Ha valakit meg akarunk szégyeníteni, szűklátókörűnek nevezzük, viszont dicséretnek számít, ha egy embertársunkról azt mondjuk, hogy nyitott a gondolkodása vagy a világképe. Bizonyos értelemben az új nyugati kultúra egyik központi gondolata az inkluzivitás. Ami befogadó, az jó, ami kirekesztő, az rossz. Aki nyitott a tőle különbözőre, az újra, a másra, az erényes, aki védi a határait, elutasítja a tőle különbözőt, kizárja az életéből azt, amit gonosznak tart, az éretlen vagy ami rosszabb: maga is gonosz. Ami persze az egész inkluzív gondolkodás egyik megvilágító erejű belső ellentmondása, hiszen az a gondolkodás, amelyik abszolút értékké teszi a nyitottságot, folyamatosan védi a határait azoktól, akik védik a határaikat, kizárná az életéből azokat, akik kizárnak, és gonosznak tartja azt, aki mást gonosznak ítél. De kissé előre szaladtam.
A rövid karácsonyi szünet után folytatódik a 777 népszerű sorozata, a Papp válaszol! Ezúttal a túlnépesedésről, a vegyes házasságról és egy nagyon komoly dilemmáról kérdeztétek Papp Miklós görögkatolikus papot.
Mónika (ismeretlen helyről)
Katolikus vallású bíró vagyok. Úgy érzem, a hivatásomat Isten akaratából, az ő támogatásával töltöm be, és sok jót tudok tenni ezen az úton. A szervezetben azonban olyan helyzetbe kerültem, hogy lehetséges, hogy családjogi pereket kellene majd tárgyalnom. Vagyis házasságok felbontásáról, gyermekelhelyezésről dönteni. A kérdésem az, hogy katolikusként részt vehetek-e ilyen ítélkező tevékenységben, vagy ha erre kerülne a sor, el kell hagynom a pályát?
Egy házasság, amely 28 évig felfedezésekkel, kalandokkal és szeretetben telt, majd egy tönkrement családi vállalkozás után zátonyra futott – de nem végérvényesen. Együtt a kisiklást és a rákot is legyőzték.
Zsuzsi: Gyuri először nem volt nekem más, csak egy jó barát. A főiskolán vele szerettem a legjobban együtt lenni. Jogos kérdés, hogy miért is nem merült fel a szerelem köztünk azonnal? Egyszerűen barátok voltunk, akik féltek, ha átlépnek bizonyos határokat, akkor elveszítik egymást.
Embertől emberig kell építenünk az alternatív keresztény társadalmat. A hitet személyesen megélő, felelősségteljes hívek és családok, valamint a világi mozgalmak és közösségek lehetnek a papság mellett a fő motorjai az egyház megújulásának. E tekintetben minden alapunk meglehet a derűlátásra – így vélekedik a jövő lehetőségeiről Blanckenstein Miklós, Pestszentimre plébánosa.
– Semmi sem áll, minden mozog – jól jellemzi korunkat ez a mondat. Ön is említi egy közelmúltbeli beszélgetésben, amely a Vigilia folyóiratban látott napvilágot. Ez a mozgás a magyar társadalmat is jellemzi. Merre tartunk, milyen folyamatok láthatók és érzékelhetők az egyház szemszögéből?
Örvendetes titkok
Első titok: Angyali üdvözlet; a megtestesült Ige
Isten leszáll az égből egy szűz méhébe és gyenge, halandó testünkbe öltözik; ez az a titok, amelyet Gábor főangyal hírül hoz Máriának. (Luk 1.) Felfoghatatlan és kimondhatatlan titok, melyre több, mint négyezer év óta vártak, melyet a Teremtő az örökkévalóságtól fogva készített elő.
A biomókus szaporodik, míg evolúciós vetélytársa, a HÖM (homo ökomókus) kiszorulófélben van. Olyan evolúciós pillanat ez, mint amikor a régi, mindent uralni látszó dinoszauruszok és az új emlősfélék egyidejűleg éltek a Földön, ám az újak még csak éjszaka mertek rejtekükből előjönni, ezért bizonyára különcnek tekintették őket „a Föld urai”. Ha igaz az első mondatban megfogalmazott tétel, akkor a biomókus-családokban nagyobb a gyerekszám, s evolúciósan sikeresebb az alkalmazkodásuk a környezethez. Ez látszólag ellentétben áll a népességrobbanásról alkotott fóbiáinkkal…
Vörös Győző előadása Pécsett (2018. január 6.)
Szent Fausztina küldetése az volt, hogy emlékeztesse az embereket Isten emberek iránti irgalmas szeretetére, és megtanítsa az Isteni Irgalmasság kultuszának új formáit. Jézus Urunk számtalanszor küldte őt haldokló betegekhez: hiszen amikor az irgalmasság rózsafüzérét haldoklók mellett mondják el, mérséklődik Isten haragja és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket. (Napló, 811)