Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
A koronavírusra adott reakciónk istentelen világi társadalmunk válságát tükrözi
A probléma nem is annyira a vírus – még ha potenciálisan halálos kimenetelű is. Ez a járvány egy biológiai tény, hasonlóan a többi járványhoz, amelyek az idők során az emberiséget sújtották.
Dr. Barsi Balázs atya 2020. március 15-i homiliája
„Miképpen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképpen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik.” (Préd 11,5)
„Istenem, nem értem, miért teszed ezt velem!” – sírtam el magam, mikor hazafelé a boltból egy rossz hírt kaptam telefonon.
Évekkel korábban Isten rávezetetett, hogy terveimet az Övéhez igazítsam. Sugallta a szívemben, bizonyította igéjével, bölcs barát tanácsával és imádságban.
„Most sokkal több időnk lenne szembesülni a saját életünkkel, de ez mentálisan sokaknak nehéz, mert nem szoktak hozzá az önreflexióhoz, az elmélkedéshez. Pedig most mindenki felszabadulhat, kicsit áteshet a tisztítótűzön.” Bedő Imrével, a Férfiak Klubjának elnökével beszélgettünk arról, hogyan forgatják fel életünket a járvány miatti korlátozások, és hogyan lehetne a legjobban kihasználni ezt az időszakot önmagunk és közösségeink épülésére.
A II. vatikáni zsinat fémjelezte megújulás nagyrészt a katolikus hagyomány mélységének és sokszínűségének felszabadító újrafelfedezéséből született. Paradox módon azonban a zsinatot követő reformok sokszor a „hagyomány” elvetésének ostoba szellemében jöttek létre, mintha az csupán a múlt elhalt maradványa lenne. Azzal, hogy a múltat meddőnek és elnyomónak nyilvánítva elvetettük, a mély és életadó dolgok közül is sokat elveszettünk. Ennek az eljárásnak egyik legsajnálatosabb vesztesége az ősi egyházi böjt és önmegtartóztatás eltörlése volt.
A COVID-19 gyökeresen megváltoztatta mindennapi életünket. Bár a Covenant Eyes [internetes szűrőprogram. A szerk.] mindig is szilárd elveket hirdetett az otthoni munkavégzés kultúrájával kapcsolatban, azzal is tisztában vagyunk, hogy nem minden szakemberről mondható el ez világszerte. Az otthonról történő munkavégzés néhányak számára újszerű lehet, új kihívásokkal és lehetőségekkel.
Ahogy a munkavállalók munkavégzése átkerül az irodából az otthoni munkakörnyezetbe, ezzel együtt növekedik a pornónézésre való kísértés. Mivel a munkavégzés nem egy nyilvános irodában folyik, előfordulhat, hogy egyedül találod magad a szobádban, ahol senki sem tart szemmel, és nem kéri számon, hogy mit nézel online.
(Idézet-gyűjtemény Lőrinc testvértől)
„A lelki életben a legszentebb és legszükségesebb gyakorlat Isten jelenléte: jól érezni magunkat vele, és hozzászokni isteni társaságához, alázattal megszólítani és szeretettel beszélgetni vele mindenkor, minden pillanatban, szabály és mérték nélkül, de főként kísértések, fájdalmak, szárazság, kedvetlenség, sőt hűtlenségek és bűnök idején.”
„Folyamatosan azon kell lennünk, hogy minden cselekedetünk, különbség nélkül, Istenhez forduló kis beszélgetés legyen, de mesterkéltség nélkül, csak amint a szív tisztaságából és egyszerűségéből fakad.”
Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót és hallasz egy kis faluról, ahol a falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan influenza okozta a halálukat, amiről még soha senki nem hallott.
Aztán vasárnap a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nem csak három emberről van szó, hanem harmincezerről, és most már a tévé is foglalkozik a témával. Egy olyan különleges járványról van szó, amilyennel még eddig nem találkozott az emberiség.
Mindkettő járvány?
Most egy hősies erőfeszítésben vagyunk egységben, hogy megvédjük egymást egy láthatatlan, agresszív ellenségtől. Az önmegtartóztatás és az önmegtagadás mellett egy új normát fogadtunk el, és együtt nézünk szembe a bizonytalan jövővel.
Áldozatot hozunk, hogy megvédjük a társadalom legsebezhetőbb tagjait, mert felismerjük értéküket és méltóságukat. Mennyire szép ez. És mennyire életbarát.
Róma, Olaszország – „Amikor az embereknek szükségük van ránk, kielégítjük Isten iránti igényüket” – mondta Fr. Cesare Pluchinotta, Róma első Covid-19 betegek kórházának lelkésze. Az eltérés Fr. Pluchinotta szolgálatában az, hogy meg kell próbálnia ezeket a lelki igényeket az üvegfalon keresztül teljesíteni.
Fr. Pluchinotta egyike a Spallanzani Kórház két lelkészének, amely a római Fertőző Betegségek Országos Intézetének ad otthont. Még csak hat hónapja van ott, és most küzd a valósággal, hogy a szentségeket az elkülönítés alatt álló betegeknek szolgáltassa ki a régió „Covid Kórházában”.
2019 augusztusában Nagykanizsán tartott lelkigyakorlatot Mijo Barada a karizmákról. Az előadások hangfelvételei meghallgathatók itt.
