Amikor kisgyerek voltam és rosszalkodtam, Nagymamám mindig figyelmeztetett, hogy ilyenkor az őrzőangyalom sír. Egyszer megkérdeztem tőle, miért sír: „Mert azt szeretné, hogy olyan jó lennél, mint ő.” Tovább faggattam: „És hogy néz ki?” Rám mosolyogott és így felelt: „Úgy néz ki mint te. Szeret téged, veled kacag és veled sír. De ha rosszalkodsz, akkor sír.” Ma is bennem él ez a magyarázat.
Előadja: Harpa Dei kórus (négy testvér)
(…) Ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről: vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem; az igazságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett. (Jn 16,5-11)
A mai Szentleckét olvasva ismét láthatjuk a pogány világ, azaz a mi világunk megosztottságát, tudathasadásos állapotát. Szilás és háza népe befogadja Krisztust, mások azonban ellene fordulnak, és Pált meg Barnabást börtönbe vetik. A börtön és az éjszaka a sötétség hatalmára utal, amelyet ingerel a keresztény igehirdetésből áradó világosság.
Amikor a testvérek felkértek arra, hogy 8 percben beszéljek a Szentlélek működéséről az Egyházban, eszembe jutott a János evangélium második befejezése:
„Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, hogy az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.” (Jn 21,25)
Köszönet Zsuzsának a találatért. A szerk.
Nem, nem őrültünk meg! Tényleg létezik kapcsolat Mary Poppins és az okkult tanok között.
Susan Brinkman már 2010-ben írt erről, amikor elmesélte, hogy egy barátja elvitte a gyerekét az új Mary Poppins Broadway-darabra, és a díszletezésben néhány dolgot furának talált. Idegennek, istentelennek hatott.
Amikor hazaért, kutatni kezdett az interneten információért, és azt találta, hogy a Mary Poppins könyvsorozat alkotója, egy asszony, akit Pamela L. Traversnek hívtak, nagyon is sokat tudott az okkultizmusról, a teozófiáról, a hinduizmusról, a zen-tanításokról stb.
Húsvét hetedik vasárnapja
Az utóbbi hónapokban a koronavírus témája uralta a világot. Az volt az elsődleges, hogy megtaláljuk a helyünket az új helyzetben, kialakítsunk otthon egy többé-kevésbé működő rendszert, testileg-lelkileg túléljük a járványt és a korlátozásokat. Háttérbe szorult, hogy azzal foglalkozzunk: hogyan tudjuk védeni a gyerekeinket a pornótól? Pedig ez a kérdés talán még aktuálisabb. mint valaha.
Mielőtt a liturgia szentélyébe lépne, hogy elvégezze a legszentebb misztériumokat, a pap felszólítja a hívő közösséget, hogy szakadjon el a földi gondoktól és teljes figyelmét a mennyei szentélyre irányítsa, ahol az örök Főpap szüntelenül felajánlja Testét és Vérét a mennyei Atyának dicsőítő, hálaadó, engesztelő és kérő áldozatul a világ üdvösségéért. Ezután hálaadásra szólítja fel őket, melynek okát részletesen is kifejti az ezután következő prefációban.
Dr. Kovács Gábor atya Mágia és hit. c. sorozatából (2004)
Papnövendék koromban egyik társamnak, aki a szeminárium többi növendékével együtt kirándult, focizás közben a bokája is kirándult. Úgy kellett hazaszállítani szegényt. Nem tudott a lábára állni, állapota rendkívül lassan javult. Egyik tanárunk azt javasolta, vigyük el egy ügyes vidéki emberhez, aki kézzel helyre tudja tenni a csontokat. Ekkor hallottam először a csontkovács szót. Dagadt bokájú testvérünkön a vidéki csontkovács csak keveset tudott segíteni, mert túl későn került hozzá.
Az angolszász országokban nagy keletje van a „… kezdőknek” című kiadványoknak – nem meglepő módon a rózsafüzér imádkozásához is ajánlják a Rosary for Dummies oldalt. Ha már megy, akkor jöhet a PRAYING THE ROSARY AND MEDITATING ON THE MYSTERIES oldal.
„Legyetek derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban” (1Tessz 5,16-18).
Ez egy nagy feladat, melyet Szent Páltól kaptunk. Nehéz lehet örömtelinek maradni még akkor is, ha jó idők járnak, de különösen kihívás akkor, amikor az élet bonyolulttá vagy egyenesen nehézzé válik. Az első dolog, amire emlékezni kell, hogy bár van kapcsolat az öröm és a boldogság között, a kettő nem ugyanaz. A boldogság mulandó és a környezetünktől függ, míg az öröm a létezés olyan állapota, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megőrizzük a jóság, az összekötöttség és a béke érzését a nehéz időkben is.
Rengeteg vicc van a kijárási korlátozás és az enyhén javuló demográfiai mutatók közti összefüggésekről, de sokadmagammal csendben reménykedem, hogy ezeknek talán lesz valós alapjuk is. Ennek ellenére vannak köztünk olyanok is, akik ebben a helyzetben nem a kis reménysugarat vélik felfedezni, hanem az emberi méltóságuk és nemi jogaik megsértésére irányuló összeesküvést. A járvány okozta mozgáskorlátozás és az orvosi ellátásban is megmutatkozó intézkedések ugyanis nehézségeket gördítenek olyanok elé is, akik terhességmegszakításon gondolkoznak.
A migrációs vitát nézve sokan szinte automatikusan feltételezik az egyház álláspontját, azaz feltétel nélküli szeretetet azok iránt, akik bekerülnek egy [másik] nemzetbe, legálisan vagy illegálisan.
Valóban ez a helyzet? Mit mond a Biblia a migrációról? Mit mondanak az egyház tudósai és teológusok? Mindenekelőtt mit mond a legnagyobb tudós, Aquinói Szent Tamás, mondjuk a migrációról? Vajon az ő véleménye ad némi betekintést erről az égető kérdésről, ami megrázza a nemzetet és elmossa a nemzeti határokat?
Köszönet Fülep Dániel teológusnak a tisztázó kiegészítésekért. A szerk.
A COVID-19 járvány alatt a püspökök a kormányzati hatóságoknak való engedelmesség okán [bár ezt nem mindenhol, például Magyarországon sem írták elő. A szerk.] megszüntették a nyilvános szentmiséket. Az élő közvetítésű mise az interneten az idők folyamán az istentisztelet „új normájává” vált. Ez a kvázi-liturgikus újítás azonban hosszútávon negatív következményekkel járhat.