A szent tér szekularizálása (219)
Koncelebrálás szinodális módon? Forrás: gloria.tv
Koncelebrálás szinodális módon? Forrás: gloria.tv
A „házi oltár” kifejezés talán félelmetesen hangzik, de valójában az otthonunkban kialakított külön imahelyet jelent. Lehet a szoba sarka vagy az íróasztalunk sarka. A házi oltár, vagy másképpen házi szentély egy régi katolikus hagyomány, amely az utóbbi időben egyre népszerűbbé válik.
Miért van szükség házi oltárra
A COVID-19 járvány miatt sokan még mindig nem tudunk részt venni a szentmiséken, és ebből adódóan a távolmaradás az Eucharisztia vételétől Krisztus méretű űrt hagy a szívünkben. Ráadásul egyre több időt töltünk otthonainkban, mint valaha. Mikor máskor vigyünk be az Egyházból egy kisebb részt otthonainkba, ha nem most?
A modernizmus egy olyan mozgalomra utal, amely folyamatosan próbálja összeegyeztetni a Katolikus Egyházat a modern világgal, különösen a bibliaértelmezés, a filozófia és a politika területén. A pápák a XX. század elején veszélyes és eretnek tévedésként ítélték, ami veszélyezteti az Egyház hitét és tekintélyét. X. Pius pápa Pascendi Dominici Gregis című enciklikájában a modernizmust „minden eretnekség szintézisének” nevezte, mert olyan gondolkodásmód, amely nem tiszteli az Egyház tekintélyét és tanítását, amely Istentől származik és nem változik.
Közeledik augusztus 21., Szalézi Szent Ferenc születésének 450. évfordulója. Ez alkalmat ad arra, hogy újra felfedezzük tanításának gazdagságát és aktualitását. A szalézi munkatársak kilencedre hívnak mindenkit, amelyben hálát adnak Szalézi Szent Ferenc meg nem szűnő bátorításárét, hogy bármely élethelyzetben életszentségre törekedjünk. S egyben a közelgő Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében közbenjárását kérjük, hogy életünk középpontja valóban Jézus legyen, Ő legyen életünk, gondolkodásunk mércéje. Az Ő fénye melegítse mindazokat, akikhez küld minket az Úr. A kilenced augusztus 12-én, szombaton kezdődik.
A világjárvány gyakorlatilag mindannyiunkat érintett, és bár a szörnyű hírek véget értek, hatása még hónapokkal azután is érezhető volt, hogy az egészségügyi tisztviselők a válság végét bejelentették. Ezek közé tartozott a munkaerőpiacra gyakorolt hatása.
A világjárvány csúcspontján az olyan vállalkozások, mint az éttermek és a kiskereskedelmi üzletek kénytelenek voltak bezárni. Azok a munkahelyek, melyek tovább működtek, a dolgozók gyakran otthon, számítógépen végezték munkájukat. A COVID-19 előtt a legtöbb vállalkozásnak nem okozott gondot, hogy szükség esetén betöltse az üres álláshelyeket. A világjárvány végét követően azonban sok munkáltatónak nehézséget okoz, hogy a rendelkezésre álló állások betöltésére munkaerőt találjon.
A Zsolnay családot és művüket a pécsieknek nem kell bemutatni. Szinte mindenki ismeri a gyár történetét és a családot. Pécs város kultúrája, ipara, de még látképe is nehezen elképzelhető ma már a Zsolnay hagyaték nélkül.
Az anyasebet az anyai, feltétel nélküli szeretet hiánya okozza. Ez a legnagyobb pszichés trauma, ami egy gyermeket érzelmileg érhet, és egy életre szól. Léte egyidős az emberiséggel. Szerető személyek és avatott szakemberek gyógyíthatják. – Dr. Császár-Nagy Noémivel, klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus-pszichoterapeutával ismét a lélek legmélyéről beszélgettünk.
– Az apasebről azt mondtad, hogy „komoly életvezetési, életérzésbeli és identitásprobléma”, aminek az oka, hogy a férfiak “elvesztették a férfierejüket, kapcsolatukat az apával és a nagyapával”. Hogyan alakul ki és mit okoz az anyaseb?
Amikor az Úr imáját mondjuk, bizalommal mondjuk: „Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fatalizmus szellemében lemondunk minden cselekvési és kezdeményezési jogunkról. Szent Jakab mondja, hogy „Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog.” (Jak 2, 17-26) Ugyanez vonatkozik a szeretetre is. (Jak 2: 13-17) A hitet és a szeretetet cselekvésnek kell kísérnie, amelyet mindig a belső életnek kell inspirálnia. De külső tevékenységünknek soha nem szabad megengedni, hogy a bennünk lévő isteni élet lángját kioltsa. Ha ez megtörténne, munkánk meddővé válna, és nem kapnánk áldást Istentől.
John Hollowell atya úgy döntött, hogy papi szolgálatának minden pillanatát Istennek ajánlja fel – hogy helyrehozza az egyházi szexuális zaklatások áldozatainak okozott károkat.
Az előadás a III. Katolikus Karizmatikus Kongresszuson hangzott el 1994. szeptember 17-én, a Margitszigeten
Egész keresztény életünknek ez a mottója:”Hirdessétek az evangéliumot! „ (Mk 16,15).
Az Úr Jézus – hogy ez sikerüljön nekünk- elküldte Szentlelkét, az örömhír lelkét. Amikor pedig a Szentlélek által Jézus népe el kezdte hirdetni az örömhírt, elkezdett cselekedni a missziós parancs szerint: akkor a Lélek által kapott más bíztatást is; többek között azt:
A szentmise mindig arra hivatott, hogy Isten szavát és Krisztus keresztáldozatát közvetítse az emberek számára a Krisztushoz és a szent dolgokhoz illő lehető legnagyobb méltósággal és áhítattal, munkálva így a földi halandók megszentelődésének folyamatát és végső üdvösségét. A szentmise olyan kell legyen, hogy hallgatása közben a hívő ki tudjon kapcsolódni a földi mulandóság és hiábavalóságok forgatagából, és vágyat érezzen minden után, ami mennyei, ami szent és ami örök.
Amikor súlyos bűnről van szó, mely elzár minket a megszentelő kegyelemtől, hajlamosak vagyunk gondolni a többi, sokkal nyilvánvalóbb típusú bűnre: azokra, melyekről hallunk a hírekben, vagy azokra, melyek már beleivódtak a gondolkodásunkba, amióta betettük a lábunkat egy hittanórára vagy ifjúsági csoportba.
„Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta…” (LK 15: 17-20)
Szokásommá vált, hogy gyónás után, mikor hazaértem, elolvasom a tékozló fiú történetéről szóló szentírási részt. Számomra nincs semmi, ami jobban rá tudna világítani, mi is az irgalom és a bűbocsánat lényege, mint ez a történet.
Az utóbbi években egyre többször találkoztam azzal a jelenséggel, hogy akár budapesti plébánián is, ha valamilyen okból nincsen pap, aki a szentmisét megtartsa, akkor a szentmise helyett igeliturgiát tart egy világi személy, esetleg diakónus, áldoztatással egybekötve. Akkor is, ha egyébként aznap volt a templomban másik szentmise, és akkor is, ha egészen könnyen meg lehetne oldani a szentmisén való részvételt, mondjuk úgy, hogy az ember átmegy egy közeli templomba.
De olyannal is találkoztam, hogy ha egy plébánián a három vasárnapi szentmise közül – a plébános távollétében – az egyikre nem sikerült helyettest találni, akkor az eredmény az, hogy lesz két szentmise és egy igeliturgia.