A modernizmus egy olyan mozgalomra utal, amely folyamatosan próbálja összeegyeztetni a Katolikus Egyházat a modern világgal, különösen a bibliaértelmezés, a filozófia és a politika területén. A pápák a XX. század elején veszélyes és eretnek tévedésként ítélték, ami veszélyezteti az Egyház hitét és tekintélyét. X. Pius pápa Pascendi Dominici Gregis című enciklikájában a modernizmust „minden eretnekség szintézisének” nevezte, mert olyan gondolkodásmód, amely nem tiszteli az Egyház tekintélyét és tanítását, amely Istentől származik és nem változik.

A modernizmus központi szerepet játszik abban, ahogyan a mai Egyház működik!

Peter Kwasniewski a modernizmust „a természetfeletti rend radikális elutasításának” nevezi Resurgent In The Midst of Crisis [Feltámadás a válság közepette] című könyvében, és „a kereszténység szekularizációjának vagy naturalizálásának egy formájának” a Noble Beauty, Transcendent Holiness [Nemes szépség, transzcendens szentség] című könyvében.

A modernizmus nem hisz a csodákban, a mennyben, a pokolban és a pápai tekintélyben. A vallást emberi találmányként kezeli, amelyben mindenkinek megvan a maga változata. Ez egy olyan gondolkodásmód, amely megpróbálja az Egyházat a világhoz hasonlóbbá tenni ahelyett, hogy a világot tenné hasonlóbbá az Egyházhoz. Megváltoztatja vagy elutasítja az egyház hagyományait, liturgiáját és tanításait, hogy azok megfeleljenek a modern kultúrának és értékrendnek.

A modernizmus a mai egyházban a legfőbb probléma.

A modernizmus ma a természeti törvény tagadása vagy eltorzítása, annak az erkölcsi törvénynek, amit Isten a szívünkbe írt, és amit az emberi értelemmel megismerhetünk. A modernisták azt állítják, hogy a természeti törvény nem egyetemes vagy objektív, hanem relatív és szubjektív; és hogy az egyes emberek körülményei vagy preferenciái szerint változhat.

Ma a modernisták felhígítják vagy megrontják a szentségeket, melyek Isten kegyelmének jelei és eszközei, melyek megszentelik és táplálják lelkünket. A modernisták azt állítják, hogy a szentségek nem szükségesek vagy hatékonyak, hanem szimbolikusak és opcionálisak; és hogy az egyes személyek szükségletei vagy vágyai szerint megváltoztathatók vagy elvethetők.

A modernisták aláássák sok katolikus hitét azáltal, hogy hamis tanokat hirdetnek, mint például az univerzalizmus, a relativizmus, a szinkretizmus és a közömbösség; beszivárognak az Egyházba különböző szinteken, a teológusoktól a püspökökön át a laikusokig; befolyásolják az Egyházat, hogy olyan ideológiákat fogadjon el – mint a feminizmus, az erkölcsi relativizmus és a szekularizmus -, amelyek összeegyeztethetetlenek a katolikus tanítással.

A modernizmus erodálja a hívek hitét és odaadását, akik arra hivatottak, hogy alázattal és engedelmességgel ragaszkodjanak az Egyház tanításához és gyakorlatához. Aláássa a tanítást, a liturgiát, a tekintélyt és az Egyház egységét, erodálva a katolikusok hitét és erkölcsét. Arra készteti a híveket, hogy elutasítsák a természeti törvényt és az emberi élet szentségét. A modernizmus súlyos veszélyt jelent a katolikusok hitére és erkölcsére, mivel zűrzavarhoz, tévedéshez és hitehagyáshoz vezet, elősegítve a kétségek, a széthúzás és az Egyház tekintélye és hagyománya elleni lázadás szellemét.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. szeptember 12.