Megemlékezünk még Galgóczy Erzsébetnek kézírásában ránk-hagyott álmairól, amit egyesek látomásnak vélnek misztikus tartalmuk miatt, ő álomnak mondja, s a „látomás” azzal ér véget, hogy fölébred. Tehát álom.
Kérlek, mutassátok be röviden a Házas Hétvége Katolikus Közösséget, mióta van jelen Pécsett és mi a küldetése?
Tóni: A Házas Hétvége Közösség alapgondolatát a spanyol Gabriel Calco a ’60-as évek elején fogalmazta meg. Munkatársaival kidolgozott egy, a házastársi kapcsolatot megerősítő kommunikációs módszert, amit később egy amerikai jezsuita atya, Chuck Gallagher fejlesztett tovább, és létrehozta az első közösségeket. A Házas Hétvége közösség híre, módszere aztán a 70-es években – belga közvetítéssel – került vissza Európába. Budapestre Ausztriából érkezett a Hétvége 1983-ban, majd Bíró László püspök atya meghívására – első vidéki városként – 1987-ben Pécsett is megalakult az első csoport, vagyis a lelkiség harminchat éve van jelen Pécsett. Tavaly ünnepeltük a 35 éves jubileumot a Magtár központban, ami nagyon szép közösségi élmény volt.
KOMMENTÁR: Az olyan nők, mint Szent Heléna, Mónika, Sienai Katalin és Kalkuttai Teréz emlékeztetnek arra, hogy az Egyháznak, a világnak és minden férfinak, nőnek és gyermeknek mindennél nagyobb szüksége van egy egyszerű dologra.
A szinódusi zsinat terjedelmes munkadokumentuma, vagyis az instrumentum laboris, a szinodalitásról szóló szinódus számos, a mai világot érintő kérdést vizsgál, miközben egy figyelemre méltóan egyszerű megoldást kínál: a szinodalitást.
Mindenszentek és halottak napja közeleg. Tegzes Katalin segítő nővérrel beszélgettünk, aki személyesen kísér veszteséggel élő embereket, rendszeresen vezet csoportokat és tart lelkinapokat gyászolók számára.
– Évekig dolgozott az Országos Onkológiai Intézetben, folyamatosan a halál közelségében. Az ott szerzett élmények mennyire játszottak szerepet abban, hogy több mint tíz éve rendszeresen vezet csoportokat gyásszal élők számára?
– Eredetileg orvos szerettem volna lenni, de ez a tervem akadályokba ütközött. Tíz évig dolgoztam azonban az onkológiai intézetben aneszteziológus asszisztensként. Tudatosan választottam ezt a foglalkozást, tisztában voltam azzal, hogy az ott ápolt betegek életük sajátos időszakát élik, szembe kell nézniük a halállal is. Természetesen mindnyájunkban az életösztön dolgozik, így a súlyosan, nem egyszer halálosan beteg emberekben is.
Az 1960-as évek szexuális forradalma azt hirdette, hogy kiszabadítja a szexualitást a „prüdéria és bigottság” fogságából. Mára azonban világossá vált,
Dr. Barsi Balázs atya homiliája Szécsényből, 2023. okt. 29.
A keresztségben valamennyi keresztény felhatalmazást kapott arra, hogy olyan személyekért imádkozzék, akiknél a gonosz befolyására gyanakodhatunk (elsősorban a jóslás és az okkultizmus gyakorlatainak megkötözöttjeiként).
Nem engedhető meg, hogy közvetlenül a feltételezett gonosz erőkhöz forduljunk, ez ugyanis kockázatos feladat, az Egyház épp ezért különleges szolgálata számára tartja fenn.
„Az emberi személy méltósága az Isten képmására és hasonlatosságára történt teremtésében gyökerezik; és az isteni boldogságra szóló meghívásban nyeri el beteljesedését.” (KEK, 1700)
Az abortusz védelmezői által gyakran felhozott érvek egyike, hogy egyes életek nem érdemlik meg az életet. A fizikai, anyagi vagy mentális körülmények érvénytelenítik az élethez való jogot, mondják. A nyomorúságos körülmények között élő embernek jobb lett volna, ha meg sem születik.
(LifeSiteNews) – Bárki, aki digitális médiát fogyaszt vagy a közösségi médiát böngészi, ismeri az „információtúlterhelést”. Amit azonban kevésbé értenek, hogy az információtúlterhelés egyben stratégia is.
Ha azt akarod, hogy a közvélemény elhiggyen valamit, egyszerűen csak kalapáld az érzékeiket ugyanazokkal a történetekkel, újra és újra. Ez az úgynevezett „illuzórikus igazsághatáshoz” vezet, amely „arra az emberi tendenciára utal, hogy egy állítást vagy információt igaznak hiszünk, miután többször is találkoztunk azzal.” Minél többször hallunk vagy olvasunk valamit, annál valószínűbb, hogy elhisszük.
Jól van, lőjetek le, ha unalmas vagyok. De van egy újabb puzzle darabkám, és már megint tűzbe jöttem ettől.
Hú, azt sem tudom, hol kezdjem. Talán kezdem egy 2009-es próféciával. Sőt előbbről kell kezdjem, bő 100 évvel. Ne haragudj, Talake, az ismétlésért, de muszáj, hogy minden érthető legyen. Szóval 1904-14 közt vagyunk és 3 prófécia hangzik el, 3 nagy embertől, Charles Parham-től, William Seymourtól és Maria Woodworth Ettertől, nevezetesen, hogy amit ők látnak, az a korai eső.
A könyvet ismertetjük, de nem ajánljuk. A szerk.
Ez a könyv a buddhizmus egyik japán irányzatáról, a Zenről szól. A japán Zen szó a kínai Csan-ból származik, ami meditációt vagy kontemplációt jelent. A könyv szerzője érdekes módon nem japán, hanem egy német jezsuita szerzetes. Japánban szolgált misszionáriusként, és hogy megismerje a japánok gondolkodását, ő is elkezdte gyakorolni a Zent. Végül megvilágosodva a Zen mestere lett, és azóta a Zent keresztényeknek tanítja az Istenhez való közeledés eszközeként, mint vallási-világnézeti szempontból semleges módszert.
Befejeződött Galgóczy Erzsébetről szóló sorozatunk, bemutattuk a szent életét, önéletrajzi bejegyzések alapján.
Amikor írtunk róla, mint az egyetlen magyar stigmatizáltról – Szent Pio is rá hivatkozott, miszerint minek jönnek hozzá magyarok, amikor van nekik is stigmatizált szent emberük – egy olvasói észrevétel érkezett:
„Galgóczy Erzsébet nem az egyetlen stigmatizált volt Magyarországon. (Magyar) Boldog Ilona, domonkos szerzetesnő (+ 1270), szintén viselte Krisztus sebhelyeit. Rendtársa és nevelője volt Árpádházi Szent Margitnak. Így Ilona, Margit és Galgóczy Erzsébet alakját összeköti a magyar nemzetért vállalt életfelajánlás, engesztelő szenvedés.”
„Jobb helyeken” már a ministráns is áldoztat… Ugyanez videofelvételen, helyszín megjelölésével itt.