Úgy vélem, el kellene gondolkodnunk azon, hogy a technológiai fejlődés pontosan az ellenkező hatást váltja ki (ti. a fiatalokban), mint hogy azt mi korábban láttuk… A közösségi média használatának sokféle rossz hatását látjuk, holott annak óriási pozitívumai is vannak.
”Okosabbak és jobbak-e a mai kamaszok annál, mint ahogy azt mi gondoljuk?
Tara Parker-Pope, New York Times, 2018. március 30.

A cím és az idézet csalóka, mert nem a cikk szerzője írta a fenti sorokat, hanem egy bizonyos Julie Lythcott-Haims (magyarul feliratozott TED előadása a „babusgató nevelés ármányairól” itt), akit a szerző idéz meg. (A szerző „Hogyan neveljünk felnőtté” c. könyve tudomásunk szerint még  nem jelent meg hazánkban, úgyhogy, hajrá!)

Parker-Pope írása arra keresi a választ, hogy egy februári középiskolai mészárlás után elrajtolt #NeverAgain mozgalom mögötti pozitív energiák mennyire jellemzőek a közösségi médiát fogyasztó/annak termelő mai teenagerekre. Az történt ugyanis, hogy a floridai gimnáziumi vérfürdőt követően egy 18 éves túlélő szenvedélyes beszéde pillanatok alatt ráirányította a média figyelmét egy csapat diákra, akiknek elege van a felelőtlen fegyvertartási törvényekből, és elhatározták, hogy ők fogják megtörni az Államok fegyverlobbijának hatalmát. A Reposzt ismét nem reprezentatív mintavételen alapuló felmérése alapján sajnos nem fogják, de a kérdéssel azért még érdemes az Óperencián innen is szöszölnünk: gyerekeink/hittanosaink/tanítványaink mennyi időt töltenek a közösségi média különböző felületein, és milyen hatással van ez rájuk? (Ilyennel, de azért mégis.)

„A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb
Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.”

Intézné el a válaszadást sommásan Vörösmarty, ha a Zalán futása Első énekéből válogatott sorokkal lenne lehetősége foglalkozni a kérdéssel. És hát valljuk be, mi is hasonló választ adnánk.

Mert a mai középiskolás korosztályt csak telefonnal látjuk. És az általános iskola felső tagozatos diákjait is. Meg egyre több alsóst is. Aztán megjelentünk a színen mi is. Amikor a szülők is rászabadultak a facebook-ra, akkor elindult a fiatalok exodusa az insta, a snapchat és a többi felület felé.

Vicces, ahogy pont a közösségi médiát lepik el az olyan mémek, amiken egy rakás kamasz ücsörög egymás mellett a mobilját tapogatva: egymással csevegnek. (Mi, felnőttek osztjuk meg ezeket, szintén a mobiljainkról.) Iskolai és tábori keretek között rágjuk a kefét, hogyan lehetne felszabadítani a gyerekeket a telefonrabigából, miközben egyre több program indul, ahol bizonyos részfeladatokhoz igyekeznek megtanítani tanárok az okos eszközök bölcs használatát diákjaiknak.

A cikk szerint az okos telefonokra kötött közösségi média fogyasztása több felmérés szerint valójában egy sor jótékony hatással jár (dohányzás és alkoholfogyasztás visszaesése, kevesebb autóbaleset, később elkezdett együtt járás és nemi élet), de azért, mert kevesebbet mozdulnak ki („a saját szobában mobilon csevegni kényelmesebb – és olcsóbb –, mint buliba menni”), és általában később vágnak bele nagyobb felelősséggel járó dolgokba.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. július 28.