Puzsér Róbert Politikai korrektség és genderizmus c. február 23-i cikkében lényegében megírta azt, amit a genderelmélet(ek) magyarországi terjedéséről én is a szívem mélyén gondolok, de nem akartam volna ennyire sarkosan megfogalmazni. Ugyanaznap olvastam, amikor az Index cikkét is, amelyben a hírportál védelmébe vette az ELTÉ-n most induló új szakot, amely a „társadalmi nemek” kérdését fogja kutatni és oktatni.

Nem gondolom, hogy egydimenziós ez a kérdés (ebben igaza van az indexes cikknek), de izgalmas volt olyan embertől olvasni egy a progresszív mainstream állásponttól markánsan különböző véleményt, akit nem lehet jobboldalisággal vagy keresztény, kereszténydemokrata, vagy bármilyen kereszténnyel kezdődő elhajlással vádolni. Annak ellenére sem, hogy Jézus Krisztusról (vagy akit ő annak nevez) egyébként jó véleménnyel van.

Az ELTE új szakja körül kirobbant vita kicsit lecsengett már, de éppen azért érdemes most beszélni róla, mert nem az ELTE új szakiránya a lényeges, hanem amit az jelez, és amilyen vitát az generál. Puzsér a cikkben azt az általa máskor is kifejtett (és egyébként zseniális) gondolatát rágja meg újra, hogy a francia forradalom hármas eszményét – a szabadság, egyenlőség, testvériség triászát – hogyan tették politikai ideológiák az elnyomás ideológiáivá. „Az egyenlőség eszményéből jött létre a szocializmus, amelynek totalitárius szélsőségeként valósult meg a bolsevizmus. A testvériség ideájából képződött a nacionalizmus, amely végül nemzetiszocializmussá éleződve hasonlott meg az emberséggel. A szabadság fogalmából ugyanezen mechanizmus által jött létre a liberalizmus eszmeáramlata, amely a fenti ideológiáktól eltérően a mai napig nem ásott meszesgödröket. A mai napig. A XXI. századra ugyanis a liberalizmus is elfajzott, és megalkotta a maga szélsőséges narratíváit.”

Ezek egyike Puzsér szerint a gender-ideológia. „A genderelmélet a világ valamennyi igazságtalanságát a férfiak zsarnokságára és a nők elnyomására vezeti vissza. Hívei (…) [t]otális háborúban állnak a biológiával, a nemi szerepekkel, a nyelvvel, a valósággal, a gazdasági, jogi és szociológiai tényekkel egyaránt. A kommunisták még egy létező szociális igazságtalanságra illesztettek rá egy féligazságokra épülő ideológiát, ahol osztályok harcolnak egymással: burzsoák a proletárok ellen. Ebből következett az az őrült utópia, amely szerint az élcsapat majd épít egy igazságos és csodás világot, ahol mindenki egyenlő. A gendermozgalom ezzel szemben a számtalan társadalmi igazságtalanság közül kiragadott egyetlenegyet – ráadásul éppen azt, amelynek terén a nyugati civilizáció az elmúlt évszázadban kifejezetten jól teljesített –, erre hivatkozva egymás ellen uszítja a nemeket, és azt ígéri, hogy ha győznek a nők, akkor végre eljön majd az a csodálatos világ, amit annak idején oly sok utópista szocialista megígért.”

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. április 2.