A Szent István Társulat által kiadott kötetben Rita Agnese Petrozzi, az egész világon elterjedt Cenacolo Közösség alapítója – akit sokan csak Elvira anyaként, vagy a „drogosok nővéreként” ismernek –, meséli el rendkívüli élettörténetét és a közösség alapértékeit.

Rita Agnese Petrozzi szegény családba született, otthon mindenben segítenie, szolgálnia kellett, így nem volt ideje tanulni. Vallja, hogy az irgalmas Isten lehajolt hozzá, tanúságtevőnek érzi magát, amelyet szívesen vállal. Azért beszél, mert évek óta tanúja Jézus feltámadásának, amely megismétlődik a fiatalok életében is: „Ők holtak, amikor először találkozom velük, de később látom, hogy lépésről lépésre új életre támadnak” – fogalmaz könyvében. 

Elvira anya felidézi, hogy édesapja az alkohol rabja volt, s ettől kislányként sokat szenvedett, főleg, hogy iskolatársai gyakran kicsúfolták emiatt. Ma már azonban úgy látja, hogy ő volt az első szegény, akit be kellett fogadnia, „akit szeretnem és szolgálnom kellett… A Szentlélek bizonyára őt használta fel, amikor arra a küldetésre gondolt, amelyet Isten nekem készített: apám törékenysége volt az első életiskolám, amely formált engem.” Édesanyjától pedig megtanulta a szegénység elviselését: családjuk népes volt, s a részeges apa miatt nehezen éltek, de édesanyja gyakran hangoztatta: „Emlékezz, Rita: Isten teremtette ajkunkat párosnak, semmit sem tehetsz a szádba, hogy ne adj másoknak.” A legnagyobb nyomorúság idején sem panaszkodott, ehelyett fájdalommal, de bizakodva ismételgette: „Isten szent Keresztje, ne hagyj el bennünket!” Belekapaszkodott a keresztbe, a keresztben találta meg az erőt.

A társadalom perifériájára került fiatalokkal foglalkozó Cenacolo Közösség névválasztását illetően Elvira anya felidézi, hogy mindenképpen szerette volna, ha közösségük nevében valamiképpen tükröződik a Máriás lelkiség. Rögtön eszébe jutott, hogy az apostolok Mária körül gyűltek egybe, a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora termében, a „cenaculum”-ban. Jézus halála után ugyanide zárkóztak be, tele voltak félelemmel, de Máriával együtt imádkoztak. Jézus mennybemenetele után leszállt rájuk a Szentlélek, ők pedig bátor tanúkká váltak. „Az ajtó, amelyet félelemből bezártak, most kinyílik a bátor tanúságtétel öröme előtt.” Az alapító ma már úgy látja, hogy ez a név prófécia volt, pontosan kifejezi a közösség lényegét. „A hozzánk érkező fiatalok is tele vannak félelemmel, zárkózottak, nehezen tárják fel belső világukat, nem könnyű szóra bírni őket, szomorúság, magány és nyugtalanság lakik bennük. Mária egybegyűjti őket, idehozza őket, ahol együtt imádkozunk velük. A Szentlélek pedig leszáll, és fokozatosan új, szabad emberekké, a feltámadás bátor tanúságtevőivé formálja őket.”

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. szeptember 28.