Ősz van. Hideg, nyirkos lett az idő. A nappalok rövidebbek lettek, az éjszakák hosszabbak. Az emberek sietve igyekeznek haza. Benn a melegben a jó, kinn nem szívesen álldogál az ember. Alig vannak az utcán. Csak a szél kavarja fel a fákról lehullott sok levelet.

Nem egyszer úgy érzed magad, mint most ősszel. Erőd, ötleteid, lelkesedésed úgy hullanak le rólad, mint most a falevelek.

Életkrízis? Nem. Sokkal inkább egy természetes ciklus, egy alkotói kényszerszünet, amely életfontosságú a további kreativitásodhoz.

Benned ugyanis egy olyan erő szunnyad, amely újra és újra levelet fakaszt.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2015. november 14.