Hála Istennek, újra itthon vagyunk. Megjöttünk a spanyolországi zarándoklatunkról. Hogy milyen benyomással, azt elmondhattad a Frankfurttól Stuttgartig tartó, visszafelé vezető felejthetetlen úton. Szinte mindannyian ugyanazt mondtátok: „…Előbb az emlékeknek le kell ülepedniük…” „…Most azt sem tudom, mit emeljek ki a sok látvány közül…” „…Még nagyon frissek az események…”

Jómagam is csak ilyesmiket ismételgettem: „Nagyszerű volt… Felemelő… Fönséges…”

 Most, egy nappal mindeneknek túlján (vagy elején?) már mélyebbre látok!

 Ami engem megkapott, az a sok boldog arc és csillogó szem volt, amelyeknek tükrében jó egy hétig magam is sütkérezhettem…

 Figyeltelek, s tanúja vagyok: boldog voltál egy pár napra!

 Nem, nem kell lelkiismeretfurdalásod legyen azért, mert jól megy sorod, mert örömöd telik az életben. Nem azért kaptad Istentől ajándékba az életed, hogy ezt a földi létet valahogy „túléld”, „megúszd”, „átvészeld”. Szabad Neked élned, szabad neked boldognak lenned, szabad örülnöd, szabad keresned azt, hogy életednek minőséget adj!

 Tudnod kell viszont: ahhoz, hogy boldog légy, nem szükséges egy luxusautó. Elég egy egyszerű autóbusz is, mint a mienk volt, amely egyszer-egyszer makrancoskodott is…

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2015. június 15.