“A képek végignézése a legtöbb emberből erős reakciókat vált ki. Sokan kényelmetlenül érzik magukat. Ezek a fotók azért vannak, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat a hatásukra, mert a verbális erőszak egy kényelmetlen téma. Néhányan úgy fogalmaztak, a fotók megnézése után bűntársnak érezték magukat. Ha egyetlen dolgot megtanultunk a projekt során az a következő: gyakorlatilag minden bántalmazás háromszereplős – a bántalmazó, a bántalmazott és a tanú. Azok, akik tanúi a bántalmazásnak, de nem avatkoznak közbe vagy jelentik az esetet, tettestársakká válnak.”

Gyülekezetünk gondokával utaztunk valahová. Ő vezetett. Valaki szabálytalan volt és én hergeltem fel magam. Ő teljesen nyugodt maradt. Mondtam is, itt van ez a szabálytalankodó…, persze csúnyán megneveztem és rá is olvastam minden rosszat és gonoszt, amit az agyam össze tudott szedni úgy, hogy lehetőség szerint istenkáromlást azért már ne végezzek. A gondok úr csak annyit mondott, hogy ez nem helyén való. Pironkodtam rendesen. Beszélgetni kezdtünk a vezetés alatti reakciókról. Elmesélte, hogy őt úgy tanították annak idején, amikor mindenféle nehézjárműre, teherautóra vizsgázott, hogy menet közben a verbális agressziót is kerülni kell, nemhogy a tettleges agressziót. Egy másfél tonnás gépkocsival is csúnya dolgokat lehet tenni, nemhogy három vagy akár tíz tonna feletti járművekkel. Helye nincs semmiféle agressziónak sem. Mindenre  a higgadt nyugalom marad. Ez a válasz is.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2014. június 18.