Ezt a levelet egy papnak adta át egy feleség

Kedves atya!

Azért írok neked név nélkül, mert ha elmondanám, hogy ki vagyok, szégyellnék belépni a gyóntatófülkébe és Misére menni, ahol hálásnak érzem magam, mert segítve vagyok a túlélésben. Köszönöm, hogy ilyen csodás pap vagy, és köszönöm a lelkipásztori munkádat, amelyet mindannyiunkért végzel.

A templom padjaiban névtelenül ül számos nő, kik családjukat, a pornográfia fiukra és férjükre gyakorolt romboló hatása ellenére, összetartják. Ez fáj nekünk és megszégyenülünk emiatt. Elviseljük házasságunkat – de nem élvezzük – a és mindeközben hiányosságokkal és depresszióval küzdünk. Személy szerint úgy érzem, hogy 15 éves házasságom a nagy felfedezés előtt csak egy hazugság volt. Hogy rászedett a máskülönben hithű, templomba járó, Kolombusz lovagja férjem.

A nagy felfedezés utáni három évben arra jutottam, hogy egy viszonyt könnyebb lett volna elviselni: hogy talán jobban tudtam volna versenyezni egy hús-vér emberrel. De ezzel nem. Ez a gyönyör és kielégülés a férjemnek csak valami annyira 2 dimenziós dologból tud jönni, hogy ez engem a legmesszebbmenőkig megrázott. Az, hogy ki vagyok és hogy mennyit érek teljesen meg lett semmisítve. A világom a feje tetejére állt és tudom, hogy ha nem lennének a gyerekek, már elhagytam volna a házasságot. Lehet, hogy helytelen, de arról álmodozok, hogy talán mégiscsak megteszem.

Biztos vagyok benne, hogy hallasz erről a témáról a férfiaktól; az én férjem is készséges lett azzal kapcsolatban, hogy elmesélje a küzdelmét a pornográfiával és azt, hogy sokszor meggyónja ezt. Először nagy megkönnyebbülést okozott neki, hogy tudok róla, s úgy gondolta, hogy ha tudok róla, az nagyobb ellenállást biztosít neki a kísértéssel szemben. Sajnos ez azonban csak arra volt jó, hogy többször csapjon be, és hogy többet rejtőzzön. Ha ez nem teszi tönkre a házasságot, félek, hogy a válaszom tönkre fogja.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2022. szeptember 18.